Muslincák

Nagyon szépen köszönöm az érdeklődést. Jól vagyok. Tényleg.

Megvan a lelki békém, jó kondiban érzem magam (ha kicsit „téliesítve” is), az étvágyam kitűnő, van mivel lefoglalnom magam, pénzem nincs, de arról én tehetek, pozitívan szemlélem a világot, nem szenvedek álmatlanságban, vannak barátaim, akikre számíthatok, a munka mellett jut időm szórakozni, a vércukrom ideális, a vérnyomásom cseppet magas, de elmegy, nem fáj semmim, nincs tüdő-, vagy szívzörejem, székletem bőséges, és szilárd. 27 éves kaukázusi-europid férfi vagyok, 186 magas, 98 kiló (mondom, kicsit téliesítve).

Csak mert mostanában annyian kíváncsiak. És ez valahol egészen jól esik a májamnak, és az amúgy se szűkterjedelmű egómnak, de az nem érthető számomra egészen, hogy aki kíváncsi, miért nem kérdez? Többnyire igyekszem úgy élni, hogy ne kelljen rejtegetni semmit, ha hülyeséget csinálok, azt a saját hülyeségemnek tudom be, és mivel nem szokásom félrebeszélni, ezért a „pedig azt mondtad, hogy…” jellegű dolgok se kavarnak fel. Mert nem mondtam. Vagy ha mégis, akkor úgy is gondoltam, azért mondtam, ugyebár….

Csak mindig jönnek a muslincák, akik repülnek egy kört a borospohár felett, belenéznek, de nem mernek közelebb menni. Mert ki tudja…pedig nincs benne, csak bor. Kékfrankos. Aztán elrepül a kis muslinca, és találkozik a többi muslincával, és…Nos így lettem az az ember, aki teleordítja a várost, hogy mekkora rihe az exbarátnője, így lettem kolléganő kikosarazott udvarlója, román állampolgár, kémiatanár, akit az aktuális párja nem engedett tanítani egy lányt, igazgatónál leinformált kaszanova, amiből a hasonnevű kolléga jött ki furcsán, szkinhedbalhé aktív résztvevője, a Septicmen együttes gitárosa, és még folytathatnám.

A legújabb favorit: felreppent a nagy, szigorúan titkos hír, hogy blogot írok álnéven. Hűha! Nos, tényleg így van. Ez azért nem semmi, ugye? Már amennyiben álnévnek számít, ha az emberfia a legelső bejegyzésben megadja a becsületes polgári nevét, továbbá a bejelentkező oldalon egy elég jól látható fotó van róla. „De hát”- gondolja kis muslincánk-„biztos olyasmikről ír, amiket nem akar, hogy bárki megtudjon…” Ez is igaz. Azért teszi közzé a világhálón, mert ez így logikus…

Nos, kedves muslincák, a bor nem harap. Belefulladni lehet ugyan, de nem az a célja. Nyugodtan meg lehet tekinteni közelebbről, nem lesz más íze, mint amit a színe mutat. Nem mondom, hogy mindenkinek ízleni fog, de ez szintén nem a célja.

És zárszóként idéznék egykori földrajztanáromtól:

„Gyerekek, aki kérdez, az hülye. Aki nem, az hülye is marad.”