Sófkász

Szeretek nyelveket tanulni. Szeretek új dolgokat felfedezni bennük, rájönni, megérteni, hibázni, vigyorogni a hibákon, majd újrapróbálni, átérezni, kitapasztalni az apró hülyeségeket, szlenget beszélni, szókincset bővíteni, belemászni, kielemezni, megfigyelni és visszaadni. Namost, van ugye Kedves Germánom, aki említésre került már ittott. Kedves Germánom osztrák, abból is a "níderöszterrájher" fajta, azaz Niederösterreich, alsó-Ausztria tartományának dialektusát beszélő leány. És így, testközelből tud mókás dolgokat szülni az anyanyelv anyja mindene. Figyejjé.

Tehát, a sztori ott indul, hogy vagyok én, a magyar nyelvet-az vesse rám az első követ, aki nem fél, hogy pofon vágom-elég magas szinten beszélő legény. Az idők során hozzáadott tuningként egy jó erős társalgási némettel. Van aztán a leány, akinél a német alapfelszereltség, annak minden csínjabínjával. Pluszba jön az alsóosztrák okosság. Megy a hóhdájcs, azaz az irodalmi német is, ha akarjuk, de egyezséget kötöttünk, hogy mivel hivatásilag úgyis hóhdájcsot kell beszélnie és szereti a saját dialektjét beszélni a szabadidejében, én meg megértem, hát nem akarjuk. Továbbá, a "nemzeti ellenállást" is két vállra tettük, mindegyikünk patrióta a maga módján, szereti a saját országát, megyéjét vagy bundeslandját, tájszólását, aztán ezzel békében is vagyunk, néha vigyorgunk egy sort egymáson és csókolom.

Március tizenötödike. Megvan? A nagy forradalom és szabadságharc ünnepe. Hú, ki kell térjek egy vicc erejéig. Petőfi beballag március tizenhatodikán reggel a Pilvaxba. -Na Sándor, a szokásos unikum?-Kérdezi a kocsmáros. -Áffenét, hagyjad el, tegnap is mi lett belőle..."

Na, félvéletlen egybeesések folytán a fent említett jeles napot Szittyaföldön töltöttük. Reggel, durr, kokárda feltesz, mer azé' az mégis jár az öregeknek. Kérdi ám Kedves Germánom, hogy miszösz az. Röviden elmagyarázom neki. Erre nagy komolyan mondja, hogy érti, majd vigyorog egyet, hogy:"oké, akkor én tűzzek ki kétfejű sast?" Na, nagyjából így működik nálunk.

De kezdjük az elején. A nyelvi kapcsolat a kollégákkal, a boltossal, a trafikosbácsival, a haverokkal, a postással, aki megijeszt reggel a szórólapokkal, mikor csipás szemmel ballagok ki az ajtón, meg a pincérrel a kávézóban (-mi tetszik? kávé, kevés cukorral sok tejjel. fizetnék. köszi.)nem megy le annyira mélyre, mint egy ilyen jellegű kapcsolat. És ez nekem viszonylag új. És kiválóan alkalmas az "átérzésre", azaz a nyelv tényleges finomságainak felfedezésére. Is. Kellett némi kompromisszumot kötnünk, mikor rájöttünk, hogy adott kifejezéseket ha értünk is, de nem érzünk egyformának. Szóval, ilyen esetekben türelem és elmagyarázás. Példa. Minap közlődött velem, hogy "du redest unverstendlich", azaz érthetetlenül beszélsz. Erre lett ám szemráncolás, meg rúzsasándorság. Majd kiderítettük, hogy ez germánul nagyjából a "bocs, ezt nem értettem" szintjén mozog. Mindjárt más nem? Vagy, vicaverza: A trottel. Eredetiben kiejtve: "da trottl". Ezt olyan emberre mondjuk, aki valamiben nem annyira okos, szép és ügyes, mint mi. Én elég szabadon használtam a szót, mivel hangzás után nekem egyszerűen vicces. Namost, egy hasonló beszélgetés során derítettünk fényt rá, hogy körülbelül a magyar "balfasz"-szal egyenerejű. Azóta barátokra, családtagokra nem mondom inkább.Vagy egy másik okosság, mikor leány közölte, hogy slank vagyok. Ilyet még nemigen mondtak nekem, amin nem csodálkozom, tekintve, hogy a testalkatom nagyjából egy svéd favágóéra hajaz.

 Sógorul ez se egészen ugyanaz.

Dialekt, avagy tájszólás. Ezzel olyanformán vagyunk mind a ketten, hogy elengedett állapotban, barátok között, bensőséges hangulatban szívesen beszéljük a magunkét. Ilyenkor én is megébredek, beteszem az ajtót, kimenek az udvarra és kiángádem a mádvét. Nagybüdös külhoni életemet alsó-Sógoriában kezdtem, szóval lépéselőnyben vagyok. Gondolom nem kell mondanom, hogy eleinte néztem a sógorra, mint borjú az új kapura, mikor mondta, hogy "No desz voz jó lájvánt, ge?" Aztán megszokta a fülem. Azért Kedves Germánommal belassítja kicsit  kommunikációt a dolog, sokszor van "mivan", vagy "beszélj lassabban légyszi", vagy "mondd újra". De abban is megegyeztünk, hogy az egész hacacáré csak izgalmasabbá teszi a témát. Megpróbálom összefoglalni az alsósógor dialektust két mondatban. Teszem hozzá, a megfogalmazás nem tőlem származik, hanem Germánomtól, úgyhogy szó nem érheti a ház elejét. Szóval. Az alsósógor dialektus olyan, mintha lusta emberek akarnának irodalmi németet beszélni. Mindent rendesen mondanak, csak a szájukat ne kelljen túlerőltetni, nagyra, vagy túl sokáig kinyitni. Ez keverve némi régi némettel. Érted, Katze=Kotz, Mädchen=Mädl, aber=oba. 

Én meg igen jókat tudok vigyorogni egy-egy tájszóláskifejezésen. Az "igen jókat" hochmagyarban egyébként "nagyon jókat" de elengedett vagyok és barátok közt. Na. Múlt héten családlátogatás történt. Ez kicsit olyan maceratéma, mert Vargáéknál, a' Pornóapátinak uradalmában ebből hál' Istennek nem csinálnak nagyobb ügyet a kelleténél, de ugye, ki tudja, külföldön hogy megy. (Nem volt gond, az öreg is motorozik, úgyhogy gyorsan haverok lettünk.) Kaptam egy laza vacsorát (egy olyan hidegtálat, hogy majd' lefordultam a székről), felvágottal, savanyával, meg sófkásszal. A sófkászt amúgy igen(!) szeretem, bár csendben vigyorogtam, mikor rájöttem, hogy így hívják. Eddig magyarul juhsajtnak, sógorul Schafkäse-nek ismertem. 

Így is jóvan.

Amúgy a hülyeség határtalan. Kedves Germánom aligha fogja elolvasni ezt a bejegyzést. Vagy ha mégis, aligha fogja megérteni. Mondjuk okosnak kell lenni, állítja, hogy nincs nyelvérzéke, de azért a Vombathelyi Bécsi kávézóban a pincér már nem bökte ki, hogy nem csak szittyák vannak a házban. Pedig nem ismerjük egymást túl régóta. Mármint Germánom és én. A pincérrel már legalább....ő, sok éve. Lényeg: ha elolvasná se zavarná a Kedves Germánom név, így hívom szemtől szemben is. Mint ahogy ő engem Kedves Barbáromnak. A "barbár" amúgy a WG-ben ragadt rám, egy beszélgetés során a magyarokról meg a hunokról.

 Mondjuk majdnem tetszik is. 

Szóval emberek, tessék nyelvet tanulni, nem hülyeség. Tudom, a német sokatoknak utálatos. Akkor válasszatok  egy másikat, olymindegy. Én csípem a német (automatikus tárgyrag, ja?). Igazából egy kifejező, sokszínű, mély nyelv. Pár dolog hiányzik még belőle, azokat meg már küszöbölöm ki. Az "asszonypajtás" kifejezés például a múlt szombati klubozás után hivatalosan is létezik a sógorban, mint "Weiblkumpl". De azért, még van munka. A következő lépés, hogy amikor az emberfia idegből felmérged, akkor el tudja mondani németül, hogy:

"Az a magasságos Atyaúristen rogyasztaná rá a kéklő eget az egész kutyarúgta bagázsra, mikor ebédidőben összeülnek a  pattanásos valagukon a nyavalyás életbe akárhol is, na ott egye meg őket a fészkes rosseb, hogy attó kódujjon még az is, aki arra jár, merhogy annak sincs jobb dóga, mint hogy a bús bocskoros fenébe itt kujtorogjon ebédidőben, hogy a  bivalybasznádi kanász akárhová tegye!"

Na szóval, aki ezt lefordítja nekem autentikusan, az vendégem egy ebédre.