Hendikopp

Téma van. Mozgássérültet mégpedig kérem, azt eszünk ma vacsorára. 

Az alapötletet a billentyűzetszaggatáshoz az adta, hogy ha csak egy pillanatra is és enyhén is, de belekóstoltam a hendikepvilágba. Remélem ennyi is volt. Az úgy volt kérem, hogy szilveszter hetének hétfője óta fájt a jobb vállam. Aztán amolyan mitnekem módon pont nem foglalkoztam vele, bekentem pipamocsokkal meg nádifarkas vérével, hogy majd elmúlik. No ebből az lett, hogy szilveszternek reggelén úgy keltem fel, hogy legóemberkévé változtam. Azaz a jobb karomat alaphelyzetből előre és oldalra legfeljebb 50 fokban tudtam megemelni fájdalom nélkül, 90 fokig fogcsikorgatva, afölött semennyire. Tudom, ez messze nem olyan, mint kerekesszékben ülni, vagy szájjal festeni, de a jó életbe is, rájön az emberfia, hogy a mindennapi, egészséges embereknek kifejlesztett rutin már ennyitől is meghal. Mert ugye. Felkelek, elmegyek vécére. A papírt már a bal kezembe kell venni, ami fura. Kézmosás. Kontaktlencse, az megy. Haj összeköt zuhanyzás előtt. Ez kétkezes művelet lenne, tarkóvonal fölé emelt könyékkel. Anyázás, szentségelés, dzsimkerris mozdulatok. Megpróbálom a fejemet a kezemhez hajtani, ha már a hegy nem megy Mohammedhez. Ez se megy. Zuhanyzás, összevizezem a hajam és nem tudom normálisan megmosni a fülemet. Öltözködés. Alsógatya, gatya, zokni nem téma. Póló, bal kar simán, jobb karnál megáll a tudomány. Megintcsak bűvészmutatvány, előrehajtott felsőtesttel előbb a lógó jobb kart belebújtatjuk a póló ujjába, majd az egész hóbelevancot bal karral átcibáljuk a fejünkön, majd bal kar. Pulóver dettó. Menjünk orvoshoz, nem? Kocsiba beszáll. Biztonsági öv...anyázás. Indít, egyesbe kapcsol(na), anyázás. Elindul, jobbra éles kanyar, anyázás. Szóval mindennél ami jobb kézre esik és nagyobb kilengéssel jár, mint a gyerekkorunkból ismert süti-süti-pogácsát-játék, az anyázós. És így tovább, két napon keresztül, (mert persze az orvos nem rendel szilveszterkor), míg bele nem durrant a doktornéni az arcomba egy lórúgásszerű fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő bogyót. Amitől aztán rendbe jövök. De akkor is. Agyrém, hogy egy ilyen-bocsánat-piszlicsáré valamitől is mennyi mindenben korlátozottnak érzi magát az ember. Most akkor képzeljük el nagyobban...

-Közjáték. A legóemberke bemegy a kocsmába. -Mit adhatok?-kérdi a csapos. -Tökmindegy öregem, úgyis a hátam mögé öntöm.-

Szóval, a hendikep igazából egy buta szó ám. Eredetiben "handicapp", ha nem tévedek és azt hallottam valahol, hogy régen azt nevezték így, ha a lóversenyen a mezőnyben túlzottan esélyes lóra nehezítésként súlyokat raktak. Akkoriban még nem volt meg a "mozgássérült" jelentése a szónak és a mozgássérültek is pont úgy voltak el, ahogy tudtak, annyira nem foglalkozott a nagypolitika a kérdéssel. Manapság meg, ahol mindenki egyenlő, nincs fekete és fehér, csak sötétkék és világoskék, nincs férfi és nő, csak kollegák és kolleginák, nincs művelt és műveletlen, csak választópolgár, szóval, manapság kell vele foglalkozni. Kötelező az akadálymentesítés, az együttérzés, a harmónia. 

És ez másodrészben az, amiért leültem firkálni. Ha kilógott a lóláb és az irónia az előző sorokból, elnézést. De így-úgy, sokat morfondíroztam már a témán. Mert egyrészről igen, mindenkinek meg kell teremteni az esélyt mindenre. Másrészről, milliókat költeni-kötelező jelleggel, központilag előírtan- a mucsajröcsögei kulturház komplett átépítésére, mert hátha egyszer tíz évente előfordul, hogy egy kerekesszékben arra gurul valaki- ez nekem kicsit erős. Valahogy azt látom ebben a témában, hogy amivel sokáig nem foglalkoztunk, azzal most nekiállunk hirtelen, aztán tútoljuk, rátoljuk. És nem, én most nem valami ellen beszélek, hanem valamiért. Valahogy errefelé tart a világ, hogy jóakaratból meglendítünk valamit, aztán túlszalad. Legyen szó akár a menekültekről, akár a kisebbségekről, akár a rokkantsággal élőkről. 

Azért mondom, hogy nem valami ellen beszélek, hanem valamiért, mert a megoldáson töröm az agyam. Hogy hogy lehetne azt, hogy mindenkinek jó legyen. Hogy mi lenne az arany középút. Hogy aki mozgássérült, az össze tudja kötni a haját, meg tudja mosni a fülét, fel tudja venni a pulóvert és tudjon autót vezetni. A többiek meg addig adózzanak erre, amíg a takarójuk ér. Várom az ötleteket, egyébként. Szerintem a kulcs valahol a kreativitás és ötletesség lenne. Mert a gond az, hogy amit egyszerűen, olcsón és jól is meg lehetne oldani, azt hajlamosak vagyunk bonyolultan, drágán és sz*rul. Eszembe jutott néhány példa, hogy értsétek, mire gondolok. Hallottam egy történetet arról, hogy a MÁV az előírásoknak megfelelően beruházott nagyobb állomásonként egy szerkezetre, ami beemeli a vonatba a kerekesszékest. Egyszer, mondom, egyszer előfordult, hogy a vombathelyi elosztón valaki igénybe akarta venni. Aláírattak vele valami három papírt, mert mégiscsak egy többmilliós kütyüről van szó. Aztán engedélyt kértek a raktártól, mert ezt nem lehet ám csak úgy ukmukk előhozni. Aztán mondták az embernek, hogy várni kell egy negyed órát, mert addig tart, míg átfut a történet a bürokrácián és előszedik a masinát. Mondta az illető, hogy hát, addig elmegy a vonat, majd miután megkért rá két jókiállású fiatalembert, azok ott helyben beemelték a vagonba. Szóval. Értitek? Mondok mást, ugyanerre a témára. Nem, nem akarom kishazámat bezzegve leszólni, csak példa-ellenpélda. Sógoréknál a legtöbb vasútállomáson úgy oldották meg a kérdést, hogy rábetonoztak plusszban a peronra kb ötven centit, így az pont a vonatkocsi ajtajának magasságába került. De az abszolút favoritom sógoréktól, hogy mikor a műemlékvédelem alatt álló gyönyörű, vasútállomásként szolgáló épület összhangját nem akarták egy hidegszürke betonrámpával felrobbantani, akkor a bejárat elé elhelyeztek egy feltűnő piros gombot, kerekesszékből elérhető magasságban, alatta a felirattal: "Ha Ön rokkant, kérjük nyomja meg a gombot, kollégáink azonnal segítenek." 

Na. Nem tudom értitek-e, mit akarok kihozni az egészből. Nagyjából azt, hogy rokkantnak lenni nagyon rossz. De hülyének lenni is nagyon rossz. Viszont ha kompromisszumokat keresünk-és talán ez a kulcsszó-akkor megoldható minden, mindenki jól járhat. Némi együttműködéssel, kölcsönös elfogadással és megértéssel. És itt meg a kölcsönösön van a hangsúly. És rokkantak akkor is lesznek, ha ez sikerül, de hülyék talán kevesebben. Vagy legfeljebb nem engedik őket a kondérhoz. És akkor talán, mindkét oldal boldogabb lehetne. Talán. 

Záróakkord. Biztos többen találkoztatok már az alábbi képpel, ha nem, hát majd most. 

Jó éjt!

"-Le tudná valaki photoshoppolni a képről azt a rokkant izét? Köszi.-Íme"