2011. november 20., vasárnap

Farkaslakodalom


Réges rég, egy messzi-messzi galaxisban hallottam már a veresegyházi Medveotthonról, de a hetekben újra a szemem elé került egy cikk róla, ami azt írta, hogy farkaskölykök születtek az otthonban és -hogy szokják az embert,- a látogatók testközelből ismerkedhetnek velük. Persze több se kellett, beindultak a fogaskerekek a fejemben, el kell mennem oda!


Összetrombitáltam pár cimborát, és szombat reggel nyakunkba vettük nagy magyar rónát. Addigra kiderült ugyan, hogy a kölkök azóta felnőttek, de akkor is, medvéket, farkasokat látni testközelből....Kicsit panaszkodtak az útitársak a korai indulás miatt, de ugye, ki korán kel-egész nap álmos, viszont odaér veresegyházra emberi időben. Felvettem a jóembereket, egyiket a másik után: /mivel a blogon nem szoktam nevesíteni/ Kalapos Fényképész Urat, Bambit, és a Két Kedvenc Klónomat.
Tőlem szokatlanul zökkenő,-késés,-és eltévedésmentesen elértük a híres honky-tonk asszonykórus városát.
Az első benyomás, ahogy az autóból kiszállva, fogvacogva haladtunk a park felé, a mesterkéltség nélküli kiépítettség volt. Persze, itt is található egy kevés az "adjuk el magunkat" jellegű szórakoztatóiparillatból, de pont annyi, amennyitől még nem lesz műanyag.
Mikor aztán az első mackót megpillantottuk, a kutya se foglalkozott többet mindenféle csapongó gondolatokkal, mint a gyerekek, irány medvét nézni! Persze a jószágok és a látogatók között vastag acélkerítés van, mert bármennyire is ölelgetni való böhönyének tűnnek a medvék, valójában ragadozók, méghozzá olyan méretben, hogy nem okozna gondot nekik egy ember láb alól való eltevése. Tábla is figyelmeztet: "Veszélyes állatok, a kerítésen benyúlni tilos!" Kalapos F. Úr szerint a táblák befelé néző oldalán pedig a "Veszélyes emberek, a kerítésen kinyúlni tilos!" felirat szerepelhet. Ezt végülis nem tudtuk meg. Lehetett viszont attrakció gyanánt mézet vásárolni, és hosszú nyelű fakanállal etetni a brummadzákat.
Bár az efféle állathabzsoltatásnak mindig cirkusszaga van kicsit, összességében azt hiszem jó körülmények között élnek itt ezek a jószágok. Több medvefaj képviselői is megtalálhatóak az otthonban, persze, mind kerítés mögött, de viszonylag nagy szabad területen, mesterséges barlangokkal, erdős-bokros részekkel, hogy idézzem: "A természetes élőhely minél tökéletesebb reprodukálása érdekében." Akárhogy nézzük, még mindig nagyobb részben szól az állatvédelemről a park, mint a szórakoztatásról.
Miután kimedvültük magunkat, elindultunk megkeresni a farkasokat. A legtöbb ember szemében a farkas kicsit misztikus állat, van akit ez ijeszt, van akit vonz, mi egyértelműen az utóbbi kategóriába esünk. És tényleg..lenyűgözőek....


Két falka él a Medveotthonban, összesen negyvenegynéhányas létszámmal. Az állatgondozók épp bent piszmogtak a farkasoknál. Két Kedvenc Klónom szőkébbik tagja rögtön rágni kezdte a fülemet, hogy menjünk már be valahogy, na nem mintha nem erre vágytam volna én is...nem is kellet túl sok rábeszélés, beengedtek minket a farkasok közé. Azt hiszem, ez örök élmény marad. Gyönyörűek, sugárzik belőlük az erő, és bármennyire is szelídek, érezni rajtuk az elemi vadság szagát. És hihetetlen kíváncsiak:) A gesztusaik egészen hasonlóak a kutyákéhoz, ők azonban az emberrel való ismerkedéskor "matatnak", minden porcikádat végigszaglásszák, finoman, csak úgy kíváncsiságból megrágcsálják, épp csak a foguk hegyével. Elképesztő volt testközelből látni őket...





Bevallottuk egymásnak, hogy gyerekkorunk óta álmodtunk valami hasonlóról. Nos, most valóra vált. Ezt nem fogom elfelejteni, míg élek:)










Köszönet a fotókért K.F. Úrnak:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése