Olvasás. Érted?

"Huszkvárna csollánycsettegető, két darab, darabja 35000 forintért eladó Miskolcon. Kapcsolattartás e-mailben."

"Jó napot, a hirdetésre jelenkeznék. Érdeklőnnék, hogy mennyibe kerül a csollánycsettegető, mennyi a kettő együtt? Hol taláható? Aggyon egy telefonszámot, hogy felhíjhassam!"

Ismerős a helyzet?

Loptam. Innen ni: http://everybodyreadingbooks.tumblr.com/post/843384339

Na instállom, a nagy büdös helyzet az, hogy az olvasás, mint olyan, azokban az országokban, ahol van általános iskola, na ott általános iskolai tantárgy. Elvileg megtanítják rá az embert, az ember meg elvileg megtanulja. 

A gyakorlatban ott tartunk, hogy az értő olvasásra, avagy értelmező olvasásra, ami röviden azt jelenti, hogy fel is fogjuk, amit olvasunk, egyre kevesebb ember képes. 

Megpróbáltam beleásni magam a témába, de nem sikerült, nem nagyon vannak adatok róla. Addig jutottam, hogy Agyarország valahol a béka segge és a búvárpók feneke közé esik, ami az értő olvasást illeti. Egyetlenegy statisztikát találtam, azon kicsit hátast dobtam. Még most is fáj. Szóval, a felmérés több mint tíz éves és Szittyaföldön készült. Akkor a górcső alá vétetett általános iskolás diákok közül, akik "elvileg" már tudtak olvasni, nagyjából a fele érte el az olvasásnak azt a szintjét, ami a mindennapi élethez kell és közel a negyedük volt funkcionális analfabéta. A funkcionális analfabéta olyan ember, aki olvas, de fingja sincs, hogy mit. 

Érted???

A ne-gye-de!

Persze, egykori tanárom szavajárása volt, hogy kis hazugság, nagy hazugság, statisztika, de napi szinten találkozom első kézből a szomorú valóságot alátámasztó tényekkel. A fenti hirdetés-érdeklődés példázat persze hasból jött, a következő példa sajnos nem. Megboldogult nevelőtanár koromban többször előfordult, hogy valamit kiírtam a faliújságra. Az irományom többnyire átlag négy sorból állt és  három, nagyon szélsőséges esetekben makszimum négy lényeges információt tartalmazott. Pl: 

"Szerda este öt órakor

a 317-es teremben

a Vak Asszony visszanéz című filmet vetítjük.

Gyertek sokan!" 

Tény, nem agysebészeket képeztünk. De akkor is...szóval leakadtam. Többször megtörtént, különböző emberekkel, hogy állnak a papír előtt és nézik. Majd rám néznek, majd megint a papírra és vagy egyszuszra, vagy egymás után felteszik a kérdéseket, hogy 

"Mi ez? Hol lesz? Mikor lesz?"

Középiskoláról, tizennégy és húsz közötti emberekről beszélek, amúgy. 

 És fogtam a fejemet, hajjaj. Aztán már csak röhögtem. Hogy ilyen nincs. 

De van emberek, sőt, rosszabbodik.

Ennek az egyik oka biztosan az, hogy az olvasás megy kifele a divatból. Könyvkölcsönzőt már nemigen nyitna senki, ugye? Most ráfoghatnánk az internetre, mint annyi mást, de ugye az interneten is csak olvasol, ha épp nem pornót nézel, vagy onlájn játszol.

Mondjuk most is olvasol. 

Egyszerűen kiment a divatból és kész. 

Másrészt gondolom, ez összefügghet az oktatás remek állapotával és a kiváló pedagógusállománnyal is. Erről írtam már annó egy részletesebb pökködést, akit érdekel hosszabban, elolvashatja itt.

Szóval emberek, gánya van. És nem tehetek róla, lehet ők sem, de nekem néha az agyamra mennek ezek a szegények.

 Többször adtam már fel hirdetést a neten, ajánlottam munkát, albérletet, eladó akármit és jaj, de mindig jaj, nagyon jaj, az első három érdeklődő után koppan a fejem a billentyűzeten, hogy nemábzmeeeegggg....

És de. Ez a valóság. Az emberek jelentős része képtelen az értelmező olvasásra.  És hiába verem a fejem a billentyűzetbe, hiába mondom, hogy ember, oda van írva, sorba, betűvel, csak olvasd el okosan, mindig lesz egy újabb, akinek nem, nem és nem megy. 

Most írhatnám a példákat, hogy mikor annó embert kerestem éppen elhagyni készült állásomra, és leírtam, hogy 20 és 40 közötti férfit keresünk, akkor az első jelentkező egy ötvenes nő volt, vagy hogy ha odaírom, hogy emailben keressenek, biztos lesz legalább az első három között egy, aki a telefonszámomat követeli, mint ahogy kivétel nélkül megtörténik az is, hogy a feltett kérdésekre belinkelem a hirdetést az embernek,- amire egyébként írt,- hogy ott van minden válasz.

 Szóval, a miért, azaz a miért van ez, az egy dolog. A magam két elméletét már elsütöttem róla. A kérdés, hogy lehet-e tenni ellene, vagy ez így van és kész? Lehet én vagyok maradi és túlhaladja az idő az egész olvasás-marhaságot? De akkor mi lesz helyette? Elvégre az egyik legpraktikusabb kommunikációs eszköz. Időtálló, távolságokat áthidaló. Mivel lehetne helyettesíteni? Filmekkel? Drágák. Hangokkal. Hangos. Szagokkal? Büdös. Nemtom, emberek. 

Majd a jövő megmutatja ha akarja. 

Viszont, valami nagyon megnyugtat az egészben, sőt felüdít, csak hogy nehogy ez itt valami borongós irománynak tűnjön. Kifejezetten örülök neki. 

Annak, kérem, hogy na ezzel a bejegyzéssel biztosan nem bántok meg senkit.

Mert akit meg tudnék, az úgysem érti :)