A téma az utcán hever, szokták volt mondani az öreg újságírók. Tekintve, hogy én nem vagyok se öreg, se újságíró, nekem kellett pár nap, hogy miután többedjére az arcomba nyomta a világnak nevezett randomgenerátor ezt a témát, eljussak a gondolatig, hogy megfogom a nyakát és addig csapkodom a fejét a billentyűzetbe, míg bejegyzés nem lesz belőle. Generációelmélet, az lesz itt kérem. És mint mindenről a világon, kivéve a fluxuskondenzátort, a mikrohullámot és a nőket, e témáról is van egy plusz elméletem. Pontosabban egy kiegészítő elméletem.
A generációelmélet, az egymást követő generációk sorrendje, leírása, kategorizálása, tulajdonságaiknak és különbségeiknek bemutatása lassan külön tudományággá válik, mellyel manapság sokat foglalkoznak a népek. Az utóbbi időben meg feltűnően sokat, bár hogy ez miért van így, rejtély előttem. Hogy miről szól a történet, azt kérlek olvassátok el ITT, egészen rövid, zanzásított verzióban, én nem koptatom most vele az ujjam, ha már nálam bölcsebb emberek leírták. De ezen felül is tessék nyugodtan és bővebben hozzáolvasgatni, anyagot találtok róla elegendőt.
Én pedig hozzáfűzöm a saját gondolataimat. Mert azon agyaltam, miközben az elmúlt napokban kaptam a témáról egy cikket, majd beszélgettem róla, majd egy másfél órás előadást is megnéztem jútubon, ami ugyan nem erre volt kihegyezve, de végleg bekattantotta a reteszt, hogy azért nekem, nekem marha nagy szerencsém van, na.
Én ugyanis Y generációs vagyok, de annak nagyon az eleje, majdnem határesete. Az Y generációt 1980-tól 1995-ig datálják, bár hallottam már '82-'95 is, mindegy, a lényeg, hogy én a magam 83-mas születési dátumával még leginkábbis átmenetnek számítok. Persze, tudom, hogy ezek az évszámok azért vannak, mert valahol meg kellett húzni a határt, de ha rajtam múlna, a mi "algenerációnknak", mondjuk most hasraütési alapon azt mondom, hogy a '80-'85-ösöknek, én Isten bizony adnék egy külön kategóriát. G generáció néven. Azon egyszerű oknál fogva G, mert tök jól idepasszolt bejegyzéscímnek a Limp Bizkit "My generation" című számából random kiragadott félmondat és ha valami passzol azt ne csesszük el túlmagyarázással, ugye. Ennek tényleg ennyi az oka, ne gondolkodjatok rajta.
A számot meg beteszem neketek ide a bejegyzés végére, lehet hallgatni, vicces.
A generációelmélettel egyébként, hogy tegyek egy kis kitérőt, mielőtt rátérek a lényegre, szerintem óvatosnak kell lenni. Soha nem lesz ugyanis teljesen objektív. Mert akárki ír róla, mindig a saját generációjának szemüvegén át teszi, akár akarja, akár nem, azaz a különböző generációk mindig valamilyen"EBB"-ek lesznek. Ezért van az, hogy az y generáció mozgékonyabb, nyughatalanabb és céltalanabb mint az X és a baby boom, azaz a mi idősebb komáink, illetve szüleink, nekünk meg ők stabilabbak, földhözragadtabbak és beletörődőbbek. No, ezért mondom, hogy amennyire lehet, igyekszem itt bezzegkedés nélkül írni, de nyilván nem fogom tudni teljesen kikerülni, mert én is csak a saját fejemből látok ki.
Hogy még hegyezzem egy kicsit a ceruzát, rá fogok most menni arra a kikerülhetetlen kérdésre, ami -úgy tűnik nekem- az egyik központi témája az Y és az őt megelőző generációk közti különbségeknek: mégpedig az onlájn közösségi térbe való belépés. Ez a leírások szerint az egyik olyan momentum, ami markánsan megkülönbözteti az Y generációt elődeitől. Sőt, a szakirodalom odáig merészkedik, hogy minket "digitális benszülötteknek" keresztel, akik már beleszülettek a fészbuk, a gugli, a wikipédia és a messzendzser korába.
Na itt lép be az én G-generáció elméletem. Ugyanis ránk ez igaz is, meg nem is. Én, amennyire vissza tudok emlékezni, talán 10 éves lehettem, mindenesetre már bőven általános iskolás, mikor először találkoztam egyáltalán az internet fogalmával, és már bőven kiskamasz, mikor életemben először nyitottam meg a vezetékes telefon vonalára rákötött, kávéfőzőhangon visító ISDN modem csatlakozása után, félórás várakozási idővel a pornhub.co...az altavista.hu-t, na. Szóval nem, mi határozottan nem születtünk bele mindebbe. Ellenben bőven a fiatal és fogékony gyerekkorban voltunk a technika igazi előretörése idején ahhoz, hogy zökkenőmentesen mindennapjaink részévé tegyük azt. Bizony, mi még kutattunk a könyvtár poros sarkában a beadandóhoz szükséges szakirodalom után, de nem jelentett gondot elsajátítani a google fortélyait, pletykáltunk a faluban a kereszteződésben a többiekről, de seperc alatt megtettük ugyanezt iwiwen is, vertük fejbe egymást sörpaddal a búcsui bálon, de játszottunk már hálóban a doom-mal is, kacsintottunk rá lányokra a kulturházban, de tudjuk, hogy a tinderen is megtalálhatjuk életünk szerelmét. (Az iróniát meg érted, ugye...)
Tehát mi vagyunk azok, akik már messengeren írnak rá a komákra, ha kidobta őket az asszony, de aztán a gyalult faasztal mellett, a söröskorsót mérgesen forgatva, az offlájn térben beszéljük ki egymással gondjaikat.
És hogy őszinte legyek, nekem ez tetszik. Mi kicsit mindenből megaptuk a jót. Éééés most jön az, hogy el kellene kerülnöm a bezzegkedést. Remélem menni fog.Ha nem, mentem magam azzal, hogy tudatában vagyok, hogy egy embert nem egy évszám és nem egy random ember által leírt random elmélet határoz meg. Senkire nem lehet ráhúzni egy sémát, senkiről nem lehet általánosságban beszélni. A nagy vonalakban felvázolt elméleteket eltolja erre-arra az egyén....egyénisége. Ellenben, és, de, valamint szóval: nekünk, egyfelől, még van alternatívánk, mondjuk áramszünet esetére. Nem azért, mert az Y későbbi tagjainak ne lenne, vagy akármilyenEBB ek lennének nálunk, csak mi még ténylegesen megéltük és megtapasztaltuk az internettelen világot, tehát nem kell gondolkodnunk rajta, hogy mit csináljunk, ha buli közepén elmegy a menkü, lámpástól és wifistől, hanem automatán vesszük elő a gyertyát és a snapszerpaklit. Másfelől azonban, az online térhez és az azt létrehozó technikához való alkalmazkodásunk sokkal gyorsabb volt, mint az elődöké.
Hogy ez utóbbi miért, erre megint van az elméleten belül egy alelméletem. Azért, mert mi viszont már "próbálgató" generáció vagyunk. Tudom, ez így ködös, de elmondom, mire gondolok. Tegye fel a kezét, aki tud legalább felhasználói szinten számítógépet és okostelefont használni! Lévén a Thorium blog közönsége nem teljesen megalapozott, de ennek ellentétét sem magán viselő feltételezéseim szerint nagy átlagban a 20 és 45 közötti korosztályból kerül ki, ennek is abból a rétegéből, aki rendelkezik számítógéppel, vagy okostelefonnal, továbbá internettel és most épp az enyhén vibráló képernyőn olvassa az alábbi sorokat: köszönöm, mindenki leteheti. Na most, tegye fel az, aki vérrel-verítékkel, súlyos tanfolyamok árán sajátította el ezt. Igen, ti hatan ott? Rendben, körülbelül erre számítottam. Ez emberek, ez azért van (szerintem), mert az elődgenerációknak a technika, mármint a mi számunkra már szinte-természetes, modern, digitális technika, az áram hajtotta, képernyős okosságok, még kicsit a misztikus világ és a drága ritkaság körébe tartozott. Nem volt megszokott, nem volt pótolható, ha földhöz barrantotta az ember és ők az ő szüleiktől még azt tanulták, hogy: "kisfiam ne nyúlj hozzá, elrontod!!". Hát nem is nyúltak. Csak azt és csak annyit, amennyit ijedtség nélkül megtehettek. Na, nálunk, a G generációnál meg már pont leomlott ez a gát, már gyerekként találkoztunk a tetrissel és a nintendóval és bizony addig bökködtük a comodor 64-es robosztus szürke billentyűit, míg pacman fel nem zabálta az összes sárga pöttyöt. Vagy újra nem kellett telepíteni a gépet, de már arra is akadt egy haver, aki megcsinálta. Tehát míg a szüleink generációjának ténylegesen mindent meg kell mutatni a digitális világban, mi autodidakta módon elsajátítjuk, vagy elrontjuk, újrapróbáljuk, majd elsajátítjuk. És mondom, ezzel igyekszem nem bezzegkedni, bár azt hiszem már sikerült is.
Franc.
Mindegy, nekem tetszik, hogy ez így van. Szoktunk összeülni. A komákokkal, mármint. Olyankor telefoncsend van. Nem pötyög, nem nézegeti. És szoktunk mesélni egymásnak, és jókat röhögünk, vagy rosszakat szomorkodunk rajta. Aztán szoktunk hazamenni, felcsapni a laptopot és blogon is mesélni. Aztán onlájba rakni a szöveget és megnézni, hogy ki lájkolta és ki kommentelte. Na, ezért G generáció.
Nekem jó.
Az Erő legyen veletek.
Jajjj, a zene. Majdnem elfelejtettem.
A cenzúrázatlan verziót kapjátok, mert abban káromkodás is van.
Tessék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése