Tavacs

Dícsértessék az Úristen, illetve pálinkás jó estét mindenkinek. ( Az ateistáknak és az antialkoholistáknak meg simán heló.) Nem, a blog nincs se elfeledve, se betiltva. Egyszerűen nem értem ide. Ha meg mégis, belekezdtem valami másba, vagy szimplán elaludtam. 

Namost.

A múltkor ugye felsoroltam, hogy mi a stájsz, csak mikor ahhoz értem volna, hogy milyen is Bécsben lakni, akkor...dolgok történtek, na. Olvassátok el ott. Most mesélek megint, kihegyezve arra, ami a múltkor lila ködbe veszett.

Hogy meggyorsítsam a dolgokat: a munkám továbbra is tetszik, sőt egyre jobban. Van már egy rakat ebem, meg egy minimális rutinom, úgyhogy nem kell mindig az agyamat túráztatni, hogy minek hova megy a vége, vagy hol álljak neki. Plusz, az elrendelt fő csapásirány, a főnökséggel való megbeszélések alapján igencsak nekem tetsző úton halad, azaz a napjaink elsősorban nem-elnézést-a sz*rtakarításra kell hogy  legyenek kihegyezve, hanem az állatokra magukra. Érted, kutyát sétáltatok pénzért...Ja. Nem rossz.

A WG. (A lakóközösség, (Wohngemeinschaft) lásd szintén ott.) No, itt megfordult bennem egyszer a borjú, de elsimult a dolog. Csend van, béke és mindenki szeret mindenkit. Kivételt képez az az eset, mikor a főbérlő néninek "napja" van. Meg kell mondjam, megkedveltem a boszorkányt és alapjáraton még haverok is lehetünk. Kicsit már lettünk is. Ellenben iszik. Ez változó intervallumban fordul elő, mondjuk átlag heti egyszer. Igazából ilyenkor se rosszindulatú, vagy akármi, csak szimplán elveszti a fonalat. Többnyire ül a konyhában és megoldja a világ problémáit, a muszlim kérdéstől kezdve az afrikai szegények sorsáig. Ezt mindig el is mondja, ha van valaki a közelében. Igaz, ilyenkor majdnem mindegy neki, hogy van-e valaki a közelében, ő elmondja. Csak múltkor kicsit összerúgtuk a port. Mondott valamit részegségében, amin felhúztam magam. Aztán mikor észnél volt, leültem vele megbeszélni és béke teremtődött. És van azóta is és legyen továbbra is. Ha meg iszik, hát igyon, ez legyen a legnagyobb baj. 

Köszönjük, jól vagyunk, én is, Kutya Úr is.

Na Bécs. Most mit mondjak, egészen nagy falu. Legalább két templom és három kocsma van benne, úgyhogy szükségszerűen nagyobb, mint Pornóapáti. És egészen kis szeletét ismerem még csak, amúgy "a mi környékünket", meg egy-két helyet ráadásnak. Igaz szabadnapjaimon elég sokat csavargok, szerencsére jó társaságom is akadt hozzá. Úgyhogy fedezem fel, lassanként.

Rájöttem ma, hogy valami változott bennem. Illetve beérett. Ezt pedig szintén nevezhetjük  rutinnak. Persze, az akcentus van és marad is, ismerkedési szituációban még mindig az első öt kérdés között szerepel a "honnan jössz", de semmilyen szinten nem jelent gondot  a kapcsolatteremtés, legyen szó a privátszféráról, vagy a hivatalos közegről. Sőt, már tartok ott, hogy át tudom emelni a "beszédstílusomat" is németbe.  Aztán, megismeri idővel az ember azokat a mindennapi, vagy egyszer elintézendő apróbb és cseprőbb dolgokat is, amiket először így fél szemmel figyelt, hogy ez mi a szösz, és hol van a fogantyúja. Gondolok itt ilyesmire, mint a lakcímbejelentés, az utazási költségtérítés, az almafröccs, meg a billakártya. Szóval, otthonosan mozgok. És ez jó érzés. 

Bécs pezseg és ideális a lakhelyem ennek a kihasználására, mivel itt nyugi van. A pezsgést ugyanis akkor szeretem, ha akkor van, amikor szeretem. Jóanyám szerint antiszociális vagyok. Szerintem nem, csak válogatós. Elhiszed, vagy odab*sszak? Lényeg a lényeg, így pont jó, hogy ha nem akarom a bolondériát, akkor nincs, ha meg akarom, akkor belovaglok a belvárosba. Nem mondhatnám, hogy itt is óriási haveri köröm van már, de mindig van kivel elcsatangolni. Ha el akarok. Amúgy vegyesen. Mármint nemzetileg vegyesen. Múltkor vigyorogtunk egy jóízűt. Merthogy van egy elméletem, miszerint Bécsben minden pincér magyar. Szóval, múltkor egy belvárosi hivatalban múlattam az időt kellemes xx-es társaságban mikor is a pultosnő valamit szencségelni kezdett a pult előtt ülő lánynak, határozottan magyarul. Az említett xx kromoszómapár tulajdonosa épp kitérőt tett a mellékhelyiség felé, hát szóba elegyedtem a  kurucinával megörülvén elméletem beigazolódásán, és lévén a fent említett hölgyemény (aki épp távozott a színről) virtigli alsó-osztrák, megegyeztünk, hogy ja kérem, ez kezd emlékeztetni a monarhiabeli időkre.

És ez tetszik, ez a sokszínűség. És nem tartom magam nagyvárosi embernek, de így szép és jó. Bécset kellemesnek találom. Ötvözi a modernet a régimódival, a trendit a hagyományossal. Lehet ebédelni szusit a csecsencsüngben, vagy vínersniccelt a Ferencjóska portré alatt Hanzi bácsi vendéglőjében. Azt nem mondanám, hogy a sógorok nagy átlagban kifejezetten nyitottak, de ekkora városban ez nem téma, mindenki talál kedvére valót

Az van emberek, hogy jól érzem magam. Az elmúlt fél év nyűglődése után úgy érzem, sínen vagyok. Ez megnyugtat. Egyetlen dolog hiányzott még. Az első pár hétben mindig futottam, mint a...sajnálom, ezt mi otthon úgy mondjuk, mint a töketlen kutya. Nem tudom miért fut a töketlen kutya, igazán nem,  de ez ilyen szólás, mint a körmetlen macska ne menjen  jégre, meg a ki korán kel egész nap álmos. Szóval, mindig rohantam, mindig szaladtam, nem volt időm semmire. A blogra sem. Aztán ez is kezd bejáratódni, mint látjuk. Rájövök lassan, mit hogyan kell, hogy jusson is, maradjon is, Jól van ez így.

Na, még egy szösszenet a végére, aztán megyek pihenjbe. Tény, hogy nagy tömegben nagyobb aránnyal vannak fura emberek.  Tény az is, hogy vannak klisék, amiket ráhúznak az emberre. Nem szaporítom, elmondom mi vó't. Valamikor, nem sokkal a költözés után haverék elhívtak kocsmahivatalba. Ilyen kis dohányfüstös belvárosi kultúrsokk, ír pub Bécs közepiben. Ezeket imádom egyébként. Lényeg a lényeg, szorítjuk a guinessünket, megy a hülyeség, egymás hegyén-hátán a nép, mikoris odacsődül hozzám a semmiből egy olyan negyvenes közepén járó osztrák nő, a fején valami hihetetlen sapkával, alatta egy enyhén sem józan tekintettel,  arcon csókol jobbról-balról, és aszondja: "még ilyen szép vikinget!"

Na mondom, megjöttünk.

Jó itt, az van.

Ja, hogy mi az a "tavacs"? Melegszik az idő, süt a nap és láttam ma egy fátyolkát. (Ez egy rovar, ja?) És szeretem a tavaszt, erről eszembe jutott egy régi barátom régi hülye vicce:

-Tavacs van. 

-Hogy mi?

-Tavacs.

-Mi??

-TAVACS!!!

-Az mit jelent?

-Hát, bacsnak a madarak.

-Jaa, hogy tavacs van!