Fluimucil

Gondolkodtam. Igen. Én. Saját fejűleg. Az a helyzet, hogy tizenegynéhány éve nincs televíziókészülékem. Ez a kijelentés az előző mondat és a bejegyzés egésze szempontjából némileg irreleváns. Mégis van köze hozzá. Azért nincs tévém, mert a hírekben hazudnak, a filmekben reklámok vannak, a természetfilmekből meg sóműsort csinálnak újabban, a menjünkközelebb, fogjukmegafarkát stílusában. Így mikor a hatcsatornás felállásról annó sokcsatornás digitévére váltottunk, egy ideig még lekötött a natgeo meg az enimölplenet, aztán azzal is tele lett a púpom. Nade.

 

Most már gondolom teljesen összezavartalak benneteket a címmel, a fenti hölggyel, meg az előző mondatokkal, pontosabban a köztük lévő összefüggéssel. Figyejjé, elmagyarázom. Annak ellenére, hogy nincs tévém, szembejött velem Ábel, a hírhedten idegesítő Fluimucil reklám hülyegyereke. Üsd be jútúbba, meglesz, miről beszélek. Bár szerintem így is megvan. Mindenki tudja, mindenki ismeri. De miéééért?

Na, itt kezdődött a gondolatmenet, amit összekapcsoltam jónéhány, a napokban kapott-adott impulzussal. Szar-e a fluimucil reklám? Nos, épp egy Stepehen King novellát olvasgattam tegnap este, ahol az adott fejezetben épp az történik, hogy a kezdő reklámügynökpalánta lelkesen szalad felskiccelt terveivel a befutott okoshoz.

 Aszondja:

"Billy nézi, ahogy nézem, és lassan lehervad a képéről a reménykedő mosoly. 

-Nem tetszik neked-mondja.

-Nem az a kérdés, tetszik-e vagy nem. A reklámszakmában csak az számít, mi működik és mi nem. És ez nem működik."

A fluimucil reklám nyilván nem tetszik. Mert egy fos. Idegesítő. Ábelt szeretnéd felrúgni a Göncölszekérig, Nagymamát és Anyukát pedig addig dobálni fluimucilos dobozokkal, míg kegyelemért nem könyörögnek. Ennek ellenére egy egész ország megjegyezte egy életre az amúgy megjegyezhetetlen nevű szert és azt is, hogy köhögésre ezt kell adni a gyereknek és ha legközelebb két telefon között a patikába lépve öt perc alatt leakasztasz valamit a polcról a gyereknek krehálásra, akkor biztosan ez lesz az, mert a többinek nem ismered a nevét, az útifűteában meg nem hiszel. Aki megcsinálta ezt a reklámot, az vagy egy nagyon kezdő és nagyon szerencsés kókler, vagy egy vérbeli öreg róka, aki igazán tudja, hogy kell ezt.

Másik hasonló történet: Klapka zálogház a Vámház körút 9 alatt. Nem, nem gugliztam rá, fejből tudom. Megvan a reklám?  Klapka bácsi a maga zsíros üzletemberfejével beleáll a semleges hátterű képbe, feltart egy kidobott kartondoboz oldaláról levágott táblát és közli, hogy Klapka üzletház, Vámház körút 9. Ez a reklám a közfelfogás szerint minden, csak nem igényes és nem professzionális. És jön a "mi a kénköves rosseb ez?" érzés. És megjegyzed. Szerintem hat éve láttam utoljára kábé, de tudom hol van a Klapka zálogház. 

Kezd összeállni? Azon agyaltam a napokban, mi kell egy jó reklámhoz. Hát az, hogy feltűnő legyen. Hogy kibökd a többi hatszáz közül. Valamiért. Mindegy miért. Nem vagyok reklámszakember és rühellem a reklámokat. De néha mindenkinek kell egy kis reklámot csinálni. Így vagy úgy. Aztán mostanság foglalkoztat a gondolat.

Most jön az a példa, amiért lehet hogy fel leszek rúgva. De megéri. Kedves komámasszony jelentkezett egy fittnescenterbe recepciósnak. Kiírás a következő volt:

 "Recepciós munkatársat keresünk! 

Vidám, talpraesett, motivált recepciós munkatársat keresünk jó kommunikációs készséggel!

 Munkaidő: heti 30 óra! (délután, este)"

Lányzó a következő motivációs levelet írta: 

"Sziasztok!

Szeretnék jelentkezni a recepciós munkára.
Természetem nagyon vidám, és minden helyzetben remekül elbeszélgetek az emberekkel, magyar szakosként a kommunikációs képességeim már-már tökéletesre fejlesztettem.
Az önéletrajzomban szerepel a szombathelyi egyetem, melyen várhatóan 2017-ben végzek, viszont tanulmányaimat jelenleg szüneteltetem, így teljes értékű állást keresek.
A stúdió szerintem tökéletes lenne számomra, testalkatom pedig igényelné a munka előtti és utáni edzéseket, így rövid idő alatt egy konkrét példa is állhatna az érdeklődök előtt, hogy milyen szépen lehet formálódni a gépek segítségével.
Nagyon szeretném lelkiismeretesen ellátni a recepciós munkakört, és segíteni a munkátokat.
Várom válaszotokat!"

Kérdés nélkül vették fel.

Egyszer önéletrajzhoz kerestem fotót. Az a bajom az önéletrajzba szánt fotóimmal, hogy mindegyiken olyan fejet vágok, amire az anyukák azt szokták mondani, hogy "kislányom, ha ez a bácsi cukorkát kínálna neked, szaladj és hívd aput". Erre mérgemben betettem egyet, amin egy macskával pózerkedek. Le is csesztek a hozzáértők, hogy azt nem szabad.Mikor már elhelyezkedtem és vagy egy éve dolgoztam az adott cégnél, ahova beküldtem, egyszer egy kötetlen beszélgetés során megkérdeztem a főnökasszonyt, hogy miért pont én. -Hát, feltűnt az önéletrajzod, mert a tiéd volt az egyetlen, amin állatos kép volt-jött a válasz. Ez mondjuk egy lovasterápiás egyesület volt, ha húsfeldolgozó üzembe jelentkeztem volna, nyilván nem ezt küldöm de...értitek na.

 

Szóóóóval. Tény, hogy egy darab száraz kutyaszart is el lehet adni, ha megfelelően van csomagolva. Ezt tényként kezelem. Erre a tényre írországi kalandjaim során döbbentem rá, ahol a boltokban félmaroknyi folyami kavicsot árultak hajlakkal lefújva, krumplizsákba összekötve tíz euróért, én meg magyar erőspaprikából, sportkrémből, vazelinből és borotvahabból kevert krémmel masszíroztam népeket kidobásra szánt matracokból összerakott, abrosszal leterített "masszázságyon" óránként hatvan ojróért. És megéltem belőle arra a pár hétre. (Igen, néha kalandos az életem.)

Csak kell az a valami, az a bumm, az az apróságnak tűnő okosság, hogy feltűnjön. Vagy legyen olcsóbb, mint a többi, vagy legyen szebb mint a többi, vagy legyen ingyenes a postázás, vagy legyen bio, vagy legyen Steven Segal az elején. Hogy úgy ragyogjon a szürke masszában, mint tábortűz a hómezőn. Ennek külön tudományága van. Szakértőkkel, okosokkal, tudósokkal és managerekkel. Én egyik se vagyok. Pont emiatt itt nem is lesz a végén konklúziólevonás, véleménykifejtés vagy világokat áthidaló mindenható tanácsadás. Csak gondolatok vannak. Így random, nyitva hagyva a végét, ahogy szoktam. 

Mert így a jó. 

Ja, hogy minek kellett a vörös ruhás csaj a fácsebúkon és a gugli pluszon ikonnak a bejegyzés mellé?

.

.

.

Szerinted? :D