A Senki Által Meg Nem Választott Politikusok Klubja

Ha valaki arra vetemedne, hogy felkeresi a Thorium blogot, akkor az alcímben ezt látja: Ingyenes, szénhidrát,- koleszterin- és politikamentes, irritatív blog a mindenről és a semmiről, a ti kedvetekért és az én kedvemért. Az automatikus hibajavító egyébként aláhúzza a Thorium és az irritatív szavakat. Mert ostoba. Nade, lehet, hogy a "politikamentes" kitételt kihúzom. Egyre többet politizálok itt, nem? És mindig elfilozofálok ilyenkor, hogy hol kezdődik a politizálás és mi is az és bevédem magam, hogy nem, ez MÉG nem az....de itt már nehéz lenne. Ez van. Eszi, nem eszi....

Soha nem meséltem el, honnan jön az "eszi, nem eszi" kifejezés. Egy viccből. Megy a székely a határon, vállán egy zsák, megállítja a határőr. -Mi van a zsákban, öreg? -Tikeledel, instállom. -No, had lám! (A zsák tele van dohánylevéllel) -De öreg, ez dohány! -Ja kérem, eszi, nem eszi, nem kap mást!

Szóval,  A Senki Által Meg Nem Választott Politikusok Klubja, avagy hatalmon lévők, akikre nem szavaztunk. 

 Találkoztam egy fura jelenséggel az utóbbi időben. Olyan politikusok kerülnek hatalomra a Föld legkülönbözőbb országaiban, akikre a kutya nem szavazott. Mármint, persze, döntő többséget kaptak a választásokon, de aztán ha bárkit megkérdezel az utcán, akkor nem, ő, nem volt. Meg Úristen, ő nem is érti. Meg egyáltalán. 

Most hétvégén volt Sógoréknál köztársaságielnök-választás, és úgy fest, hogy Udvaros Norbi bácsi (Norbert Hofer) mindent visz. Namost, neki három nagy érdekessége van. 

Ad 1: a pártja az FPÖ. Az FPÖ egy osztrák jobboldali párt, amely teljesen a magyar Jobbik analógiájára jelent meg és tört fel az utóbbi években, a "ja, hallottam már valahol" szintjéről a "kikerülhetetlen politikai tényező" szintjére. 

Ad 2: a róla szóló híresztelések, melyek szerint radikális múltja és beállítottsága van. Hogy ezeknek a mendemondáknak mennyire lehet alapot adni, mennyire sem, nem tudom megítélni, annyira nem folyok bele a politikába. Igazából abszolút nem. (Ezt most nem hittétek el, gondolom...)

Ad 3: Norbi bácsira senki nem szavazott. Mert induljunk ki abból, hogy ez egy normálisan, az előírásoknak megfelelően lefolyt választás volt. Mégis, amikor az eredmény napvilágra került, itt olyan hujjogás-pfujjogás lett, onlájn és offlájn, hogy az csoda. Mindenki szidja a többieket, hogy hogyan lehet ilyet....

De ugye, ha a fentebb leírtakból indulunk ki, akkor valakinek csak meg kellett választania az embert...méghozzá a többségnek, nem?

De.

És ugye ez nem egy egyszeri eset, ugyanez a helyzet Amerókában az igen csak a húsosfazékhoz került és szintén radikálisnak számító Donald Trumppal, vagy hogy messzebb ne menjek, a mi Viktorunkkal. (Jó, Viktorunk kilóg a sorból, nála már megkérdőjelezhető a "normálisan, az előírásoknak megfelelően lefolyt választás" ténye és a radikalizmus is. De) értitek mire gondolok, ugye?

Van egyébként egy korszakalkotó elméletem a politika radikalizálódásáról. Meg a politikusokról, akikre senki nem szavaz, mégis nyernek. Figyejjé. Az egyensúly radikalizmus és az abszolút elfogadás között, az, szóval az nincs. Vagyis csak kérészéletűen. Mert vagy szivárványfingás van, vagy koncentrációs tábor. És ez az egész egy szinuszgörbe mentén halad. Csinálunk valamit többségileg  a kisebbség ellen, elnyomjuk a nőket, leniggerezzük a feketéket, kirekesztjük a külföldeket, (szinuszgörbe alsó pontja) majd elkezdünk kiabálni, hogy helló, ezt nem kéne, majd a "nem kéne" megmozdulás teret kap, majd beáll(na) az egyensúly,(szinuszgörbe közepe, az ideális egyensúly) csak aztán túltoljuk, nőnek öltöztetjük a férfiakat, lerasszistázunk mindenkit, aki nem fekete, behívjuk Németországba a migránsokat, lefasisztázzuk a rovásírást és beverjük a képét, akinek ez nem tetszik, aztán az emberek többségének ezzel tele lesz a hócipője (csúcspont), és borul a bili és indul a szinuszgörbe lefelé. 

Viszont, mivel a köztudatban még a görbe előző ága van bent, "ejnye, nem szabad", ezekre az emberekre senki nem szavaz. Csak az a 20-40 százalék, amivel már nem lehet kikerülni őket. 

Tehát, szerintem jelenleg valahol a görbe felső pontja után vagyunk kicsivel. Világszinten, legalábbis. Még bennünk van, hogy mindenki aki jobboldali, az egyből náci és hogy mindenki aki baloldali az egyből kommunista, de már bennünk van az is, hogy kezdünk aranyeret kapni a mindent megengedő szivárványfingástól. 

Meg kellene találni azt a nyavalyás egyensúlyt. 

Megmondom őszintén, nem hiszem, hogy udvaros Norbi bácsiból új Hitler lenne, Donald Trumpról meg még ennyit se tudok, de első benyomásaim alapján egy szimpla mamlasznak tűnik. Ijesztő inkább a tömeg tud lenni. 

Néha eszembe jut Stephen King. Hogy ő most hogy jön ide?

Hát, ő az egyik kedvenc íróm. 

No, az ő Holtsáv c. regényében kerül hatalomra- illetve csak a közelébe- egy erőszakos, kegyetlen ember, egyszerűen mert meg tudja lovagolni az adott idők adott szeleit. 

A másik novella ami néha kattog az agyamban, Bán János "Dzsihád" című novellája, ahol a muzulmánok elözönlik Európát, és....(áffenét, olvassátok el.)

 Azt hiszem jelenleg még nem (egészen) tartunk se itt se ott. De kicsit az az érzésem, valamerre  borulni kezd a bili.  Szóval vagy szerencsénk lesz és békésen lecsorgunk a szinusz közepéig, vagy nem és koszinusz lesz belőlünk. 

Egyensúly népek, az kellene...

mint mindenben.

Joccakát.