Mindenkinél van az a pont, ahol szakad a cérna. Kinél előbb, kinél később. Nálam többnyire előbb. Főbérlőnéni, hejehuja, elérte ezt a pontot. Rúzsa Sándor összevonta a szemöldökét,megpödörte kackiás bajuszát, homlokára tolta a csikóskalapot és így szólt: "No, aszondom mostan kendnek, táguljon innen hamarjást, mert úgy tenyerelem taknyán, hogy kebelére öleli a göncölszekeret!" Nagy vonalakban. Nem egészen így hangzott, de a lényege ez volt. Előzmények és következmények alább.
Szóval. Az előzmény-előzményekhez kéretik elolvasni az előző (előzmény) bejegyzéseket. Ha nem megy, rövidentömören vázolom a helyzet. (Automatikus tárgyrag, mint a vegyél kabát, vagy egyél sajt.) A lakóközösség-a továbbiakban WG-ahol lakom, ideális lenne. Közel van a munkahelyemhez, csendes, nyugodt környéken, kerttel Kutya Úrnak, laza arcokkal. A feltételes mód okozója és fokozója Főbérlő Néni, aki szintén itt lakik, Olaszföldről elszármazott művésznői minőségben. Iszik. És ha iszik, fesztiválozik. És ha fesztiválozik, akkor hülye. És ha hülye, akkor igen hülye. Ezt viseltem egy darabig, mert ilyet láttam már ezelőtt is. A bajok ott kezdődtek, hogy belekötött Kutya Úrba. Márpedig ezügyben határozottan antirasszista vagyok, azaz kortól, nemtől, vallási és faji hovatartozástól függetlenül hajlandó vagyok bárkit szögre akasztani, aki beszól Kutya Úrnak. Eleve furcsa volt a hozáállása, mármint Főbérlő Néninek, azaz a kutya legyen aranyos és kedves, ne sz*rjon a kertbe és ne ugassa meg a járókelőket és egyen késsel-villával és egyáltalán. Kötöttünk néhány kompromisszumot, de ez látszólag nem volt elég.
Nem tudom már milyen nap volt, de szabadnap, azaz nyolc körül, a Nap első sugaraira épp a csipánkat nyitogattuk kedves germánommal, mikor is dörömbölés leend az ajtómon, "Manuel!" felszólítással. A "Manuel!" mint utóbb kiderült én volnék, valahogy kicsúszott a néni agyából a becsületes nevem. Majd, a hölgyrom megpróbált benyitni. Az ajtó kulcsra volt zárva, nem jött össze. Ilyet ugye rendes ember meg se próbál. Feltápászkodtam és alsógatyában-pólóban, lógó hajzattal kinyitottam, hogy "mizujs?" Mondja ám az égetnivaló, hogy "a kutyád behugyozott az előtérbe". Mondjuk ezt németül mondta, de a lényege ez volt. Nem tekintettem vitatémának a dolgot, Kutya Úr jól nevelt, továbbá velünk volt a szobában. Közöltem Nénivel három szóban (németül ez ötben sikerült), hogy "nem ő volt". Nem tudtam meggyőzni. Felvettem a mackónadrágot és lecaplattam a konyhába, hogy najakkor, erről beszélgessünk kicsit. Nem lehetett. A gánya, hogy a söprűlovas józan volt.
Másnap estig nem is találkoztunk. Azonban mikor igen, akkor épp munkából értem haza, egy elég húzós, agypörgetős nap után, éhesen, szomjasan, limitáltan antropofil (értsd: "mindenki menjen a p*csába") hangulatban. Vacsorára és nyugalomra vágytam. A kis konyhába toppanék, röpült felém...nem, nem röpült. Állt a hűtő előtt, berúgva mint az artista, dőlt belőle a piaszag, meg a hülyeség. Megpróbálta felvenni velem a fonalat, amit már önmaga is eléggé elvesztett, mondtam, hogy most nem igazán alkalmas. (Nem érdekel, engedj a hűtőhöz!). Na, erre nekiállt beszólogatni, elsősorban Kutya Úr ügyben. Ekkor hangzott el a fenti rúzsasándori idézet, ha nem is egészen így, ha nem is egészen ezen a nyelven.
Mindenesetre felmondtunk egymásnak.
Kitérő. A szomszédok bejelentést tettek ellenem állatkínzás gyanújával. Az ok: Kutya Úr a kertben van, amíg dolgozom, megugatja a járókelőket és a bejövő embereket, továbbá az általam e célra eszkábált homokládába sz*rik. Kérlek benneteket, ne kérdezzetek vissza, nincs "és" és "ha", ez volt maga az ok. Állítólag állatvédelmi ellenőrzés is történt, minek során megállapításra került, hogy "a kutya a lehető legjobb állapotban van". Elmeséltem a cégnél, mondom mégiscsak van némi rálátásuk a témára, azóta ezen röhögnek. Többnyire ez volt a reakció, hogy: "di mensen zind zo teppád"-azaz: olyan hülyék az emberek....
Erről ennyit.
Naszóval. A rúzsasándorság szép és jó. De ugye, hova menjünk most? Még ugyanaznap este találtam egy megfelelő WG-t. Csak hogy értsétek, helyi viszonylatban ennek az esélye körülbelül akkora, mint hogy a tonhal megtanul rúdugrani. Nem lehetetlen, de eléggé valószínűtlen. Összejött. Mondtam én, vigyáznak rám fentről.
Köszi.
A WG a Brunn am Gebirge nevű településen van. Ez Bécsnek amolyan külfaluja, gyakorlatilag már öszeépülve vele, mégis megtartva önállóságát. A neve nyers fordításban annyit tesz, mint a bejegyzés alcíme. Messzebb van, mint a mostani, határozottan messzebb, ezt leszámítva az első benyomások határozottan jók. Igazi szittya kommuna, magyarokkal, nagy udvarral, ráadásul láttak már kutyát is. Kivédtem előre minden kellemetlenséget, ezért a bemutatkozó beszélgetésnél elmondtam, hogy tudniuk kell, hogy Kutya Úr megugatja a járókelőket és a kertbe sz*rik. Azt mondták, hogy az előbbi a hivatása, az utóbbit meg majd elmossa az eső. Külön jól esett, hogy, hmm...hogy is mondjam. A külföldre szakadt magyaroknak van egy bizonyos rétege, akiknek semmi se szent. Letisztáztuk, hogy ők nem azok és örülnek neki,hogy én sem.
Ez így rendben is volna, nem? De.
Az akasztani való ráncosbocskor (ezt az Indul a bakterház c. filmből tanultam, ki ne hagyjátok) azóta halálosan meg van rám sértődve. (Höhhöhö...). Úgyhogy, figyejjé, ez kemény lesz: az ügyvédjével kellett szót értenem. (Mpfffhhhh....:)) Na, az ügyvéd mindenesetre értelmes, józan gondolkodású, kompromisszumkész ember benyomását keltette, aki többre értékeli a békés megoldásokat az olcsó vodkánál. Megbeszéltük, hogy tudok mielőbb eltakarodni innen. Kutya Urat addig is hazaköltöztettem a szülői házba, most pedig továbbra is az az érzésem van, hogy ha kis kitérővel is, de sínen van minden.
Ma kifejezetten kellemes munkanapom volt, köszönöm. Bementem utána a teszkóba (itt billának hívják, de egykutya), vettem tömbsajtot, friss kenyeret, juhsajttal töltött édespaprikát, meg igen, pár sört is. Gondoltam, hátha lemanuelezem tőle a nénjét, beállok a hűtő elé baromságokat beszélni és feljelentem a szomszédot állatkínzásért. De hál' Isten nem, én nagy vonalakban olyan maradok, mint előtte, csak többet beszélek. Vagy írok.
Az érzés mindenesetre jó. Olyan, mint mikor Jack Sparrow a süllyedő hajó árbocáról a szárazföldre lépett. Ezzel és ezúton kívánok pálinkás jó estét minden kedves olvasómnak.
Szerintem Rúzsa Sándor fekve kinyomná Chuck Norrist.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése