Thorcraft

Eljutottam az exhibicionizmus azon fokára, amit a férfilét, mint fogalom, még épp csak elvisel anélkül, hogy kiokádná magából a jogosulatlan felhasználót. Képeket töltök fel magamról a netre. Phöjj!-Mondjátok erre most jogosan, mert hát milyen dolog ez? És jogosan mondjátok erre most, hogy -Phöjj!- mert ez bizony egy milyendolog. Nade. Fiatalabb koromban azért én is játszottam számítógépes játékokkal, míg rá nem szoktam a nőzésre, meg a piá....őőő, na, szóval mostanában már nem nagyon szórakoztatom magam ilyesmivel. De annak idején nagy favoritom volt a Warcraft című játék, ami egy Tolkien-utánérzetű világban játszódik. A játék egyik főszereplője a mindenki kedvencéből előbb főgonosszá, majd halállovaggá vedlő Arthas herceg. A minap egy enyhén elmebeteg ismerős egy sörözé...beszélgetés kellős közepén kibökte, hogy erős párhuzam van az említett hős rajzolt fejszerkezete, és az én valóságos búrám között.
Íme a játékbeli legény:

Hazatérve, mivel nem voltam álmos, csak kicsit spicces(jó, most már nem érdekel, ez van, lebuktam) nekiálltam összeműteni egy képet, ami felfedi a valóságot. Némileg rásegítettem a történetre a Photoline nevű képszerkesztővel, ami olyan mint a Photosop, csak azzal ellentétben ingyenes, és értek hozzá egy keveset. Mindenesetre sok változtatást nem kellett eszközölnöm a képeken, és ez jött ki:

Valami igazsága csak lehet az említett ivócimborának.
Nos.
For the Lich King!