Szentgyár

Jött a hír a rádióban, vagyis a rádióból, hogy II. János Pál pápát szentté akarják avatni. Aztán meg, hogy szentté is avatják, még az idén. Emlékeztek az öregúrra?

Ő ugyebár a kettővel ezelőtti pápa. Azóta elfogyasztottunk egy Benedeket, most van egy Ferencünk. A mostani elég értelmesnek és elég barátságosnak tűnik, de még elég friss. Benedeket igazából senki nem szerette. Ja, Benedek. Halkan, nem minden szerénytelenségtől mentesen jegyezném meg, hogy amikor lemondott, rá egy-két napra írtam egy bejegyzést , ami azt feszegette, hogy vajon miért is ment, vagy kellett mennie az úriembernek, erre pár napra a média is elkezdte ugyanezt a kérdéskört nyavalygatni, aztán kirobbant a Vatikán-botrány. Ha valaki szeretne Pulitzer díjra jelölni, adok elérhetőséget. Ha meg valaki inkvizítorokat látna a környéken, az  hívjon fel időben. Nade. II. János Pált viszont azt hiszem mindenki kedvelte, ő olyan pápa volt, aki a maga kedves nagyapós kiállásával tényleg azt képviselte, amire annó a keresztényt vallást kitalálták. Nos igen, őbelőle akár lehetne szentet is csinálni.

De. Hogy lesz valakiből szent? A korai időszakban általában egyszerűen "rámondták" a jelöltre, különösebb lacafaca és ellenőrzés nélkül,  körülbelül a 12. század óta azonban egy hivatalos, szigorú eljárás keretében történik a szentté avatás. Hát kérem, ez egy kicsit morbidul kezdődik, mert először is meg illik halni hozzá. Aztán. Szükségeltetik, hogy az illető életében valamiféle, az egyház szempontjából kiemelkedő cselekedetet vigyen véghez, vagy ugyanezen szempontból kiemelkedő életet éljen, illetve, hogy személyéhez csoda kötődjön. Pontosabban két csoda. Vértanúság esetén, vagy egy csodánál még csak boldog lehet a jelöltből. No. Ha mindez megvan, akkor az illetőt halála után egy kifejezetten hosszadalmas és drága procedúra keretében, mindenféle vizsgálat, tárgyalás és összeülés után lehet szentté avatni. Ha valakit ez bővebben érdekel, olvashat róla itt. Mostantól kéretik elvonatkoztatni János Páltól, ez már nem róla szól, minden tiszteletem az övé. Az ő ügye csak az apropó volt.

Ez most arról szól, hogy nekem akadnak fenntartásaim a szentek dolgával. A csoda bizonyítása ugyanis úgy működik, hogy történik valami megmagyarázhatatlan a jelölttel, vagy valakivel, aki a jelölt halála után annak közbenjárását kérte imáiban Istennél. Aztán, a szentté avatási procedúra során megpróbálják megmagyarázni a megmagyarázhatatlant és ha nem sikerül, akkor az csoda. Érted? Ha nem tudod bebizonyítani, hogy nem csoda, akkor csoda. Mondjuk, alapból, mivel a csoda mindig kicsit megfoghatatlan valami, ebben az esetben még rendben is van ez a fajta deduktív bizonyítás-bár én ezt már a matekban se hittem el- teszem azt egy váratlan gyógyulásnál, amit az orvosok nem tudnak megmagyarázni, még rá lehet fogni a csodát. Csak valahogy ez a gondolkodásmód nekem egyszerűen...gyerekes. És azt vettem észre, az egyházra úgy általában jellemző ez a fajta érvelési rendszer. Be tudod bizonyítani, hogy nem így van? Nem? Akkor befogod. Szembe jött nemrég egy karikatúra, ami...na, inkább bemásolom ide.

Azok kedvéért, akik nem beszélnek londonul: Hagyományos bizonyítás: -Van egy baseball-labdám!-Ó igen? Bizonyítsd be! -Itt van!- Oké, igazad van. Vallási bizonyítás: -Van egy baseball-labdám!-Ó igen? Bizonyítsd be! -NEM TUDOD BEBIZONYÍTANI, HOGY NINCS!!!


 Más. Ugye, mivel az illetőt az egyház avatja szentté, ezért ő az egyház szempontjából lesz szent. Ez logikus, nem? De. A szempont olyan, mint a seggluk, mindenkinek van, de senki nem kíváncsi a másikéra. Valahogy mindig eszembe jut ilyenkor a talán legismertebb magyar szentünk, I. szent István király.

Nézzük a tényeket. I. István azért lett szent, mert ő volt az, aki uralkodása alatt meghonosította, államvallássá tette a kereszténységet Magyarországon, sőt, meg is védte azt a lázadó pogányoktól-külföldi keresztes lovagok segítségével verte vissza a kialakított rend, illetve a keresztény vallás elleni  támadásukat. Ez így szép, keresztényi és dicső. Ugye?

Namost. A tények maradnak, változtassunk a kifejezéseken. De csak azokon. I. István, eredeti nevén Vajk, uralkodása alatt kötelezővé tette Magyarországon a keresztény vallás gyakorlását, elnyomva ezzel a magyar nép ősi hitét. István és nagybátyja, a régi hithez ragaszkodó Koppány között részben emiatt, részeben a trón utódlásának kérdése miatt háború tört ki. István külföldi zsoldosokat hívott segítségül saját népének fiai ellen, így nyerte meg a háborút, melynek lezárásaként nagybátyját brutális módon kivégeztette, testét négy darabra vágatta, és mintegy győzelmi ereklyeként különböző várak homlokzatára tűzette.

Aztán szent lett. Király?

Szóval, én megtartom magamnak a szkepticizmus jogát. Nem is leszek szent, azt hiszem. János Pál lesz ugyan, de azt hiszem őt ettől függetlenül is lehet tisztelni, mert az volt, ami, ember, jó ember.