Sztori

Ma megölt a Zasszony. Olyat mesélt, hogy lepetéztem, betojtam, falnak mentem, elszédültem, na szóval, olyat, hogy azt meg kell örökíteni az utókornak.

A Zasszonypajtás nagy kutyabolond, jó ideje ment ki a tojból jobb sorsra érdemes kutyákat részben egyénileg, részben egyesületeken belül. Jelenleg együtt igyekszünk egy újonnan alakult állatvédelmi csődület tandembiciklijét hajtani. Ez a sztori kicsit régebbről származik és kicsit morbid is, de jajj…

Najaszongya a leány, épp egy németjuhászt szabadított fel rossz körülmények közül, egy „c” típusú állampolgárok lakta fészekből. A kutyusnak voltak kisebb nagyobb mukorjai, hát a leány elvitte állatorvoshoz, mielőtt ideiglenes gazdához kerülne, már a kutya, érted. Útközben kibökte, hogy a kutya bőre alatt légpuskatöltények vannak. Itt lehetne nyitni egy külön fejezetet annak, hogy mennyire végtelen az emberi kegyetlenség és balfaszság, valamint, hogy átfutott az agyamon az MZ tankjának téli feltöltése után a kaniszterben maradt másfél liter keverék benzinnek egy kreatív és alternatív felhasználási módja, Tavaris Molotov után szabadon, de ezt a bejegyzést nem ennek akarom szentelni. Megérkezett a leány a lúdoktorhoz, ott tömeg, neki meg sietős. Sebaj, nem először járt ott, dokit ismerte, hát mondta neki, hogy ehun az eb, tessék betenni kennelbe, reggel jön érte és ne felejtsék el kivenni belőle a golyókat. A doki bólint, leány elporoz.

Másnap reggel pislog be a rendelőbe, mondja, hogy jött a kutyusért. Mondja is az aszisztens, hogy: 

     - Igen, igen, a kasztrálásra hozott kutyus az ugye?      

-Nem nem, a mentett.

      -A németjuhász?

   -Az, az. Miért, ivartalanítottátok is?

.

.

.

      -Hát nem te mondtad, hogy szedjük ki belőle a golyókat???