Jó estét, jó szurkolást. Volt még szeptemberben ez az ötleményem, hogy havizaj. Hogy interaktívvá tenni a blogot, bedobni témákat, feldobni a labdákat, feltenni a nagy kérdést, ti meg elkapjátok, lecsapjátok, megválaszoljátok. Mindezt havonta egyszer tematikusan. Tehát nyitva hagyni kérdéseket és mondja meg a nép, mit gondol. És ezt egyelőre nem adom fel, adok neki még egy esélyt. Ha meg nem eszi, akkor kapja, amit eddig. Ez most amolyan visszadatált havizaj, mert ugyan már november van, de októberben el voltam havazva, megkeresett hónap elején egy Pablo Halapenio nevű spanyol tudós, hogy kifejlesztette az örökmozgót, de egy vérszomjas ork törzs el akarja rabolni tőle, elrejthetné-e nálam a pincében? Persze, mondom, aztán nekiálltam összerakni egy robotzsarut, aztán...na lusta voltam írni, az van.
Szóval, invazívó, invazív fajok.
"Invazív faj – magyarosan: özönfaj - azon tájidegen faj, amely
agresszíven és nagy tömegben terjed, tűrőképessége, szaporodó- és
terjedőképessége révén elfoglalja a természetes vagy az ember által
létrehozott élőhelyeket, módosítja és veszélyezteti azok terméshozamát,
stabilitását, fennmaradását, és ezáltal ökológiai, gazdasági és/vagy
egészségi károkat okoz. Az invazív fajok jelentős része szándékos
betelepítés eredményeként jelenik meg új hazájában." /Nem tudom, ki írta pontosan, de hogy ne essek plágium gyanújába, innen van./
Tehát, az invazív faj, özönfaj, vagy inváziós faj olyan állat, vagy növényfaj, ami eredeti élőhelyéről általában emberi közreműködéssel-akaratlagossal, vagy sem-máshova is áttelepül, ott szaporodik és sokasodik, és k*rva világot csinál, felborítja az ökológiai egyensúlyt- így a nem annyira hivatalos megfogalmazás.
Példának okáért, hogy értsük miről van szó, itt van nekünk a magas aranyvessző. Ezt a növényt biztos, hogy mindenki látta már, aki elsétált egy tó, vagy folyóparton. Magas, aranyszínű, vesszőforma. Mily meglepő. Ha így nincs meg, akkor ő az:
Szép, nem harap, nem mérgező. Biztosan van aki allergiás rá, de mindig akad valaki, aki allergiás valamire. Szóval akár el is férne. A gond az, hogy nem fér el, annyian van. Ha ugyanis ez a gyöp megtelepszik valahol, akkor olyan sűrű -hogy egy szakszóval éljek- dzsindzsát alkot pár éven belül, hogy abban aztán rajta kívül semmilyen más növény meg nem marad. Ha visszagondolunk gyerekkorunk nádas-kórós-virágos folyópartjaira, az egészen más képet mutatott, mint a mostani aranyözön.
Aztán, vegyünk egy csigát. Jól sózzuk be, majd a felforralt vízben...folytatná a francia. De a magyar aszondja: nézzük meg spanyolul. Lehet be kellene fejeznem a nyelvjátékot, eltértünk a lényegtől. Nos, bemutatom a spanyolcsigát:
Ezzel a jószággal ugyebár lépten-nyomon találkozunk, ő szokta eső után elárasztani az utcákat és lezabálni a salátát a kiskertben. Nade. Tekintve, hogy a blog olvasóközönsége nagyjából a huszonöt és ötven közötti publikumból áll: gondoljatok csak vissza, így volt-e ez mondjuk tizenöt éve is? Nem? De? Nem. Akkor is volt, aki ugyanezeket elkövesse, csak ő így nézett ki:
Megvan? Ő kérem a nagy meztelencsiga, erőt, egészséget neki. És biztos vagyok benne, hogy van, aki most kap a fejéhez, hogy "Ja, tényleg! Hát ez hova lett?" Hát ez kérem oda lett, hogy a spanyolcsiga, amiből anno alig láttunk egy párat, miután megérkezett Magyarországra, szépen munkába állt, és felzabálta a pöttyös rokon petéit. Bár az emberek nagytöbbsége nem feltételezne egy csigáról céltudatosságot, itt úgy tűnik mégis erről volt szó, a spanyol csupaszcsiga bizony célirányosan megkajálta a konkurencia petéit, és pár év leforgása alatt átvette a helyét.
Nézzünk egy utolsó példát, amitől a jányok se pfujjognak.
A képen látható sokmindenféle katicabogár valójában egyazon faj képviselője, a harlekinkaticáé. Ők egyszerűen így sikerültek, ahogy nálunk van kékszemű, barna szemű, meg zöld szemű ember, barna, szőke és vörös, náluk van sárga, sárga alapon kisebb-nagyobb pöttyös, narancs, meg az a vicces gótmetálbeütésű ott felül. Viszont, találkoztatok-e mostanában a klasszikus hétpettyessel? Nem nagyon, ugye? Nos ez azért van, mert ő viszont egy másik katicafaj, és a forgatókönyv náluk is a csigákéhoz hasonlóan íródott: bejön, petétzabál, kiszorít.
A biológusok, ökológusok, mezőgazdászok aztán elég sokszor keresztre akarják feszíteni ezeket a fajokat. Most itt már általánosságban az invazív fajokra értve, nem csak erre a három kiragadott példára. A helyzet ugye az, hogy ők megbontják a fennáló ökológiai egyensúlyt, honos fajokat szorítanak ki, esetenként károkat okoznak a terményben.
És a kérdés.
Kell-e, jogos-e piszkálni egy fajt, ami többnyire a mi segítségünkkel új életteret talált, ott elterjedt és jól érzi magát? Fogjuk-e fel úgy, mint egy olyan változást, ami már a mi időnk előtt is sokszor megtörtént, (ha nem is ennyire gyakran), és végülis ha már itt van, had legyen, vagy úgy, hogy veszélyes az egyensúlyra, nem itt van a helye, védjük a honos fajokat és tegyünk ellene?
Nos?
És további szép estét, azt viszont kérdés nélkül.
Hello Dani!
VálaszTörlésNos, én sem szarom most a spanyolcs...viaszt ki, de nemrég kifejezetten nagy örömöt okozott két dolog az életemben. Illetve frászt, de legalább gyermekkori emlékeimet idézte fel bennem kettő pillanat.
Nem is olyan rég, ha jól emlékszem még, sétáltam a zanazanazanati úton, a festékbolt és a PZS motörsz közötti dzsindzsa mellett (na jó, élősövény) felfedeztem valamit. Simán elmentem mellette, de vissza kellett forduljak, úgy meglepődtem. Egy olyasféle, amit Te is kitettél, olyan kis szürke alapon mégszürkébb pöttyös, ezek szerint Nagy meztelencsiga (piha, kágyilló!) szerénykedett. Rámkacsintott, erre úgy gondoltam, hogy én menten lefotózom. Hátha az utolsó élő példány, és kitömve már úgysem fogjuk látni.
A második pedig kicsit később volt, Megsétáltattam feleségem unokaöccsét -ment Ő magától, már van vagy 12 éves-, meg magamat kis erdős fészkünk környékén, azaz a véemdaszk ÖKOISKOLA udvarán. Jó egy órát mentünk erre, arra, majd hazatértünk. Hát, egy óra elteltével érzem én, hogy valami mász engem. Hát, mit ad Isten, egy - többször is megszámoltam- hétpettyes volt. Jó idő lévén úgy döntöttem, hogy ne nálunk gyilkolja meg a kiszáradás, ezért az ablakon kiengedtem, lévén kevés a télire lefagyasztott levéltetű -tudtommal- a frigóban, és lehet, hogy Ő sem szerette volna a befőttesüvegházat márciusig. Nem tudom, hogy jól tettem-e, de viszonylag vidáman repült más irányba.
Biztos büdös voltam neki.
Én aszondom, nincs baj a fajok térhódításával. Viszont amit elkezdtél boncolgatni, nálam egy nagyon mélyfilozófiai eszmefuttatáshoz vezet. Megtörténnek e ilyen dolgok a természetben maguktól? Igen, de ott a fajok a túlélésért folytatott harcban legyőzik a másikat, és ez a természet része. Ha ugyanezt az ember teszi meg, hogy behurcol egy fajt, akarva akaratlanul és az kipusztítja az őshonost, az végülis nem természetes, mert mi már a természeten felül állunk pl. utazás szempontjából, és magától nem jutott volna oda az a faj. Másrészről hatalmunkban áll ezt megtenni, de az is hogy gondolkodjunk ezen és így hatalmunkban áll, nem belerondítani a természet rendjébe, és én azt mondom ez lenne a helyes. Viszont az ember természeten felül álló természete is benne van a pakliban, mi így élünk túl, legsiekresebben minden faj közül. Akkor lehet, hogy mégiscsak jogunk van hozzá? Attól függ a természet részének tarjuk e magunkat. Ha hosszú távon nézzük, - és ez már kicsit sci-fi - pár százezer vagy millió év múlva, lesz egy gyógyszerek, sterilizálóeljárások, génmanipuláció nélkül életbenmaradásra képtelen korcs emberi faj, ami viszont be fogja népesíteni az univerzumot, míg a földet legyalulja egy újabb meteor és minden állatfaj kipusztul majd, így van e értelme óvni őket...? Bonyolult kérdés...az időintervallumtól függ amit szemlélünk, és attól, hogy határozzuk meg a természetest és természetellenest mint fogalmakat.
VálaszTörlésTomi, neked akkor nagy szerencséd volt:)
VálaszTörlésNa Gege, te meg megspóroltál nekem jópár sort. Ezért jó így írni, mert nem kell mindent nekem csinálni:) Mondjuk én alapból a természet részének tartom az embert, de elég tágan értelmezem a természetet. És "behurcolás" pl az is, ha a kágyilló rámászik a salátára, azt felrakják egy hajóra, átviszik egy másik kontinensre, ott lerakják a hajóról és lemászik róla a kágyilló. Szóval, hogy ezt természetes folyamatnak vesszük, vagy sem, az nézőpont kérdése. A másik, hogy jó-e ez így, vagy nem? De ezt se tudom. Tény, minden ökológiai rendszer egyensúlyra törekszik, tehát ha megborul: teszem azt túlzottan elszaporodik egy faj, akkor vele szaporodik valami, ami megeszi, és idővel a rendszer helyreáll magától. Szóval az is nézőpont kérdése, hogy érdemes-e ebbe erővel beleszólni...