Ó! IÓ! CIÓ! EVAKUÁCIÓ!

A bejegyzés címe kivételesen becsapós. De annyira megtetszett, hogy eldöntöttem, akármiről írok is ma, a cím ez lesz. Amúgy azért van, mert ha minden jól megy, márpedig minden jól fog menni, ha mgr*had is, akkor kedd este elhagyom a boszorkánytanyát és átköltözöm az új lakóközösségembe. És már elkezdtem kihordani a motyómat, mint a menekültek árvíz idején. De kötöttem magammal egy megállapodást, hogy csak akkor írok dolgokról, ha már elrendeződtek. 
Úgyhogy ezt most nem láttátok. 

A téma amúgy tökmás. Bocs.

Annó, azt hiszem tavaly, volt egy ötletem, hogy bevezetek a blogon egy amolyan tematikus rovatot. És bevezettem a blogon egy tematikus rovatot. Ez volt a "havizaj", ami arról szólt, hogy havonta egyszer bedobok egy kicsit gondolkodósabb témát, leírom róla tesséklássék a véleményemet, nyitva hagyva a mondta végén a pontot és rátok bízom a megvitatását. Aztán ezt pár hónap után abbahagytam, mert voltak témák, amik tényleg érdeklődésre tettek szert és megvitatásra kerültek, voltak viszont, amiket pont letojt mindenki. Plusz elkezdtem némi nyomásnak érezni, hogy minden hónapban "kell", úgyhogy hagytam a francba. 

No, csak azért tépem ám itt az ujjaimat, mert ez a téma most kicsit megint ilyen lesz.

A nevezett téma ugyanis a kétneműsítés a nyelvben. 

Ez így kicsit kínaiul hangzik mi? Pedig nem az. Igaz egyelőre nem is magyar. Arról van szó, hogy több országban elindult egy hullám, a nagy büdös egyenlőség jegyében, mely szerint minden olyan szót, elsősorban pedig a foglalkozásokra és szakmákra vonatkozóakat, amelyek önmagukban hordozzák az adott nemhez való kötődést, kétneműsítenek, vagy semlegesítenek. Értsd: nem "orvos", hanem orvos, és orvosnő, vagy doktornő, illetve nem "rendőr", hanem rendőr és rendőrnő.

Azért mondom, hogy nem teljesen magyar, mivel minket ez a hullám már csak a nyelvtanunkból kifolyólag sem ért el teljesen. Még. Nálunk ugyanis a nyelvben kevésbé dominánsak a nemek, mint mondjuk angolban, vagy németben. Ha még mindig nem tiszta, miről írok, mondok két újabb példát: egyik a "tűzoltó". Tűzoltó bárki lehet, ugye?  Viszont, a szó német megfelelője eddig a "Feuerwehrmann", angol alteregója pedig a "fireman" volt. Azaz, a szóban egyértelműen benne van, hogy az illető férfi. És többnyire  a szakma megnevezése is ez volt. Ebből lett aztán az új hullám kapcsán "Feuerwehr" és "firefighter". Avagy, nézzünk egy erdészt. Az "egy erdész" magyarban egy viszonylag nemtelen szó, vagyis kettő, igaz, alapból férfiakhoz kötjük, mert többnyire férfiak mennek erdésznek, de senkinek nem áll fel a szőr a hátán, ha azt írom, hogy ez a lány egy erdész. Ellenben a német "ein Förster" már bajosabb, mert mind az "ein" határozatlan névelő, mind az "er" végződés határozottan hímnemű.
 Értitek?
 És mivel a klasszikus férfiszakmák egyre inkább nyitottá válnak a nők számára és vicaverza, elkezdődött az agyalás. Ha meggondoljuk, azért már nálunk is előjött a gondolat, hogy hogyan szólítsunk meg egy szakállas-bajszos óvó"néni"t, vagy egy kanszagú szülész"nő"t?

Felparázslott tehát a vita, a parázsból láng lett. Sógoréknál ez mostanra odáig jutott, hogy például álláskiírásnál kötelező kétneműsíteni a szót. Azaz nem lehet csak simán "bányászt" keresni, hanem "bányászt" és "bányásznőt" kell keresni, még akkor is, ha a büdös életbe' nem megy bányásznak egyetlen fehérnép se.  Mint mondám vala, magyarban ez nem annyira éles, nem is érezzük annyira, hála szép nyelvünknek és a Jó Égnek, de sógoréknál keményen betartatják. Néha bizony fura a Praktikant/innen kifejezés. És a lángból futótűz lett és most jutott el odáig, hogy már a helyiek is azt mondják:
 tútóták, rátóták.

A sógor nemzeti himnuszban van egy sor, "Sógoria nagy fiai"-ról. Az újhullám jegyében ezt megváltoztatták "Sógoria nagy fiai és lányai"-ra. Kicsit megb*szarintja ugyan a ritmust és a szótagszámot, de legalább egyenjogú. És egyfelől múltkor szinte meglincseltek egy énekest, mikor valami eseményen a régi hímsoviniszta verziót énekelte, másfelől, példának okáért Kedves Germánom, aki határozottan nő és határozottan sógor (a bejegyzés értelmében sógornőt, vagy sógorinát kellene írnom), teljesen elégedett volt az eredeti himnusszal és leblődzinnezte a változtatást. 
Ami azt jelenti, hogy szerinte baromság.

Fácsebukon már elindultak a szatírikus viccek, melyek szerint a matekkönyv szöveges feladata mostantól a "Földműves elad tíz kiló krumplit 12 euróért, mennyibe kerül egy kiló krumpli?" helyett a "Földműves/nő elad tíz kiló krumpli/nőt 12 euróért, mennyibe kerül egy kiló krumpli/nő?" kellene legyen.

Na szóval. Ez ilyen oda-vissza dolog. Nem tudom, minálunk lesz-e ebből a témából illetve téminából valami,  majd a jövő/jövőina megmondja. Szerintem a leírtak miatt ennyire erősen talán nem. Persze kétnem. Véleményem, illetve véleményinám szerint egy szint/inig érthető a dolog, azon felül...hm. Olyan érdekes, illetve érdekesina.

(A vélemények nemtől függetlenül írhatóak, mondhatóak, ha valaki igényt érez rá. Meghallgatódnak, elolvasódnak.)

Pálinkás jó éjt!

Hmm..A pálinka szó hangzásra inkább női. Ezért pálinkás/fröccsös jó éjt, mindenkinek!

Sófkász

Szeretek nyelveket tanulni. Szeretek új dolgokat felfedezni bennük, rájönni, megérteni, hibázni, vigyorogni a hibákon, majd újrapróbálni, átérezni, kitapasztalni az apró hülyeségeket, szlenget beszélni, szókincset bővíteni, belemászni, kielemezni, megfigyelni és visszaadni. Namost, van ugye Kedves Germánom, aki említésre került már ittott. Kedves Germánom osztrák, abból is a "níderöszterrájher" fajta, azaz Niederösterreich, alsó-Ausztria tartományának dialektusát beszélő leány. És így, testközelből tud mókás dolgokat szülni az anyanyelv anyja mindene. Figyejjé.

Tehát, a sztori ott indul, hogy vagyok én, a magyar nyelvet-az vesse rám az első követ, aki nem fél, hogy pofon vágom-elég magas szinten beszélő legény. Az idők során hozzáadott tuningként egy jó erős társalgási némettel. Van aztán a leány, akinél a német alapfelszereltség, annak minden csínjabínjával. Pluszba jön az alsóosztrák okosság. Megy a hóhdájcs, azaz az irodalmi német is, ha akarjuk, de egyezséget kötöttünk, hogy mivel hivatásilag úgyis hóhdájcsot kell beszélnie és szereti a saját dialektjét beszélni a szabadidejében, én meg megértem, hát nem akarjuk. Továbbá, a "nemzeti ellenállást" is két vállra tettük, mindegyikünk patrióta a maga módján, szereti a saját országát, megyéjét vagy bundeslandját, tájszólását, aztán ezzel békében is vagyunk, néha vigyorgunk egy sort egymáson és csókolom.

Március tizenötödike. Megvan? A nagy forradalom és szabadságharc ünnepe. Hú, ki kell térjek egy vicc erejéig. Petőfi beballag március tizenhatodikán reggel a Pilvaxba. -Na Sándor, a szokásos unikum?-Kérdezi a kocsmáros. -Áffenét, hagyjad el, tegnap is mi lett belőle..."

Na, félvéletlen egybeesések folytán a fent említett jeles napot Szittyaföldön töltöttük. Reggel, durr, kokárda feltesz, mer azé' az mégis jár az öregeknek. Kérdi ám Kedves Germánom, hogy miszösz az. Röviden elmagyarázom neki. Erre nagy komolyan mondja, hogy érti, majd vigyorog egyet, hogy:"oké, akkor én tűzzek ki kétfejű sast?" Na, nagyjából így működik nálunk.

De kezdjük az elején. A nyelvi kapcsolat a kollégákkal, a boltossal, a trafikosbácsival, a haverokkal, a postással, aki megijeszt reggel a szórólapokkal, mikor csipás szemmel ballagok ki az ajtón, meg a pincérrel a kávézóban (-mi tetszik? kávé, kevés cukorral sok tejjel. fizetnék. köszi.)nem megy le annyira mélyre, mint egy ilyen jellegű kapcsolat. És ez nekem viszonylag új. És kiválóan alkalmas az "átérzésre", azaz a nyelv tényleges finomságainak felfedezésére. Is. Kellett némi kompromisszumot kötnünk, mikor rájöttünk, hogy adott kifejezéseket ha értünk is, de nem érzünk egyformának. Szóval, ilyen esetekben türelem és elmagyarázás. Példa. Minap közlődött velem, hogy "du redest unverstendlich", azaz érthetetlenül beszélsz. Erre lett ám szemráncolás, meg rúzsasándorság. Majd kiderítettük, hogy ez germánul nagyjából a "bocs, ezt nem értettem" szintjén mozog. Mindjárt más nem? Vagy, vicaverza: A trottel. Eredetiben kiejtve: "da trottl". Ezt olyan emberre mondjuk, aki valamiben nem annyira okos, szép és ügyes, mint mi. Én elég szabadon használtam a szót, mivel hangzás után nekem egyszerűen vicces. Namost, egy hasonló beszélgetés során derítettünk fényt rá, hogy körülbelül a magyar "balfasz"-szal egyenerejű. Azóta barátokra, családtagokra nem mondom inkább.Vagy egy másik okosság, mikor leány közölte, hogy slank vagyok. Ilyet még nemigen mondtak nekem, amin nem csodálkozom, tekintve, hogy a testalkatom nagyjából egy svéd favágóéra hajaz.

 Sógorul ez se egészen ugyanaz.

Dialekt, avagy tájszólás. Ezzel olyanformán vagyunk mind a ketten, hogy elengedett állapotban, barátok között, bensőséges hangulatban szívesen beszéljük a magunkét. Ilyenkor én is megébredek, beteszem az ajtót, kimenek az udvarra és kiángádem a mádvét. Nagybüdös külhoni életemet alsó-Sógoriában kezdtem, szóval lépéselőnyben vagyok. Gondolom nem kell mondanom, hogy eleinte néztem a sógorra, mint borjú az új kapura, mikor mondta, hogy "No desz voz jó lájvánt, ge?" Aztán megszokta a fülem. Azért Kedves Germánommal belassítja kicsit  kommunikációt a dolog, sokszor van "mivan", vagy "beszélj lassabban légyszi", vagy "mondd újra". De abban is megegyeztünk, hogy az egész hacacáré csak izgalmasabbá teszi a témát. Megpróbálom összefoglalni az alsósógor dialektust két mondatban. Teszem hozzá, a megfogalmazás nem tőlem származik, hanem Germánomtól, úgyhogy szó nem érheti a ház elejét. Szóval. Az alsósógor dialektus olyan, mintha lusta emberek akarnának irodalmi németet beszélni. Mindent rendesen mondanak, csak a szájukat ne kelljen túlerőltetni, nagyra, vagy túl sokáig kinyitni. Ez keverve némi régi némettel. Érted, Katze=Kotz, Mädchen=Mädl, aber=oba. 

Én meg igen jókat tudok vigyorogni egy-egy tájszóláskifejezésen. Az "igen jókat" hochmagyarban egyébként "nagyon jókat" de elengedett vagyok és barátok közt. Na. Múlt héten családlátogatás történt. Ez kicsit olyan maceratéma, mert Vargáéknál, a' Pornóapátinak uradalmában ebből hál' Istennek nem csinálnak nagyobb ügyet a kelleténél, de ugye, ki tudja, külföldön hogy megy. (Nem volt gond, az öreg is motorozik, úgyhogy gyorsan haverok lettünk.) Kaptam egy laza vacsorát (egy olyan hidegtálat, hogy majd' lefordultam a székről), felvágottal, savanyával, meg sófkásszal. A sófkászt amúgy igen(!) szeretem, bár csendben vigyorogtam, mikor rájöttem, hogy így hívják. Eddig magyarul juhsajtnak, sógorul Schafkäse-nek ismertem. 

Így is jóvan.

Amúgy a hülyeség határtalan. Kedves Germánom aligha fogja elolvasni ezt a bejegyzést. Vagy ha mégis, aligha fogja megérteni. Mondjuk okosnak kell lenni, állítja, hogy nincs nyelvérzéke, de azért a Vombathelyi Bécsi kávézóban a pincér már nem bökte ki, hogy nem csak szittyák vannak a házban. Pedig nem ismerjük egymást túl régóta. Mármint Germánom és én. A pincérrel már legalább....ő, sok éve. Lényeg: ha elolvasná se zavarná a Kedves Germánom név, így hívom szemtől szemben is. Mint ahogy ő engem Kedves Barbáromnak. A "barbár" amúgy a WG-ben ragadt rám, egy beszélgetés során a magyarokról meg a hunokról.

 Mondjuk majdnem tetszik is. 

Szóval emberek, tessék nyelvet tanulni, nem hülyeség. Tudom, a német sokatoknak utálatos. Akkor válasszatok  egy másikat, olymindegy. Én csípem a német (automatikus tárgyrag, ja?). Igazából egy kifejező, sokszínű, mély nyelv. Pár dolog hiányzik még belőle, azokat meg már küszöbölöm ki. Az "asszonypajtás" kifejezés például a múlt szombati klubozás után hivatalosan is létezik a sógorban, mint "Weiblkumpl". De azért, még van munka. A következő lépés, hogy amikor az emberfia idegből felmérged, akkor el tudja mondani németül, hogy:

"Az a magasságos Atyaúristen rogyasztaná rá a kéklő eget az egész kutyarúgta bagázsra, mikor ebédidőben összeülnek a  pattanásos valagukon a nyavalyás életbe akárhol is, na ott egye meg őket a fészkes rosseb, hogy attó kódujjon még az is, aki arra jár, merhogy annak sincs jobb dóga, mint hogy a bús bocskoros fenébe itt kujtorogjon ebédidőben, hogy a  bivalybasznádi kanász akárhová tegye!"

Na szóval, aki ezt lefordítja nekem autentikusan, az vendégem egy ebédre.

Rúzsa Sándor összevonja a szemöldökét, avagy Kút a Hegyekben

Mindenkinél van az a pont, ahol szakad a cérna. Kinél előbb, kinél később. Nálam többnyire előbb.  Főbérlőnéni, hejehuja, elérte ezt a pontot. Rúzsa Sándor összevonta a szemöldökét,megpödörte kackiás bajuszát, homlokára tolta a csikóskalapot és így szólt: "No, aszondom mostan kendnek, táguljon innen hamarjást, mert úgy tenyerelem taknyán, hogy kebelére öleli a göncölszekeret!" Nagy vonalakban. Nem egészen így hangzott, de a lényege ez volt. Előzmények és következmények alább.

Szóval. Az előzmény-előzményekhez kéretik elolvasni az előző (előzmény) bejegyzéseket. Ha nem megy, rövidentömören vázolom a helyzet. (Automatikus tárgyrag, mint a vegyél kabát, vagy egyél sajt.) A lakóközösség-a továbbiakban WG-ahol lakom, ideális lenne. Közel van a munkahelyemhez, csendes, nyugodt környéken, kerttel Kutya Úrnak, laza arcokkal. A feltételes mód okozója és fokozója Főbérlő Néni, aki szintén itt lakik, Olaszföldről elszármazott művésznői minőségben. Iszik. És ha iszik, fesztiválozik. És ha fesztiválozik, akkor hülye. És ha hülye, akkor igen hülye. Ezt viseltem egy darabig, mert ilyet láttam már ezelőtt is. A bajok ott kezdődtek, hogy belekötött Kutya Úrba. Márpedig ezügyben határozottan antirasszista vagyok, azaz kortól, nemtől, vallási és faji hovatartozástól függetlenül hajlandó vagyok bárkit szögre akasztani, aki beszól Kutya Úrnak.  Eleve furcsa volt a hozáállása, mármint Főbérlő Néninek, azaz a kutya legyen aranyos és kedves, ne sz*rjon a kertbe és ne ugassa meg a járókelőket és egyen késsel-villával és egyáltalán. Kötöttünk néhány kompromisszumot, de ez látszólag nem volt elég.

Nem tudom már milyen nap volt, de szabadnap, azaz nyolc körül, a Nap első sugaraira épp a csipánkat nyitogattuk kedves germánommal, mikor is dörömbölés leend az ajtómon, "Manuel!" felszólítással. A "Manuel!" mint utóbb kiderült én volnék, valahogy kicsúszott a néni agyából a becsületes nevem. Majd, a hölgyrom megpróbált benyitni. Az ajtó kulcsra volt zárva, nem jött össze. Ilyet ugye rendes ember meg se próbál. Feltápászkodtam és alsógatyában-pólóban, lógó hajzattal kinyitottam, hogy "mizujs?" Mondja ám az égetnivaló, hogy "a kutyád behugyozott az előtérbe". Mondjuk ezt németül mondta, de a lényege ez volt. Nem tekintettem vitatémának a dolgot, Kutya Úr jól nevelt, továbbá velünk volt a szobában. Közöltem Nénivel három szóban (németül ez ötben sikerült), hogy "nem ő volt". Nem tudtam meggyőzni. Felvettem a mackónadrágot és lecaplattam a konyhába, hogy najakkor, erről beszélgessünk kicsit. Nem lehetett. A gánya, hogy a söprűlovas józan volt.

Másnap estig nem is találkoztunk. Azonban mikor igen, akkor épp munkából értem haza, egy elég húzós, agypörgetős nap után, éhesen, szomjasan, limitáltan antropofil (értsd: "mindenki menjen a p*csába") hangulatban. Vacsorára és nyugalomra vágytam. A kis konyhába toppanék, röpült felém...nem, nem röpült. Állt a hűtő előtt, berúgva mint az artista, dőlt belőle a piaszag, meg a hülyeség. Megpróbálta felvenni velem a fonalat, amit már önmaga is eléggé elvesztett, mondtam, hogy most nem igazán alkalmas. (Nem érdekel, engedj a hűtőhöz!). Na, erre nekiállt beszólogatni, elsősorban Kutya Úr ügyben. Ekkor hangzott el a fenti rúzsasándori idézet, ha nem is egészen így, ha nem is egészen ezen a nyelven. 

Mindenesetre felmondtunk egymásnak.

Kitérő. A szomszédok bejelentést tettek ellenem állatkínzás gyanújával. Az ok: Kutya Úr a kertben van, amíg dolgozom, megugatja a járókelőket és a bejövő embereket, továbbá az általam e célra eszkábált homokládába sz*rik. Kérlek benneteket, ne kérdezzetek vissza, nincs "és" és "ha", ez volt maga az ok. Állítólag állatvédelmi ellenőrzés is történt, minek során megállapításra került, hogy "a kutya a lehető legjobb állapotban van". Elmeséltem a cégnél, mondom mégiscsak van némi rálátásuk a témára, azóta ezen röhögnek. Többnyire ez volt a reakció, hogy: "di mensen zind zo teppád"-azaz: olyan hülyék az emberek....

Erről ennyit.

Naszóval. A rúzsasándorság szép és jó. De ugye, hova menjünk most? Még ugyanaznap este találtam egy megfelelő WG-t. Csak hogy értsétek, helyi viszonylatban ennek az esélye körülbelül akkora, mint hogy a tonhal megtanul rúdugrani. Nem lehetetlen, de eléggé valószínűtlen. Összejött. Mondtam én, vigyáznak rám fentről. 

Köszi. 

A WG a Brunn am Gebirge nevű településen van. Ez Bécsnek amolyan külfaluja, gyakorlatilag már öszeépülve vele, mégis megtartva önállóságát. A neve nyers fordításban annyit tesz, mint a bejegyzés alcíme. Messzebb van, mint a mostani, határozottan messzebb, ezt leszámítva az első benyomások határozottan jók. Igazi szittya kommuna, magyarokkal, nagy udvarral, ráadásul láttak már kutyát is. Kivédtem előre minden kellemetlenséget, ezért a bemutatkozó beszélgetésnél elmondtam, hogy tudniuk kell, hogy Kutya Úr megugatja a járókelőket és a kertbe sz*rik. Azt mondták, hogy az előbbi a hivatása, az utóbbit meg majd elmossa az eső. Külön jól esett, hogy, hmm...hogy is mondjam. A külföldre szakadt magyaroknak van egy bizonyos rétege, akiknek semmi se szent. Letisztáztuk, hogy ők nem azok és örülnek neki,hogy én sem.

Ez így rendben is volna, nem? De.

Az akasztani való ráncosbocskor (ezt az Indul a bakterház c. filmből tanultam, ki ne hagyjátok) azóta halálosan meg van rám sértődve. (Höhhöhö...). Úgyhogy, figyejjé, ez kemény lesz: az ügyvédjével kellett szót értenem. (Mpfffhhhh....:)) Na, az ügyvéd mindenesetre értelmes, józan gondolkodású, kompromisszumkész ember benyomását keltette, aki többre értékeli a békés megoldásokat az olcsó vodkánál. Megbeszéltük, hogy tudok mielőbb eltakarodni innen. Kutya Urat addig is hazaköltöztettem a szülői házba, most pedig továbbra is az az érzésem van, hogy ha kis kitérővel is, de sínen van minden.

Ma kifejezetten kellemes munkanapom volt, köszönöm. Bementem utána a teszkóba (itt billának hívják, de egykutya), vettem tömbsajtot, friss kenyeret, juhsajttal töltött édespaprikát, meg igen, pár sört is. Gondoltam, hátha lemanuelezem tőle a nénjét, beállok a hűtő elé baromságokat beszélni és feljelentem a szomszédot állatkínzásért. De hál' Isten nem, én nagy vonalakban olyan maradok, mint előtte, csak többet beszélek. Vagy írok.

Az érzés mindenesetre jó. Olyan, mint mikor Jack Sparrow a süllyedő hajó árbocáról a szárazföldre lépett. Ezzel és ezúton kívánok pálinkás jó estét minden kedves olvasómnak. 

Szerintem Rúzsa Sándor fekve kinyomná Chuck Norrist.