Tavacs

Dícsértessék az Úristen, illetve pálinkás jó estét mindenkinek. ( Az ateistáknak és az antialkoholistáknak meg simán heló.) Nem, a blog nincs se elfeledve, se betiltva. Egyszerűen nem értem ide. Ha meg mégis, belekezdtem valami másba, vagy szimplán elaludtam. 

Namost.

A múltkor ugye felsoroltam, hogy mi a stájsz, csak mikor ahhoz értem volna, hogy milyen is Bécsben lakni, akkor...dolgok történtek, na. Olvassátok el ott. Most mesélek megint, kihegyezve arra, ami a múltkor lila ködbe veszett.

Hogy meggyorsítsam a dolgokat: a munkám továbbra is tetszik, sőt egyre jobban. Van már egy rakat ebem, meg egy minimális rutinom, úgyhogy nem kell mindig az agyamat túráztatni, hogy minek hova megy a vége, vagy hol álljak neki. Plusz, az elrendelt fő csapásirány, a főnökséggel való megbeszélések alapján igencsak nekem tetsző úton halad, azaz a napjaink elsősorban nem-elnézést-a sz*rtakarításra kell hogy  legyenek kihegyezve, hanem az állatokra magukra. Érted, kutyát sétáltatok pénzért...Ja. Nem rossz.

A WG. (A lakóközösség, (Wohngemeinschaft) lásd szintén ott.) No, itt megfordult bennem egyszer a borjú, de elsimult a dolog. Csend van, béke és mindenki szeret mindenkit. Kivételt képez az az eset, mikor a főbérlő néninek "napja" van. Meg kell mondjam, megkedveltem a boszorkányt és alapjáraton még haverok is lehetünk. Kicsit már lettünk is. Ellenben iszik. Ez változó intervallumban fordul elő, mondjuk átlag heti egyszer. Igazából ilyenkor se rosszindulatú, vagy akármi, csak szimplán elveszti a fonalat. Többnyire ül a konyhában és megoldja a világ problémáit, a muszlim kérdéstől kezdve az afrikai szegények sorsáig. Ezt mindig el is mondja, ha van valaki a közelében. Igaz, ilyenkor majdnem mindegy neki, hogy van-e valaki a közelében, ő elmondja. Csak múltkor kicsit összerúgtuk a port. Mondott valamit részegségében, amin felhúztam magam. Aztán mikor észnél volt, leültem vele megbeszélni és béke teremtődött. És van azóta is és legyen továbbra is. Ha meg iszik, hát igyon, ez legyen a legnagyobb baj. 

Köszönjük, jól vagyunk, én is, Kutya Úr is.

Na Bécs. Most mit mondjak, egészen nagy falu. Legalább két templom és három kocsma van benne, úgyhogy szükségszerűen nagyobb, mint Pornóapáti. És egészen kis szeletét ismerem még csak, amúgy "a mi környékünket", meg egy-két helyet ráadásnak. Igaz szabadnapjaimon elég sokat csavargok, szerencsére jó társaságom is akadt hozzá. Úgyhogy fedezem fel, lassanként.

Rájöttem ma, hogy valami változott bennem. Illetve beérett. Ezt pedig szintén nevezhetjük  rutinnak. Persze, az akcentus van és marad is, ismerkedési szituációban még mindig az első öt kérdés között szerepel a "honnan jössz", de semmilyen szinten nem jelent gondot  a kapcsolatteremtés, legyen szó a privátszféráról, vagy a hivatalos közegről. Sőt, már tartok ott, hogy át tudom emelni a "beszédstílusomat" is németbe.  Aztán, megismeri idővel az ember azokat a mindennapi, vagy egyszer elintézendő apróbb és cseprőbb dolgokat is, amiket először így fél szemmel figyelt, hogy ez mi a szösz, és hol van a fogantyúja. Gondolok itt ilyesmire, mint a lakcímbejelentés, az utazási költségtérítés, az almafröccs, meg a billakártya. Szóval, otthonosan mozgok. És ez jó érzés. 

Bécs pezseg és ideális a lakhelyem ennek a kihasználására, mivel itt nyugi van. A pezsgést ugyanis akkor szeretem, ha akkor van, amikor szeretem. Jóanyám szerint antiszociális vagyok. Szerintem nem, csak válogatós. Elhiszed, vagy odab*sszak? Lényeg a lényeg, így pont jó, hogy ha nem akarom a bolondériát, akkor nincs, ha meg akarom, akkor belovaglok a belvárosba. Nem mondhatnám, hogy itt is óriási haveri köröm van már, de mindig van kivel elcsatangolni. Ha el akarok. Amúgy vegyesen. Mármint nemzetileg vegyesen. Múltkor vigyorogtunk egy jóízűt. Merthogy van egy elméletem, miszerint Bécsben minden pincér magyar. Szóval, múltkor egy belvárosi hivatalban múlattam az időt kellemes xx-es társaságban mikor is a pultosnő valamit szencségelni kezdett a pult előtt ülő lánynak, határozottan magyarul. Az említett xx kromoszómapár tulajdonosa épp kitérőt tett a mellékhelyiség felé, hát szóba elegyedtem a  kurucinával megörülvén elméletem beigazolódásán, és lévén a fent említett hölgyemény (aki épp távozott a színről) virtigli alsó-osztrák, megegyeztünk, hogy ja kérem, ez kezd emlékeztetni a monarhiabeli időkre.

És ez tetszik, ez a sokszínűség. És nem tartom magam nagyvárosi embernek, de így szép és jó. Bécset kellemesnek találom. Ötvözi a modernet a régimódival, a trendit a hagyományossal. Lehet ebédelni szusit a csecsencsüngben, vagy vínersniccelt a Ferencjóska portré alatt Hanzi bácsi vendéglőjében. Azt nem mondanám, hogy a sógorok nagy átlagban kifejezetten nyitottak, de ekkora városban ez nem téma, mindenki talál kedvére valót

Az van emberek, hogy jól érzem magam. Az elmúlt fél év nyűglődése után úgy érzem, sínen vagyok. Ez megnyugtat. Egyetlen dolog hiányzott még. Az első pár hétben mindig futottam, mint a...sajnálom, ezt mi otthon úgy mondjuk, mint a töketlen kutya. Nem tudom miért fut a töketlen kutya, igazán nem,  de ez ilyen szólás, mint a körmetlen macska ne menjen  jégre, meg a ki korán kel egész nap álmos. Szóval, mindig rohantam, mindig szaladtam, nem volt időm semmire. A blogra sem. Aztán ez is kezd bejáratódni, mint látjuk. Rájövök lassan, mit hogyan kell, hogy jusson is, maradjon is, Jól van ez így.

Na, még egy szösszenet a végére, aztán megyek pihenjbe. Tény, hogy nagy tömegben nagyobb aránnyal vannak fura emberek.  Tény az is, hogy vannak klisék, amiket ráhúznak az emberre. Nem szaporítom, elmondom mi vó't. Valamikor, nem sokkal a költözés után haverék elhívtak kocsmahivatalba. Ilyen kis dohányfüstös belvárosi kultúrsokk, ír pub Bécs közepiben. Ezeket imádom egyébként. Lényeg a lényeg, szorítjuk a guinessünket, megy a hülyeség, egymás hegyén-hátán a nép, mikoris odacsődül hozzám a semmiből egy olyan negyvenes közepén járó osztrák nő, a fején valami hihetetlen sapkával, alatta egy enyhén sem józan tekintettel,  arcon csókol jobbról-balról, és aszondja: "még ilyen szép vikinget!"

Na mondom, megjöttünk.

Jó itt, az van.

Ja, hogy mi az a "tavacs"? Melegszik az idő, süt a nap és láttam ma egy fátyolkát. (Ez egy rovar, ja?) És szeretem a tavaszt, erről eszembe jutott egy régi barátom régi hülye vicce:

-Tavacs van. 

-Hogy mi?

-Tavacs.

-Mi??

-TAVACS!!!

-Az mit jelent?

-Hát, bacsnak a madarak.

-Jaa, hogy tavacs van!

Próbaüzem

No testvérkéim az Úrban, uraim és vaskohászok, lovagok és lovaginák, urak és urnák, akárhogy is nézzük, az első kanyart bevettük, mint Mátyás Bécsnek büszke várát, mint szabónő a rékli alját, mint parasztgyerek a beugratós viccet, mondhatnám, mint Misellvájd a mívesen esztergált fapéniszt, ez utóbbi azonban nem volna jó hasonlat, továbbá a blogban nincs ótvarkodás, tehát nem mondom.

Azt sem mondom, hogy zökkenőmentes volt. De volt.

Először is.

A kecóról már írtam. Azóta se omlott be a fala, vagy esett le a teteje. Szombaton költöztettem Kutya Urat, most is itt szuszog mellettem. Az első nap, mikor munkába indultam, és itthon hagytam, hát majd' elbőgtem magam. Szóval, nem kicsit nyomasztott, hogy minden rendben lesz-e. De, lekopogom, minden rendben. Kutya Úr kijön a másik két ittlakó ebbel, elvan a kertben napközben, este meg velem a tizennyolc négyzetes birodalomban, örül, mikor hazajövök és nem stresszel. A kutyatartás mikéntjén még finomítani kell, pontosabban összecsiszolódni a főbérlővel. Ugyanis a' Pernau uradalmában, a futtballpálya méretű udvaron, pont nem foglalkoztunk vele soha, mit művel a kutya. Ha köll neki, hát köll neki, ha mérges, hát ugat, ha macska téved arra, hát megeszi. (Ez utóbbi nem igaz ám, legalábbis Árnyékra nem...). Namost, itt meg sérelmezésre került, főbérlőileg, hogy a kertbe tojik, mert a tulaj kiakad, (a kettő nem egy és ugyanaz) meg nyáron kifekszenek a népek a kertbe, aztán kutyatojosak lesznek, meg hogy megugatja a járókelőket, mert az meg hangos. Mondjuk bizonyos részben megértem a főbérlőt is, máshoz van szokva, mint én és az ő kutyáik bentlakók, plusz séta közben végzik a teendőiket. Meg Bécs az Bécs, mások a szokások. Ettől függetlenül nem vagyok hajlandó semmiféle természetellenes viselkedésre kényszeríteni az ebet, többször fel is említettem, hogy hát'sz kutya, mégis mire számítottál?  Aztán kiderült azért, hogy alapjában főbérlő se ostoba, meg érti is a dörgést, sőt, csípi is Kutya Urat. Na mondjuk még jó hogy. Szóval, találtunk kompromisszumos megoldásokat. Reggel-este séta, plusz ebédszünetben is pont haza tudok ugrani. Lehet csinálok neki egy homoktálat a kertbe, mint a macskáknak, aztán rászoktatom:) Az ugatásra meg majd kiötlök valamit. Vagy pont leszarom, mondhatnám, ha lehetne ótvarkodni a blogban. De nem lehet. Szerencsére böszme gyorsan tanul a jószág (még engem is meglepett, gyakorlatilag már "kerttiszta"). A népekkel továbbra is jól kijövök. Jaj, van házinégerünk:) Most lehet, hogy lesz egy második is. Tudom, ezért a mondatért a pokolban fogok rothadni, de nem volt benne rossz szándék.  Csípem őket. Szóval, egy pipa. Nem mondom, hogy innen megyek nyugdíjba, de most jó lesz.

Aztán, másodszor.

Meló.

No, alapjaiban azt hiszem, "ez az", teljesen idevalónak érzem magam. Most héttel kezdődött  a "próbaüzem", volt is kurva világ, illetve lett volna, ha ilyet illene leírni. De akkor is, tetszik, szép és jó. Bár nem zökkenőmentes. De erről később. Gondoltam valamit. Az előző sógoriai munkahelyeimen mindig kicsit olyan érzésem volt, hogy akárhogy is, de külföldiként máshogy kezelnek, mint a többieket. Aztán rájöttem, hogy azért, mert úgy is viselkedem. Hallgatok nagyobb társaságban, hogy ne legyen furcsa az akcentusom, ráhagyom az okosokra a dolgot, mondván, jobban ismerik a helyi viszonyokat és egyáltalán. No, miután rájöttem, hogy ez hülyeség, hiszen szégyellnivalóm ugyan nincs, sőt, a különbözőségem különlegessé tesz, aztán meg attól hogy valaki külföldiül vaker, ugyan nem lesz okosabb, itt eleve elengedtem magam és kinyitottam a pofám, mintha csak otthon lennék. Be is fogadtak hamar. Meg jó is a társaság. Ami a munkát illeti, mint mondtam, próbaüzem. Most indul az egész, most csiszolódik be minden, most találjuk ki a dolgokat. Igen, találJUK, mert felelősségünk, feladatunk, véleményünk van és igényeltetik, amit imádok. De elég sokminden nyers még. Ma, hogyha lehetne írni ilyesmit a szépérzék megsértése és az illem megszegése nélkül, azt mondanám, derékba kaptuk a f*szt. Kaptam egy rakat kutyát, és még az alapfelszerelésem se volt meg ahhoz, hogy rendben tartsam őket. Ez nem pénzkérdés, a TierQurTier körülbelül Agyarország éves GDP-jét fedezné, ha eladnák, egyszerűen rendszerhiba. És igen, volt olyan pont, ahol eldobtam az idegeimet, és nem voltam ezzel egyedül és a munkarend is elég böszme, de mindezekkel együtt, ezt nekem találták ki. Innen még akár mehetek is nyugdíjba.

Aztán, harmadszor,

ejtsünk már egy pár szót a császárvárosról is ha eljutottunk idáig. 

Soha nem laktam eddig Bécsben. Eddig. Laktam a közelében, dolgoztam is itt, de gyakorlatilag friss hús vagyok. Nem is tartom magam kifejezetten városi embernek, meg aztán, a környékünk kifejezetten nyugis. De az elmúlt több mint fél év tümmedése után kifejezetten jólesik a pörgés, a népek mindenféle színben és formában és egyáltalán, a nagyváros. Ez is próbaüzem, de csiszolódok. Szoknom kell, hogy a "bolt" jó eséllyel egy öt kilóméter hosszú bevásárlóközpont, a városon belül igenis vannak a gyaloggal kényelmesen megtehetőnél nagyobb távolságok és ...

Be kellett tennem sortörésnek ide ezt a  cuccot. Lementem a konyhába és összetalálkoztam a főbérlővel. Beszélgettünk. Aztán vodkáztunk kicsit. Épp csak mértékkel. Mindenesetre asszem először sikerült tényleg leülnünk egy jót beszélgetni.

Megemlíteném engedelmetekkel egy jóbarátom mondását, ami épp eszembe jutott, tekintve, hogy  a vodka megakadályozza a további írást:) Aztán megyek aludni.

"Az otthon ott van, ahova a szívedben magaddal viszed"

Hinnye. Jó éjt!