A hagyományőrzés szép, a hagyományőrzés jó, serkenti a vérkeringést, frissíti a májfunkciókat, és adómentes. Nekem meg M. barátném bedobta úgy egy hónapja, valami mulatozás közepén, hogy mi lenne, ha elmennénk a kapruni várfesztiválra. Hát hiszen, mi lenne, mondtam, menjünk.
A hagyományőrzősdi nálam úgy öt éve kezdődött, még az akkori Károly Róbert (és még sok szó a nevében) egyesülettel Szombathelyen. Valahogy igazán komolyra sosem fordult esetemben a dolog, a K.R-ből személyes okokból kiléptem, utódjába, a Nyugati Gyepü Pajzsá-ba pedig idő hiányában nem léptem be, de civilben mindig ott lebzselek, ahol középkori viseletben lézengenek a népek. Az ismerősi kör egy része benne van az "öltözzünk be, harcoljunk és mulassunk középkori módra" életérzésben, úgyhogy mindig van hova csapódni. Na, most az egyszer én is beöltöztem. (Na jó, másodszor...)
Szóval, M. meghívott a várfesztiválra. Kaprun vára Sógoria északkeleti részén van, Salzburg közelében, hát mit mondjak, festői helyen. A kastély emberlétékű, amolyan "egycsaládos", egy hegyek által övezett lankán épült. Bármerre néz az ember hegyek, olyan közelségben, mintha meg lehetne érinteni őket. Alatta kis patak, amin híd vezet át a kastélyudvarra, szóval tényleg tündérmesébe illő.
Ide, illetve a vár előtti mezőségre veszi be magát már több éve nyaranta néhány száz őrült, teljesen középkori körülményeket imitálva. Sátortábor, középkori ruha, középkori étel, füstszag, sár, árusok, lovagok és lovaginák, és mindenki boldog és örül egymásnak, nagy gyerekek komoly játékai, amit mindenki elfogad és élvez. Életérzés, vágod?:)
Pénteken letettem a lantot a Spiritben, felvettem helyette a baltámat, és lehajóztam Kaprunba, vagyis leautóztam, de így is majd négy óráig tartott. M. ott várt, ő egy bajor egyesülettel jött, a másik irányból nyilván, mert M bajorföldön lakik, szumma szummárum becsapódtam a németekhez. Kicsit kiríttam ugyan a ritterek közül, mint viking, de egyrészt "ez illik a karakteremhez", másrészt ez tetszik, harmadrészt a világ legegyszerűbb és legkényelmesebb hacukája egy békében járó vikingé, szövetgatya, tunika, öv, csizma, tus. Na jó, meg vittem egy baltát, biztos, ami biztos alapon. (Az összhatás végett,és tus helyett.)
 |
Az "életérzés" megvolt, tényleg úgy érezte magát az emberfia, mintha visszaugrott volna pár száz évet az időben. Sok produktívat nem csináltam a két nap alatt, de nem is kellett, lődörögtem, nézegettem, felvonulgattam, eláztam. Kívülről, mert esett folyamatosan. Na jó, persze folyt a középkori lőre, a sör meg a met is, úgyhogy belső nedvességtartalom is akadt, emiatt maradt is egy kis rossz szájíz a számban, főleg átvitt értelemben, sulyokelvetésileg, meg mert egy metes este összemorrantunk M.-mel, aztán persze másnapra kibékültünk. Ez ilyen. A várban folyamatosan mentek a programok, koncertek, a fő attrakció a lovagi torna volt, ahol a jelentkezők teljes felszerelésben, és tényleg teljes erőbedobással gyepálták egymás fejét (vállát, kezét, lábát, törzsét).
De a legjobb az volt az egészben, hogy valahogy a fíííííling összetartja az embereket, minden gond nélkül jöttek haverkodni németek, oroszok, osztrákok, lengyelek, satöbbi. Vicces eset volt, mikor vagy egy órát beszélgettünk két lengyellel, és szóba jött annak a neves sisakkészítőnek a neve, ( amit mindig elfelejtek...Marius? őőőő...) aki a lovagi torna fődíjaként felajánlott egy saját gyártmányú sisakot, hát kiderült, hogy ő az, akivel beszélgetünk és akiről beszélünk. Egyszóval, jó az egész, hangulatos, kicsit kiemel a hétköznapokból. Illene menni még ilyen helyre, nem? De!
Kaprun váráról és a fesztiválról német nyelvű, ellenben részletes leírást találtok itt:
Te mázlista... na jó, helyette én meg pár nap múlva megkapom az arcomba Wolint, a maga tömény viking életérzésével együtt, kereken 7 azaz hét napra. Szlávostól.:D
VálaszTörlésAkkor jó utat...hozz nekem lengyel metet :D
VálaszTörlés