Szervusztok, kedves rádiónéző gyerekek, és tévéhallgató közönség. A Thorium pszichológiai különkiadását látjátok. Két témát dobok be, amik összekapcsolódnak, legalábbis ma reggel valahogy egymásra találtak az agyam valamelyik pókhálós üregében. Továbbá a rövid, de mozgalmas hétvége után, illetve abból kifolyólag elég elgyötörten ücsörgök a szobámban, úgyhogy ideális időtöltés a gondolatok papírra digitalizálása, avagy gépre firkálása. Ahogy tetszik.
Létezik egy pszichológiai/társadalomtudományi/szociológia kísérlet, amit mostanság elég sokat emlegetnek. Következőképpen néz ki:
Van egy ketrec (vas megyeieknek: katroc) abban pedig majmok, ha jól emlékszem csimpik. A ketrec közepén van egy emelvény, azon egy tál, melyben banán leledz. A banán nyilván izgatja a majmok fantáziáját, odaballagnak hát, az banán bekebelezése céljából. Amint azonban bármelyikük hozzányúl az ételhez, egy automata az egész bagázst nyakon borítja hideg vízzel. Ez így elég gonosz, tény. Néhány kísérlet után persze rájönnek szegények, hogy annyit nem ér az a pudvás banán, úgyhogy inkább békén hagyják. Na most jön a trükk. A bandából kiveszik az egyik csimpit, és a helyére tesznek egy másikat, akinek persze gőze nincs a banán-hidegzuhany összefüggésről, ezért miután kicsit "bemelegedett" a ketrecben, azonnal elindul, hogy magáévá tegye a gyümölcsöt. Erre a többi hegyibe' és megruházzák Istenesen, nem akarnak hideg vizet, ugye. Nyilván. Az új csimpi nem tudja persze, mi a baj a banánnal, de többet nem nyúl hozzá. Aztán kiemelik a következő majmot, betesznek helyette egy újat, és lejátszódik ugyanez. Az elsőként lecserélt "újfiú" csak annyit tud, hogy a banán tiltott, ezért idővel ő is elhessegeti az új- újfiút a banántól. Ezt egészen addig folytatják a kísérletezők, míg az eredeti csoportból senki nem marad a ketrecben, csupa olyan csimpi lesz benn, akik nem tudnak a hideg zuhanyról. És ennek ellenére, hogy nem tudják konkrétan miért is teszik, ha bármelyikük hozzá akar nyúlni a banánhoz, a többi eltángálja. Egyszerűen mert így szocializálódtak.
Ez a kísérlet azt reprezentálja, nagyjából helyesen, hogy mind társadalmi, mind kisebb közösségi szinten vannak olyan szokások, amikről a kutya nem tudja, hogy miért tartják hozzá magukat a népek, mivel az eredetét már rég elfelejtették, de tartják, mer' ez a szokás, és pont.
(Akkor is, ha adott esetben hülyeség.)
Namost, én a következőt figyeltem meg Sógoriában: az osztrák utálja a németet. Tyű, a megveszekedett macskalecsóját, de még hogy! Némelyiknek csak úgy habzik a szája, ha szóba kerülnek a dajcsok. És ha megkérdi az atyámfia, hogy miért is, akkor jön a válasz, hogy "mert arrogánsak, meg bunkók!" Na ezzel ugye ki vagyunk segítve. Nekem külföldiként, mondjuk nem ötlenek szembe oltári különbségek német és osztrák között. Nagyjából egykutya. Az se biztos, hogy meg tudnám mondani melyik melyik. Na jó, így több mint fél év aktív svábközegbenélés után azért de, mert az egyik azt mondja, hogy "I muss das Frühstück moch'n", a másik meg, hogy "Isch muss das Frühstück maschen" de ezt leszámítva, a fene tudja. Ha megemlítem, ezt az elméletemet, akkor többnyire kikérik maguknak, de az indoklás általában akkor is csak az, hogy "Á, a német sokkal böszmébb, mint mi."Állítólag még felmérést is csináltak ezügyben, felhívtak 10 német és 10 osztrák embert, és ott is kiderült, hogy a német arrogánsabb. Majdnem elhittem. Csak közben leesett, hogy volt egy Hitler nevű bajuszművész, aki nagyjából egy puskalövés nélkül hozzácsapta a Német Birodalomhoz az osztrákokat, ami ugye Sógoria szempontjából nem túl dicső dolog. No, szerintem ezek akkor haragudtak meg a németre. (A móka a dologban, hogy Hitler a közhiedelemmel ellentétben nem német volt, hanem osztrák...:)) És azóta ugye volt 2-3 generációváltás, és a mostaniaknak szerintem sokszor gőzük sincs, hogy miért büdös a német, de büdös, és kész, hasonló helyzet, mint nálunk a románokkal. Egyszer komolyan végigkérdezek 4-5 magyar tizenévest, hogy mit gondolnak a románokról, aztán meg azt is, hogy miért. Nade, visszakanyarodva a svábokhoz, kíváncsi leszek, kapok-e valaha normális indoklást erre a kérdésre. Mert én nem tudom másra fogni ezt a németellenességet, mint arra, hogy valaki egyszer nyakon borította a népséget hideg vízzel, és azóta aki el akarja venni a banánt, azt elzavarják. Bocs sógik:)
Létezik egy pszichológiai/társadalomtudományi/szociológia kísérlet, amit mostanság elég sokat emlegetnek. Következőképpen néz ki:
Van egy ketrec (vas megyeieknek: katroc) abban pedig majmok, ha jól emlékszem csimpik. A ketrec közepén van egy emelvény, azon egy tál, melyben banán leledz. A banán nyilván izgatja a majmok fantáziáját, odaballagnak hát, az banán bekebelezése céljából. Amint azonban bármelyikük hozzányúl az ételhez, egy automata az egész bagázst nyakon borítja hideg vízzel. Ez így elég gonosz, tény. Néhány kísérlet után persze rájönnek szegények, hogy annyit nem ér az a pudvás banán, úgyhogy inkább békén hagyják. Na most jön a trükk. A bandából kiveszik az egyik csimpit, és a helyére tesznek egy másikat, akinek persze gőze nincs a banán-hidegzuhany összefüggésről, ezért miután kicsit "bemelegedett" a ketrecben, azonnal elindul, hogy magáévá tegye a gyümölcsöt. Erre a többi hegyibe' és megruházzák Istenesen, nem akarnak hideg vizet, ugye. Nyilván. Az új csimpi nem tudja persze, mi a baj a banánnal, de többet nem nyúl hozzá. Aztán kiemelik a következő majmot, betesznek helyette egy újat, és lejátszódik ugyanez. Az elsőként lecserélt "újfiú" csak annyit tud, hogy a banán tiltott, ezért idővel ő is elhessegeti az új- újfiút a banántól. Ezt egészen addig folytatják a kísérletezők, míg az eredeti csoportból senki nem marad a ketrecben, csupa olyan csimpi lesz benn, akik nem tudnak a hideg zuhanyról. És ennek ellenére, hogy nem tudják konkrétan miért is teszik, ha bármelyikük hozzá akar nyúlni a banánhoz, a többi eltángálja. Egyszerűen mert így szocializálódtak.
Ez a kísérlet azt reprezentálja, nagyjából helyesen, hogy mind társadalmi, mind kisebb közösségi szinten vannak olyan szokások, amikről a kutya nem tudja, hogy miért tartják hozzá magukat a népek, mivel az eredetét már rég elfelejtették, de tartják, mer' ez a szokás, és pont.
(Akkor is, ha adott esetben hülyeség.)
Namost, én a következőt figyeltem meg Sógoriában: az osztrák utálja a németet. Tyű, a megveszekedett macskalecsóját, de még hogy! Némelyiknek csak úgy habzik a szája, ha szóba kerülnek a dajcsok. És ha megkérdi az atyámfia, hogy miért is, akkor jön a válasz, hogy "mert arrogánsak, meg bunkók!" Na ezzel ugye ki vagyunk segítve. Nekem külföldiként, mondjuk nem ötlenek szembe oltári különbségek német és osztrák között. Nagyjából egykutya. Az se biztos, hogy meg tudnám mondani melyik melyik. Na jó, így több mint fél év aktív svábközegbenélés után azért de, mert az egyik azt mondja, hogy "I muss das Frühstück moch'n", a másik meg, hogy "Isch muss das Frühstück maschen" de ezt leszámítva, a fene tudja. Ha megemlítem, ezt az elméletemet, akkor többnyire kikérik maguknak, de az indoklás általában akkor is csak az, hogy "Á, a német sokkal böszmébb, mint mi."Állítólag még felmérést is csináltak ezügyben, felhívtak 10 német és 10 osztrák embert, és ott is kiderült, hogy a német arrogánsabb. Majdnem elhittem. Csak közben leesett, hogy volt egy Hitler nevű bajuszművész, aki nagyjából egy puskalövés nélkül hozzácsapta a Német Birodalomhoz az osztrákokat, ami ugye Sógoria szempontjából nem túl dicső dolog. No, szerintem ezek akkor haragudtak meg a németre. (A móka a dologban, hogy Hitler a közhiedelemmel ellentétben nem német volt, hanem osztrák...:)) És azóta ugye volt 2-3 generációváltás, és a mostaniaknak szerintem sokszor gőzük sincs, hogy miért büdös a német, de büdös, és kész, hasonló helyzet, mint nálunk a románokkal. Egyszer komolyan végigkérdezek 4-5 magyar tizenévest, hogy mit gondolnak a románokról, aztán meg azt is, hogy miért. Nade, visszakanyarodva a svábokhoz, kíváncsi leszek, kapok-e valaha normális indoklást erre a kérdésre. Mert én nem tudom másra fogni ezt a németellenességet, mint arra, hogy valaki egyszer nyakon borította a népséget hideg vízzel, és azóta aki el akarja venni a banánt, azt elzavarják. Bocs sógik:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése