Nyergelj, fordulj!

Olyasmi érzetem volt/van ma, mint amikor- hogy egy régi pórias kifejezéssel éljek-"megfordul bennem a bornyú". Változok, és változni, változtatni akarok. Menni az álmaim után. És most talán-el ne kiabáljam-talán végre eljutottam arra a pontra, hogy nekiindulok ennek az útnak. Ehhez először is le kell zárnom magamban a múlt azon emlékeit, melyek fájnak. Ezzel még vannak bajok, de egyre jobban megy, és ismét léptem egy nagyot affelé, hogy sikerüljön. Elfogadni, hogy semmi nem tart örökké, és továbblépni. Most már elhiszem, hogy menni fog, és megtalálom újra önmagam. Változtatni akarok továbbá az életem olyan területein, mint például a munka...Nos igen, immár negyedik éve taposom a Vépi Szakközépiskola és Bolhacirkusz őrületet őrlő malmának kerekét, és azt hiszem belefáradtam. Be kell látnom, nem nekem való ez az állás. Persze, nehéz itthon kielégítő munkát találni, akárhány diplomája, nyelvvizsgája, akármije is van az embernek...Volt egy hirtelen felindulásból jött külföldre költözési szándékom, ami aztán csillapodott, de a vágy megmaradt. Pedig a megoldás pofonegyszerű, hiszen én marha itt lakom a nyugati határszélen, társalgási szinten beszélem a németet, így hát betámadom Ausztriát. Külföld is, levegőváltozás is, új munka is, mégis, bármikor hazajöhetek. Persze, ezek csak tervek, de jól esik a kis májamnak, hogy vannak terveim...Amint az előző gondolat megfogalmazódott bennem, és leültem megbeszélni egy illetékessel, megcsörrent a telefonom, és kaptam egy részmunkaidős állásajánlatot. Egy nyáron-megismert-lány, akinek bútorüzlete van, na ő akar engem amolyan kapcsolatépítőnek (mily meglepő) az osztrákokhoz:) Fuh, valami lesz, valami lesz, érzem... 3 hónap mélydepresszió után most mosolygok az emberekre, és ők visszamosolyognak...ez persze jó hatással van a kapcsolataimra is, értve ezt minden területre. Nem akarok már mindenáron egy új szerelmet, szépen kivárom az idejét, és addig is...kiélvezem, amit lehet. Na nem kell semmi "olyanra" gondolni... (hmmm,ha minden igaz, ma is hölgytársaságban töltöm az estét:)).Bocsánat:) Persze, nem vagyok még a topon...de-lekopogom-egyre nagyobb léptekkel tartok felé. Mintha sorsom fonala most a kezemben lenne. Hát, lássuk csak, mit is kezdek vele...