Nők, pénz, kapcsolat

Ez a téma nyomja egy ideje a gyomromat de most kiadom, ki én, ki ám! A dologban a vicces, hogy még magam se tudom, mit fogok kihozni belőle. De a blogolásban ez a jó, néha csak leül az ember és a bejegyzés megírja magát. Mert sok gondolatom van, csak még nem öltöttek formát. Na majd most. A téma fel van dobva: nők kapcsolata a pénzzel, kapcsolat nőkkel a pénzen keresztül, meg effélék. Teccikérteni.

Forrás: godsofart.com Henri Irawan műve

Az első kérdés: tekinthetjük-e alaptézisnek, hogy a nők jobban buknak a pénzes pasikra? Illetve, a kérdésfeltevés így pontosabb: több nő bukik-e egy pénzeszsákra, mint ugyanolyan opciókkal, de szerényebb költségvetéssel megáldott felebarátjára ? A nagy általános gyakorlat azt mutatja, hogy igen. Az előítélet is, bár a legtöbb előítéletnek van valamiféle alapja. Konkrétan ismerek nőket, akik ezt be is vallják. Igaz nem sokat. A nőismerőseim többsége szerint inkább mindegy. Úgyhogy az alaptézis is kétségekbe burkolózik, statisztikát nem tudok erről. De induljunk ki abból, hogy azért így vagy úgy, de csak számít valahol a kétixeseknek a párválasztásnál a másik anyagi helyzete.

Második kérdés: miért? No, erre meg van egy saját teóriám, ezt hívom bunkó-elméletnek. Eszerint, bármennyire is modern embernek tartjuk magunkat, az életünk nagy részét az ősi ösztönök határozzák meg. És ezt azért írom többes számban, mert ez ugyanúgy áll férfiakra is, mint nőkre, sértődés ne essék. Csak ez a bejegyzés most a nőkre van kihegyezve. Szóval, azért bunkó-elmélet, mert ugye az ősidőkben az szerzett előbb, több, vagy jobb nőt, aki-elnézést-nagyobbat tudott odab*szni a bunkójával. És minél nagyobbat tudott odab*szni, annál menőbb volt. És ez már csak azért is így van kérem, mert az ilyen férfiállat meg tudta védeni a nőt a többi férfiállattól, egyáltalán az többi állattól, esetleg a többi állatból vacsorát is hozott neki. Stabilitás, az itt a kulcsszó, értem? A stabilitás, a biztonság, az erős háttér az, amit a nők hosszú távon keresnek.

Namost. Ez manapság már nem szó szerint így néz ki. A nagydarab, izmos férfiak ettől függetlenül még mindig jobb eséllyel indulnak, mint az internetszobában nevelkedett paladinok. De kell legyen valamije a palinak, amivel kiemelkedik a többi közül. Legyen mondjuk kiemelkedően okos, bátor, tehetséges, akármi. Vagy gazdag. Mert ezek mind olyan dolgok, amik segítségével stabilitást teremthet egy férfi egy nő életében. És a gazdagság, a pénz ezt gyakorlatilag direktben, átkapcsolások nélkül megadja. És egy dolgot azért nem szabad elfelejtenünk, levetkőzvén kicsit az előítéleteinket: ahhoz, hogy valaki pénzt, főleg sok pénzt szerezzen, no ahhoz is valamit jobban kell csináljon, mint a többiek.

Rendben, feldobtam a kérdést, elmondtam a bunkó-elméletet, mit is akarok kihozni ebből? Hát talán a határokat. Az, hogy a fiatal felnőtt társadalomban valamilyen szinten az egyéni tehetség és ügyesség mutatója, hogy az emberfia rendelkezik-e némi anyagi háttérrel és egzisztenciával, az talán érthető. Hogy ezt valahol figyelembe vesszük, ha nem is tudunk róla, talán az is rendben van. Bunkó-elmélet. Aki harmincévesen nem tudja elvinni a barátnőjét egy fagyizásra, az nem biztos, hogy mindent jól csinált addig. (Félreértés ne essék, alapvetően az európai középrétegben gondolkodom, ahonnan jöttem. Tehát most nem térek ki a szélsőségekre.) De van a másik verzió, mikor a pénz az abszolút domináns a párválasztásnál és a többi dolog eltörpül mellette. Ott lehetnek gondok, nem? Talán egy hete keveredtem el Almási Kitti pszichológusnő előadására, ő is boncolgatta a témát. Mesélt egy hölgyről, akit a férje állandó magas szintű jólétben tart, csak épp közben más nők után nyáladzik. De az illető hölgy elhajtotta a francba a pszichológusnőt, mikor olyan kérdést tett fel, ami kizökkenthette volna ebből a komfortzónából. Hogy boldog-e, az más kérdés.

És akkor jön az a kérdés is, amikor a férfiember nem tett semmit a pénzéért, nem okosabb, vagy szebb a többinél, csak beleszületett. És mégis, valami díszpinttyel nyomul. Miért? Illetve, megadja-e NEKI a díszpinty, amire vágyik?

No, ebből nehéz lesz konklúziót levonni. Valahogy úgy lehet ez, hogy különböző beállítottságú emberek különböző dolgokra vadásznak. Értsd: a direktben pénz-illetve pénzespasihajhász nők között nem feltétlenül sok a Nobel-díjas. Ez az egyik széle. Az intellektuel jányok körében nyilván nem ennyire erős ez a "fogjunk gazdag pasit" irányvonal, de valamiben ők is a stabilitást keresik. Ez talán a másik. Szóval. Azt hiszem, addig nincs baj, míg mindkét fél boldog. Csak nem érdemes a boldogság kicselezésével próbálkozni. Az nem fog menni. Talán legyen ez a konklúzió. A többit döntsétek el magatok.

Remélem, valamit kihámoztatok az egészből. Én igyekszem. Mindenesetre, záróakkordnak kaptok még egy képet. Mert vicces, mert jó. Egészségetekre!

Favágás, ahogy Tom Sawyer csinálná

Valamikor réges rég, egy messzi-messzi galaxisban, találkoztam a marketinggel, mint tantárggyal. Sok okos és náluk is okosabb ember írt sok okos és annál is okosabb gondolatot ebben a témakörben, hogy hogy lehet valamit okosan, vagy még okosabban eladni. De mondhat aki amit akar, lehetnek akármilyen nagy koponyák a tankönyvekben, nekem, ha marketingről van szó, Tom Sawyer az Atyaúristen.

Tom Sawyer Mark Twain regényének (Tom Sawyer kalandjai) főhőse, egy kiskamasz korú fiúcska. Az említett könyv az én generációmban még alapműnek számított, mára sajnos kopik ki a köztudatból. Na szóval, a 2. fejezetben Tomot a nagynénje nekiereszti szombaton, érted, SZOMBATON! kerítést meszelni, mikor pedig lehetne ezeregy más, értelmesebb, de legalábbis viccesebb dolgot csinálni. Hősünk vakaródik a kerítés előtt és reménytelennek érzi az egész életet. Megpróbálja lefizetni a házi rabszolgát (akkoriban még volt ilyen), de ő se áll kötélnek. Aztán támad egy ötlete. Mikor az első kíváncsi komája megjelenik és-persze-elkezdi szekálni Tomot, hogy jöhetne akár fürödni is, de ja persze, kerítést kell festenie, ezt mondja neki: "Csak azt mondd meg, miért ne csinálnám szívesen? Azt hiszed, mindennap meszelhetek kerítést?" No, nem akarom hosszan színezni a stiglicet, ezután a sorsfordító mondat után az utca gyerekei könyörögnek, sőt fizetnek Tomnak, hogy kerítést festhessenek, így a nap végére Tom egy háromszor precízen átmázolt kerítés előtt áll, gazdagabban egy rakat csecsebecsével, anélkül, hogy tíz percnél tovább ecset lett volna a kezében. Mark Twain pedig levonja a konklúziót:

"Tom (...) tudtán kívül felfedezte az emberi cselekedetek egyik örök rugóját. Nem kell mást tenni, ha kívánatossá akarunk varázsolni valamit - akár felnőttekről, akár kisfiúkról legyen szó -, mint nehézségeket gördíteni kívánságuk elé. Ha Tom bölcselkedő kedély lett volna - mint például ennek a könyvnek az írója -, hamarosan megérti a „munka” és a „szórakozás” közti különbséget. Minden munka: amit meg kell tenni, és minden szórakozás: amit önként vállal az ember. És ez a fogalmazás hozzásegítette volna annak a megértéséhez, hogy művirágokat csinálni vagy taposómalomban dolgozni bizony kemény munka, de a kuglizás vagy a Mont Blanc megmászása szórakozás." 

Nekem meg múlt hétvégén idef*stak az udvarra egy ifányi, összevágásra váró fát. Na mondom...

 Gondoltam, körbekérdezek fácsebukon, ki érne rá fát vágni. "Srácok van itt valami négy köbméter fa, semmi kedvem egyedül összehasogatni,ki ér rá vasárnap?" Á, mondom, ez nem lesz jó így. Szerencsére már van némi tapasztalatom e téren és Tom Sawyer meghatározó élmény volt gyerekkoromban. Úgyhogy ez került fel: 

"Újra nyit a VargaGym! Unod, hogy fizetsz a kondibérletért? Unod a szteroiddal feltolt agyú testművészek üresfejű locsogását? Becsípi az ujjad a mellgép? Eldobod a kettlebellt? Akkor ITT a helyed! INGYENES kurzust indítunk, sőt, mi tesszük alád a lovat! Egésznapos programmal várjuk érdeklődőinket, melynek keretén belül: 8 00-8 15: INGYENES pálinka/sör jár, igény szerint, 8 15-11 30 egy ifányi (ISO sztenderd szerint bevizsgált) tölgykugli összehasogatása, glédába rakása, 11 30-12 30:ebédszünet, INGYEN!! babgulyás, pörkölt, macskalecsó (vagy amit anyám épp főz), 12 30-13 00: csendespihenő, 13 00-programzárásig: a maradék fa összehasogatása. A szünetekben igény szerint zenehallgatás és /vagy verekedés. A kurzus egész időtartama alatt INGYEN fogyaszthatod B vitaminnal dúsított sörünket, mely kiváló hatással van a bőrre, a hajra, a körmökre és a kedélyre, illetve P vitaminnal dúsított pálinkákat, mely...na hagyjuk. A kurzus elsősorban a hát-váll-karizomzat erősítését szolgálja. Napzárta után választás szerint akármi is történhet. TUDSZ ENNÉL JOBB AJÁNLATOT? NE HAGYD KI! A kurzus minimum négy főtől indul, előre megbeszélt időpontban. Megéri, hidd el!"

Egy héten belül vagy tucatnyian jelezték, hogy jönnének ám, ha ráérnek, mert ez buli lesz...

Végül vasárnap nekiveselkedtünk, fiúk-lányok vegyesen. 

Hogy megint csak ne színezzem túl a stiglicet: kilenctől négyig összehasogatásra került az ifányi fa, katonás sorokban felkupacolódott és lefóliázódott, továbbá összegereblyéződött a levél az udvaron, lett gyújtós egész télire és megmentettünk egy elkóborolt kiskutyát.  Napzártával pedig megköszönték a népek a remek programot és kértek, szóljak legközelebb is, ha ilyen lesz. Festő mormogott ugyan valamit Tom Sawyerről, de mondtam neki, hogy ez maradjon a mi titkunk. 

A jányok is rábolondultak a hasogatásra és Jóanyám szerint a szomszéd majd' kiesett az ablakon, mikor azt látta, hogy Vargáéknál egy osztag nő vágja a fát.

Azért mindemellett, hogy félreértés ne essék, egy dolgot le kell szögezzek. És ez nagyon jól esik. Azt hiszem, Tom Sawyernek se segítettek volna a barátai, ha fejre állt volna se, ha nem szerették volna. És ezt köszönöm nektek srácok. Meg a favágást is. Szólok legközelebb is.

Hörgés és pfujjogás

Idestova négy éve, hogy Bex gyagyament, de kreatív agyából kipattant az ötlet: legyen Zombiewalk. Illetve, a Zombiewalk már létezett, csak hogy legyen Vombathelyen is. Zombihelyen, így jobb. Na lényeg a lényeg, az elsőre elmentem, jót mulattunk. Az utána következő kettőt technikai okokból kifolyólag ki kellett hagynom, de az ideire újfent eljutottam.

A zombivók ötlete, ha nem hazudok, Amerikából jött és mint a neve is mutatja, zombik sétálgatásáról szól. Értsd: beöltözöl zombinak, kimégy az utcára sokan, hörögszmorogsz, összekened a kirakatüveget, elpotyogtatod a végtagjaidat, megbotránkoztatod a járókelőket. Zombihelyen a Diákönkormányzat alapjáraton is jópár éve szervez egy amolyan halloween-felvonulást, Bex meg ezzel összeszervezte a walkot, idén is. És idén is sikerült jól éreznem magam. Erről az eseményről aztán mindig megoszlanak a vélemények, vannak lábasok és ellenlábasok. Érdemes elolvasni az Ugat.hu-n megjelent cikk alatti kommenteket, ehelyt, mindjárt érthető lesz, miről is beszélünk. Nem bírtam ki, hogy be ne lázadjak én is az ellenlázadásra, de ha jól

meggondolom, inkább indított erre a kommentelők stílusa. Láttam lelki szemeim előtt a fényesre vixolt fejű, terepgatyás, hat általánost nyolc év alatt végzett emberkét, aki szerint Hitler fasza magyar gyerek volt, ahogy vicsorogva üti a billentyűket. De az igazat megvallva, néha én is elgondolkodom. Szóval, itt és most nem is akarok állást foglalni, csak leírom, ami az agyamban van. Közben teszek még ki képeket a walk-ról, ha nem bánjátok. Mondjuk ha igen, akkor is. Ez ilyen. 

Szóval, egyfelől, a halloween nem magyar ünnep, ezt vágják a fejünkhöz. És ez alapból igaz is. Márpedig az ilyen szörnyjelmezes felvonulós hörgedezés erősen azt mímeli, főleg, hogy mindenszentek előestéjére esett, ami ugye angolszászéknál a halloween. Másrészről, megfogant bennem a gondolat, ahogy írtam a cikk alatt is, hogy ugyan már, mi is "A" magyar ünnep? Mert ugye a karácsony, meg a húsvét a kereszténység betörésével ért el hozzánk. Előtte téli napforduló, meg tavaszi napéjegyenlőség volt. Gyanítom szilvesztert se szilveszternek hívták és nem december 31-re esett. Az állami ünnepeink se vezethetőek vissza az első, sebes lovakról hátrafele nyilazó, Bizánc érckapuját művi úton használhatatlanná tevő szittya magyarokig, mert ugye akkor még állam se volt. Legyünk őszinték: az eredeti magyar ünnepekről a magyarok túlnyomó többségének, hogy finom és nőies legyek, fingja sincs. Tartani pedig még a fennmaradó, nem túlnyomó részből se sokan tartják őket. Namost, beszélhetünk ugye nem ennyire ősi, de tradicionálisnak mondható ünnepekről és szokásokról, mint a locsolás, ami hungarikum, a májusfaállítás ami mondjuk már kevésbé, a rönkhúzás, ami meg emlékeim szerint kifejezetten nem az, szóval igen, ezeket még tartják néhol. Kérdés, hogy fáj-e emellett egy zombie walk? 

Aztán valahol felszólal a másik felem is, aki azért szintén ocsmány egy népségnek tartja az amerikait és kicsit óckodik a trendi amcsiságtól. Továbbá, a mindenszentek számomra egy a csenddel, nyugalommal, békével és igen, a szeretettel összefüggő ünnep. Ezt most nem ragozom túl, hogy miért. Szóval, azért eszembe jutott egy-egy pillanatra, hogy a temetőből hazafelé ballagó mamika jogosan gondol-e édesanyánkra. Felmerült az említett cikk kommentjei között a "ráerőltetik az emberekre " kifejezés is. No ez megint kettősséget szül bennem, mert egyfelől, akinek nem tetszik, ne jöjjön oda, belső szabályzat, hogy szakrális helyek felé-értsd: templom, temető, nem megyünk, a járókelőket nem zaklatjuk, nem ocsmánykodunk a kelleténél jobban. Másfelől, azért voltak szemlesütve elsuttyanó emberek és saját érveimet ütném most agyon, ha mondjuk a melegfelvonulásról lenne szó. Nekem igazából az egész zombiság egy jó buli,amit ki is élveztem, ahogy kell. 

Nem mondok tehát se át, se bét. Én a magam részéről megtartom az ünnepnek a zajos és a csendes részét is, nekem ez így kerek. Ha gondolat ébredt az írás nyomán, az csak jó, a többit mindenki döntse el maga.

Boldog ünnepeket mindenkinek!