Töklámpaláz

Meglehetősen eseménydúsra sikerült az idei mindenszentek/halottak napja kombó. Vagy mondjak halloweent? Mert ugye a csendes, merengős magyaros ünnep helyett egyre inkább kezd bejönni kishazánkba ennek a harsányabb angolszász/amerikai változata. Nem tudom, és nem is akarom eldönteni, hogy ez jó-e, vagy nem. Van egy kis(?) amcsifóbiám, szóval a zászlólengető, mályvacukorzabáló, mekdonálcon élő népség ünnepei nem érdekeltek túlzottan. Ez az egy, a halloween talán kivétel.

Nade, hogy, hogy nem, úgy három, vagy négy éve, akkori párommal kitaláltuk, hogy szervezzünk halloween bulit...de ne szaladjunk előre, majd rátérek erre is. Szóval, beszivárgott az életembe a halloween, én meg miért is tiltakoznék, mikor tetszik. A mindenszentek/ halottaknapja nekem amolyan elgondolkodós, elmélkedős ünnep volt, de soha nem a bánatról szólt. Igaz ami igaz, a halottaim többségéhez, akikhez kilátogatunk ilyenkor nem fűztek annyira erős érzelmi szálak, hogy fájó legyen visszatérni a sírhoz. Inkább megnyugtat. Ebbe a csendes boldog érzésbe aztán belefér egy kis "halloween-fíling" is, büdöskapitalistaamerika ide, vagy oda. No, idén aztán kijutott belőle.

Az első csapást a rendszerre az első szombathelyi zombi felvonulással mértük.
A zombi felvonulás, avagy zombie walk, szintén-nyilván-külföldi eredetű őrület, amit most felkapott egyik ismerősöm, és ugye az őrültségre mindig akad vevő:) Lehet persze ragozni, hogy mi egy ilyen felvonulás célja, de azt hiszem nem kell filozófikus mélységekbe bocsátkozni, egyszerűen a hülyeség, az ökörködés, a zombulás. Péntek este kimaszkírozva végighörögmorogtuk a várost, helyenként tetszést, helyenként megbotránkozást okozva. Én mindenesetre pazarul éreztem magam:) (Főleg, hogy némi taktikai megfontolást is belevéve olyan jelmezt választottam, amiben nem ismernek fel, így nem féltem, hogy másnap meghajkurásznak az öreglányok az esernyővel...:))

A zombimenet után pár nappal, 31-én, azaz az ünnepek előestéjén következett kiskuckómban a korábban már említett házi halloween-buli, ami kezdetben csendes, páremberes baráti összeülés volt, mostanra azonban egész estét, házat, és udvart betöltő ereszdelahajamat-tá nőtte ki magát. Nem szenvedtünk hiányt itt se semmiben, igaz másnap gondolkodtam egy profi takarítóbrigád felbérlésén...ilyenkor mindig megfogadom, hogy nem, nincs több házibuli...aztán dehogy nincs. (képek feltöltés alatt.)

Másnap aztán a csenddé volt a szerep, rokonlátogatás, temetőkert, koszorú, gyertyák.
Van az egész ünnepkörre egy kedvenc kifejezésem, a Samhain (ejtsd: szó-in), ami a kelták megfelelő ünnepe. A kelta hitvilág szerint ilyenkor az evilág, és a túlvilág közötti határ elvékonyodik, átjárhatóvá válik. A samhain során is van némi hangoskodás, mulatozás, de az egész felfordulás mögött ott rejlik a megemlékezés is. Akárhogy is, szeretem ezt az ünnepet, ha zajosan, ha csendesen vagy,- mint ahogy a legjobb, és amilyen idén volt- a kettő keverékeként.

Kézhez, illetve géphez kaptam közben a fényképeket is, lássuk csak, amúgy random: