Próbaüzem

No testvérkéim az Úrban, uraim és vaskohászok, lovagok és lovaginák, urak és urnák, akárhogy is nézzük, az első kanyart bevettük, mint Mátyás Bécsnek büszke várát, mint szabónő a rékli alját, mint parasztgyerek a beugratós viccet, mondhatnám, mint Misellvájd a mívesen esztergált fapéniszt, ez utóbbi azonban nem volna jó hasonlat, továbbá a blogban nincs ótvarkodás, tehát nem mondom.

Azt sem mondom, hogy zökkenőmentes volt. De volt.

Először is.

A kecóról már írtam. Azóta se omlott be a fala, vagy esett le a teteje. Szombaton költöztettem Kutya Urat, most is itt szuszog mellettem. Az első nap, mikor munkába indultam, és itthon hagytam, hát majd' elbőgtem magam. Szóval, nem kicsit nyomasztott, hogy minden rendben lesz-e. De, lekopogom, minden rendben. Kutya Úr kijön a másik két ittlakó ebbel, elvan a kertben napközben, este meg velem a tizennyolc négyzetes birodalomban, örül, mikor hazajövök és nem stresszel. A kutyatartás mikéntjén még finomítani kell, pontosabban összecsiszolódni a főbérlővel. Ugyanis a' Pernau uradalmában, a futtballpálya méretű udvaron, pont nem foglalkoztunk vele soha, mit művel a kutya. Ha köll neki, hát köll neki, ha mérges, hát ugat, ha macska téved arra, hát megeszi. (Ez utóbbi nem igaz ám, legalábbis Árnyékra nem...). Namost, itt meg sérelmezésre került, főbérlőileg, hogy a kertbe tojik, mert a tulaj kiakad, (a kettő nem egy és ugyanaz) meg nyáron kifekszenek a népek a kertbe, aztán kutyatojosak lesznek, meg hogy megugatja a járókelőket, mert az meg hangos. Mondjuk bizonyos részben megértem a főbérlőt is, máshoz van szokva, mint én és az ő kutyáik bentlakók, plusz séta közben végzik a teendőiket. Meg Bécs az Bécs, mások a szokások. Ettől függetlenül nem vagyok hajlandó semmiféle természetellenes viselkedésre kényszeríteni az ebet, többször fel is említettem, hogy hát'sz kutya, mégis mire számítottál?  Aztán kiderült azért, hogy alapjában főbérlő se ostoba, meg érti is a dörgést, sőt, csípi is Kutya Urat. Na mondjuk még jó hogy. Szóval, találtunk kompromisszumos megoldásokat. Reggel-este séta, plusz ebédszünetben is pont haza tudok ugrani. Lehet csinálok neki egy homoktálat a kertbe, mint a macskáknak, aztán rászoktatom:) Az ugatásra meg majd kiötlök valamit. Vagy pont leszarom, mondhatnám, ha lehetne ótvarkodni a blogban. De nem lehet. Szerencsére böszme gyorsan tanul a jószág (még engem is meglepett, gyakorlatilag már "kerttiszta"). A népekkel továbbra is jól kijövök. Jaj, van házinégerünk:) Most lehet, hogy lesz egy második is. Tudom, ezért a mondatért a pokolban fogok rothadni, de nem volt benne rossz szándék.  Csípem őket. Szóval, egy pipa. Nem mondom, hogy innen megyek nyugdíjba, de most jó lesz.

Aztán, másodszor.

Meló.

No, alapjaiban azt hiszem, "ez az", teljesen idevalónak érzem magam. Most héttel kezdődött  a "próbaüzem", volt is kurva világ, illetve lett volna, ha ilyet illene leírni. De akkor is, tetszik, szép és jó. Bár nem zökkenőmentes. De erről később. Gondoltam valamit. Az előző sógoriai munkahelyeimen mindig kicsit olyan érzésem volt, hogy akárhogy is, de külföldiként máshogy kezelnek, mint a többieket. Aztán rájöttem, hogy azért, mert úgy is viselkedem. Hallgatok nagyobb társaságban, hogy ne legyen furcsa az akcentusom, ráhagyom az okosokra a dolgot, mondván, jobban ismerik a helyi viszonyokat és egyáltalán. No, miután rájöttem, hogy ez hülyeség, hiszen szégyellnivalóm ugyan nincs, sőt, a különbözőségem különlegessé tesz, aztán meg attól hogy valaki külföldiül vaker, ugyan nem lesz okosabb, itt eleve elengedtem magam és kinyitottam a pofám, mintha csak otthon lennék. Be is fogadtak hamar. Meg jó is a társaság. Ami a munkát illeti, mint mondtam, próbaüzem. Most indul az egész, most csiszolódik be minden, most találjuk ki a dolgokat. Igen, találJUK, mert felelősségünk, feladatunk, véleményünk van és igényeltetik, amit imádok. De elég sokminden nyers még. Ma, hogyha lehetne írni ilyesmit a szépérzék megsértése és az illem megszegése nélkül, azt mondanám, derékba kaptuk a f*szt. Kaptam egy rakat kutyát, és még az alapfelszerelésem se volt meg ahhoz, hogy rendben tartsam őket. Ez nem pénzkérdés, a TierQurTier körülbelül Agyarország éves GDP-jét fedezné, ha eladnák, egyszerűen rendszerhiba. És igen, volt olyan pont, ahol eldobtam az idegeimet, és nem voltam ezzel egyedül és a munkarend is elég böszme, de mindezekkel együtt, ezt nekem találták ki. Innen még akár mehetek is nyugdíjba.

Aztán, harmadszor,

ejtsünk már egy pár szót a császárvárosról is ha eljutottunk idáig. 

Soha nem laktam eddig Bécsben. Eddig. Laktam a közelében, dolgoztam is itt, de gyakorlatilag friss hús vagyok. Nem is tartom magam kifejezetten városi embernek, meg aztán, a környékünk kifejezetten nyugis. De az elmúlt több mint fél év tümmedése után kifejezetten jólesik a pörgés, a népek mindenféle színben és formában és egyáltalán, a nagyváros. Ez is próbaüzem, de csiszolódok. Szoknom kell, hogy a "bolt" jó eséllyel egy öt kilóméter hosszú bevásárlóközpont, a városon belül igenis vannak a gyaloggal kényelmesen megtehetőnél nagyobb távolságok és ...

Be kellett tennem sortörésnek ide ezt a  cuccot. Lementem a konyhába és összetalálkoztam a főbérlővel. Beszélgettünk. Aztán vodkáztunk kicsit. Épp csak mértékkel. Mindenesetre asszem először sikerült tényleg leülnünk egy jót beszélgetni.

Megemlíteném engedelmetekkel egy jóbarátom mondását, ami épp eszembe jutott, tekintve, hogy  a vodka megakadályozza a további írást:) Aztán megyek aludni.

"Az otthon ott van, ahova a szívedben magaddal viszed"

Hinnye. Jó éjt!