Kecécó

Pálinkás jó reggelt. Amennyire ez reggelnek számít. Nem, nem az számít, hogy mikor olvassátok, hanem hogy mikor írom. Fél egy van. Délután. Csak kicsit még pislogok. Vad volt a tegnapi éjszaka, zenebona, mulatozás, meg minden. Szóval. Kecó.

Kitárgyalódott, ugye, a legutóbbi bejegyzésben, hogy megvan az új melóm. Nem, bocsánat, "AZ" új melóm. Nem, nem örülök neki még mindig...:) Szóval ugye, új munkához új lakás is dukál. Vagy ház. Vagy iglu, vagy lakókocsi, vagy sátor, vagy jurta, vagy nekem igazából mindegy lenne, csak legyen, és Kutya Úr-kompatibilis legyen. És hamargyorsan.

Elmondom, hol gyökerezik a probléma. Illetve nem probléma, csak megoldandó feladat. Vagyok ugye én, 1 db europid, felnőtt férfiember, önsúly 92 kg, raktári szám 01. Van aztán Kutya Úr, 1 db, felnőtt Canis domesticus var. Berni Pastorensis, nagypofájú szőrgyáros, önsúly 43 kg, raktári szám 02. Olyan helyet, értsd lakást, kecót, albérletet vadászunk jelenleg, ahol mindkettőnk békességben és boldogságban élhet. Ennek ugye az egyik feltétele a körülkerített udvar, hogy Kutya Úr ott maradhasson, míg dolgozom. Tudom, skizofrénnek hangzik, hogy kutyákkal fogok dolgozni, a saját fiam meg nem jöhet, de ha belegondoltok, van benne ráció. Ez általános szabály a TierQuarTierben. Megőrülnének egymástól.

Namost. Kezeket fel, ki lakott már albérletben? Oké. Ön ott, a hátsó sorban! Mennyit fizetett érte havonta? Értem. Ön, asszonyom? Köszönöm. Ön? Értem. Namost, ezt az összeget szorozzátok fel úgy néggyel, és akkor kaptok némi képet róla, milyenek az átlagos albérletárak a császárvárosban. Főleg egy kertes albérleté. Továbbá van még egy aspektusa a történetnek, amit érdemes megismerni: ez pedig a lakhatással kapcsolatos felfogásbeli különbség a két ország között. Agyarországon ugye többre értékeljük a magántulajdont mint a bérleményt. Az általános érv erre, hogy minek fizessek másnak, mikor abból a pénzből megvan a hitel törlesztőrészlete is. Jogos. Sógoréknál viszont kevésbé érzik létszükségletnek az emberek a magántulajdont és a havi keresetből még mindig marad azért, ha a delikvens kicsengeti egy albi árát. Ellenben egy átlag ingatlan vételára Sógoriában olyan összeg, amit szerintem nem lehet egy időben egy helyen tartani, mert átlépi a kritikus tömeget és maghasadáshoz vezet. Mindebből azt akartam kihozni, hogy sógoréknál nem a főbérlő vadászik albérlőkre kéztördelve, hogy jaj, csak vegye már ki valaki a lakást, hanem egymásnak adják az emberek a kilincset, ha egy új albi kerül a piacra. Szóval, nem az albérlő szabja a feltételeket.

Úgyhogy, a feladat adva. Nem egyszerű, de megoldom. A kérdés a mikor. Ideális volna ugye, ha munkakezdés előtt 1-2 héttel meglenne, be tudnék békességben cuccolni és bemelegedni kicsit. Ez ugye azt jelentené, hogy cirka öt napon belül meg kellene találnom az új otthonomat. Őő. Nem lehetetlen...de nem is egyszerű.

Dolgozom egyébként az ügyön ezerrel. Az elmúlt hetekben elég sok időt töltöttem az interneten keresgéléssel, majd úton háznézéssel. Még nincs meg, ami nekem kell. De mesélek vicceset. Tegnapelőtt voltam utoljára héznézőkörön. Az elsőt, azt én értettem félre, valószínűleg. Helyes kis lakás volt, de a második emeleten, különösebb udvar nélkül. A második hely még passzolt is volna, HA, a főbérlő nem a szomszéd szobában aludna és nem lett volna a harmadik mondat után a "majd én megmondom mit lehet itt és mit nem" benyomásom róla. Na a harmadik. Az mókás volt. A hirdetés szerint családi ház, 76 négyzet, 3 szoba, nagy kert. Ez kinti viszonylatban korrekt áron. A telefonbeszélgetés során a hölgy elmondta, hogy központi fűtés nincs, csak cserépkályha. Jó, mondom, ezzel tudok élni. Az már kicsit zavart, hogy a németet erősen törő hölgyemény második kérdése az volt, hogy honnan jövök, mert akcentusom van. 

Na, a szigorú tények: a főbérlő egy szerb nő, a háznak nagy udvara van, a három szoba úgy áll fel, hogy van egy nappali, meg két hálószoba, amik egymásból (!) nyílnak. Ez ugye azért kellemetlen, mert többedmagammal tervezek kecót bérelni. Az egész, igen az egész házat egy darab, kb méter magas vaskályha kellene, hogy befűtse.

Szerintem, hogy finom legyek és ne írjak olyat, ami sérthetné bárki finom lelkét: menjenek az ilyenek a picsába.

Próbálok jól és pozitívan állni a dologhoz. Az ilyen körökkel pedig úgy vagyok, mint a legendás feltaláló. Azért írom, hogy a legendás feltaláló, mert ez a történetet a "nem tudom pontosan hol, nem tudom pontosan kitől és nem tudom pontosan, kiről hallottam" kategória, úgyhogy improvizálok. Úgy rémlik egyébként, hogy Edison volt a történet alanya, aki feltalálta ugyan az izzólámpát, de 229 kudarcba fulladt kísérlet után. Megkérdezték tőle egyszer, mi ösztönözte arra, hogy végigcsináljon 229 sikertelen kísérletet? Erre azt válaszolta: a tudat, hogy ha nincs az a 229 baklövés, akkor nem lett volna meg a siker 230-adjára.

 Vagy valahogy így.

A lakásavató időpontjáról meg szólok. Időben.

Addig is, legyetek jók!