2013. március 11., hétfő

Talizmánia


 



Pár éve, ha jól emlékszem, pont kettő, az meg ugye pont egy pár, kaptam születésnapomra egy baráttól egy talizmánt. Ilyet ni:





    




Ezt azóta is hordom a nyakamban, bőrszíjra igényesen felfüggesztve. Többen kérdezték már, hogy mi ez, mit jelent, honnan van, és egyáltalán. Nos kérem, ez az úgynevezett tatárlakai agyagkorong másolata. Hogy mit jelent rajta az írás? Hát...

A tatárlakai agyagkorong az u.n tatárlakai lelet részeként került napvilágra, 1961-ben az Alsótatárlaka nevű erdélyi falucskában végzett ásatás során. Az agyagkorongot két kis agyagtáblával együtt egy férfi sírjában találta a Nicolae Vlassa román régész vezette ásatócsoport. Mindhárom leleten jelek, feltehetően írás figyelhető meg. Ez pedig kérem elég rendesen felrúgtott mindent, amit eddig az emberek a történelemről hittek, gondoltak és egyáltalán. Lett belőle összeveszés, egymás lehülyézése, elméletgyártás-és elvetés, és egyáltalán szörnyűséges bonyodalom. Utánaolvasgattam a dolognak, és valamint de, úgy döntöttem, semmit nem tudnék az infókból tiszta szívvel ide leírni, és azt mondani, hogy ez úgy van. Szóval, mindenki nézzen utána maga alaposabban, ha érdekli. Ha nem, akkor ne tegye. Az butaság volna.

Amit tudunk és le merek írni: az eredeti lelet egy kb 5 cm átmérőjű agyagkorong, rajta egy négyosztatú mezőben jelek. Ezek között több megfeleltethető a magyar rovásírás jeleinek és több, azaz sok megfejtése született. Ami felforgatta a tudóstársadalmat, hogy ennek a holminak a korát, figyejjé, figyejjé: 6500 és 7000 év köré teszik.

Szóval. Tekintetbe véve, hogy a leletet magyar területen találta egy román tudós, nem is pontosan dokumentált körülmények között, és határozottan nem passzol bele az eddig kialakult világképbe, gondolhatjátok, hogy milyen tudományos hőzöngés lett belőle, amit-ezt viszont merem állítani, befolyásol a politika és a patriotizmus is. (Szóval most gondoljátok el, mit szólna a román nemzeti érzelem, ha kiderülne, hogy a magyarok, vagy velük rokon népek már a kőkorban itt főzték a pacalt, vagy vicaverza, ha kiderülne, hogy ezeknek a jeleknek köze nincs a magyar rovásíráshoz?) A vésetnek van egy halom megfejtése, az imaszerű kéréstől a napórához való használati utasításig. Én mindenesetre ezt szeretem legjobban: „Nagyasszonyunk, vigyázó két szemed óvjon minket Nap atyánk fényében.”

A továbbiakban, én itt erről  nem mondok véleményt, nem is tehetném, ehhez szegényes a történelmi tudásom. A talizmánt szeretem és hordom, valahogy már hozzám tartozik. (Kicsit talán kifejezi az állandó szkepticizmusomat is:))

 Azt viszont leírhatom, hogy a történelmi "tényekkel" mindig óvatos vagyok egy kicsit. A történelmet az írja, aki megteheti, a győztes, a történész, vagy a politikus. Továbbá, a rovásírásos dolgokkal is óvatos vagyok, mert-és ez most az én teóriám- mivel ROVÁSírásról van szó, tehát egy puhább anyagba egy keményebbel karcolt jelekről, ennek e jelkészlete viszonylag egyszerű, vonalakból, max körökből álló valami lesz, tehát én nem mennék egyből falnak, ha találnék két egyformát. Ha valaki megnézi pl a viking rúnaírást, tele van a magyar rovásíráséhoz nagyon hasonló, vagy tökegyforma jelekkel.

Amúgy meg, egyre inkább bekerül a köztudatba a "rejtett történelem" kérdése, azaz hogy sokminden jóeséllyel nem úgy van, ahogy az okosok megírták, illetve a tudós koponyák, akik félnek a felfordulástól, hajlamosak rá, hogy leleteket, amik nem passzolnak az eddig tanultakba, egyszerűen semmibe vegyenek. Egy ismerősöm, akivel együtt végeztünk főiskolán, és régésztechnikusként folytatta pályafutását, mesélte a következőket: részt vett egy ásatáson szülőfaluja közelében, kelet-Magyarországon, ahol egy jóval a tanult honfoglalás kora előtti rétegből került felszínre egy rovásírással díszített tárgy. Állítása szerint olyannyira egyértelmű volt a magyar eredet, hogy részleteiben még ő is el tudta olvasni. "Szúrágás"-közölte az ásatásvezető, és félretette.

Tehát kérem, ami a tatárlaki korongot illeti, ezért is nem mennék bele találgatásokba, mert bármi lehet igaz és bármit meg lehet kérdőjelezni. De ez nem az én dolgom. Mindemellett, a minap mi, pontosabban a Zasszony megadta a megfejtést, ami szerintem eddig a legkorrektebb. Ez valahogy úgy volt, hogy heverésztünk egymás mellett, Zasszony elkezdte fösztörgetni a medálomat és kérem, ott helyben megadta az olvasatát. Szerintem ez a tuti. Tehát:

     Egy ember befogott a szekér elé és elment a vásárba...
     
  a vásárban magvakat vett, amiket elültetett a kertben...

mikor a magokból növény lett, leszedte és bevitte a konyhába...     

  
 az asszony pedig levest főzött belőle és jóízűen megették.
                                       
                                                                                   
 Ez az elmélet van annyira korrekt, mint bármelyik és nekem tetszik:) Ezt nem is kell tovább bonyolítani.

1 megjegyzés: