Tehülyete!-Vol 7

Erdőt egészséget, kedves feleim. Fékfrájádéj van, avagy mondhatnám, hogy szép szittya szavaink szájról szájró szálló szólama feledésbe ne merüljön (mekkora alliteráció volt, figyelted?): hamis péntek. Ez pedig azé, mert holnaptól rockmaratonból kifolyólag szabadságon vagyok. Tehát nekem péntek van, bee. És mit csinálok pénteken, ha nincs más dolgom? Blogot, azt nektek, bele a pofitokba.

 A tehülyete! sorozatot már valószínűleg ismeritek, ezért nem is magyarázom túl. Most annyi újdonság lesz benne, hogy kedves tanítványaim állatságai, ökörségei és marhaságai mellett beleveszem az általam feltűnően rövid időn belül elkövetett kettőt is.

Tehát.

Nyugi!

Kezdjük a tanítványokkal. Van, pontosabban, némi közbenjárásomra már csak volt egy koma a csoportomban, aki egy nem teljesen saját kútfőből származó hasonlat szerint olyan, mint a pápa f*sz*, lóg, azt semmi haszna. A történethez hozzátartozik továbbá, hogy a teremben, ahol a dicső nép okításához igyekszem hozzájárulni, szép, kárpitozott, gurulós irodai  székek vannak, tudod, az a fajta, ami épp csak meg nem szólal, dönthető, állítható, emelhető és leereszthető. (Nem ám lakkozott fapad, ecsém...) Szóval, épp dolgozatot javítok és beszélem meg az eredményeket, hibákat és javítani valókat a dolgozat készítőjével, közben a szemem sarkából (szaknyelven: perifériás látás, hogy menőzzek még kicsit) látom ám, hogy a fent említett koma mán megin, hogy is mondjam csak no, balf*sz. Mondom is neki, hogy ember, nyugodjon le! Ezt a kifejezést viszonylag stílusosan át lehet adni német nyelvben a "Kommen Sie runter!" kifejezéssel. Így is tettem. Fenti szófordulat tükörfordítással azt jelenti, hogy "jöjjön le!". Koma nem német anyanyelvű. 

Szépen le is engedte a székét legalacsonyabb pozícióig.

Szófogadó ember, Istenuccse.

Rohadt zsiráfok

Aztán. Evolúció. A fejlődés nagy büdös dízelgőzös motorja, ami évmilliók óta piszkálgatja planétánk élővilágát és valójában egy passzív folyamat, csak nevet kellett adnunk neki. Naszal épp az evolúcióról volt szó. Ezt a nagy gondolkodók többnyire zsiráfokkal magyarázták el. Azért, mert a zsiráfnak, annó nem volt hosszú nyaka, csak épp olyan helyzetbe került, hogy a fű elfogyott, a fák leveleit meg csak az érte el, aki kicsit magasabban hordta az orrát a többinél. Ergó, akinek feljebb volt a buksija, az kajához jutott, a többi meg, hát így járt. (Értsd: az enyészeté lett, még mielőtt továbbadhatta volna a génjeit.) Tehát idővel csak a hosszabb, majd még hosszabb nyakú zsiráfok maradtak fent. Mutattam ennek szemléltetésére egy képet is, íme:

Majd feltettem a kérdést: Mi ebből a levonható következtetés?

Mire csípőből érkezett az egyik nagyon kedves, nagyon aktív, néha kicsit túlpörgős tanítványomtól az a válasz, hogy:

Hát, nem tudom, hogy a zsiráfok miért nem segítenek egymáson.

Először is, ülj le, aztán had öleljelek meg. Igazad van, szakadjanak meg a zsiráfok. 

Fény

Fénytan. Buta téma, én se szeretem, hogy őszinte legyek. De ez mindegy is, ami köll, az muszáj. Mint ahogy az oktatási hibák is kikerülhetetlenek. Először is, sikerült elmagyaráznom a fény sugártermészetét, azzal, hogy mért matat mögöttem a fekete manus a falon. Háugye azért, mert elállom előlle a fény útját. (Az árnyékomról van szó, ha nem lenne tiszta. A kisbetűsről, nem Kutya Úrról.) Aztán rögtön ezután, ó én balga, a fényelnyelés kontra fényvisszaverés témáját vettem elő, példálozva azzal, hogy miért rossz a rokkernek nyáron. (Nem rossz, megy rockmaratonra. :D ) Szóval, hogy azért főlünk meg a fekete pólóban, mert az elnyeli a fényt és azért nem a fehérben, mert az visszaveri. No, tanítvány össze is rakta a dolgot a buksijában és feltette az egyébként teljesen kézenfekvő kérdést:

Akkor hogy lehet, hogy az árnyékban, ami fekete, hűvösebb van, mint a napon?

B*zmeg, Dániel, gondolám, ezt magyarázd ki.
Tusé.

Mikró

Aztán, még ugyanennél a témánál (termékeny nap volt), előjött a látható elektromágneses sugárzások (ugyi ja fény), meg a nem látható elektromágneses sugárzások (a mikrohullám, az UV, a röntgen, meg a többi ilyen haszontalan kramanc) témája. Kérdezem is, hogy na, kendtek szerint mi az a mikrohullám? Azaz mi az a mikró? Kezdték is okosan körbekerülni a kérdést, hogy hát az a fehér doboz ami megmelegíti a kaját. Meg hogy ott valami hullám lesz. Meg ilyenek. Aztán valaki felrakta az i-re a pontot, fején találta a szöget, bevitte a tácsdáunt:

Az nem egy ilyen pici busz?

Őőőőő...erre ugye nem mondhatod azt, hogy nem, mert de, a róka rúgja meg, az. Azt legközelebb következetesen hozzá mondod, hülegyerek, hogy mikrohullám.

Fakk

Na most jönnek a saját sztorik. Mármint úgy sajátok, hogy teljesen önerőből, külső behatás nélkül kerültek kivitelezésre. Ráadásul munkaidőn kívül. Jóanyám meglátogatott hétvégén Bécsben. Jóanyámmal lehet bulizni. Elcsavarogtunk erre-arra, záróakkordként beültünk egy kínai étterembe, ahol a választott csöndes sarkunk eléggé kiesett az éttermi élet fő csapásirányából, úgyhogy nem annyira akartak kiszolgálni minket, cserébe lelöktünk egy sört, mármint koponyánként, aztán erőst vigadva a "fostos mongólokon" becsattogtunk a bécsi főpályaudvarra, hogy valahova lezárjuk Anyus böröndjét, míg átmenünk a szomszédságban lévő hagyományőrző fesztiválra. No, Anyus elillant bepúderezni az orrát, mondván, hogy én addig keressek helyet a bőröndnek. A klozett mellet rögtön volt egy helyiség ilyen bőröndlezárda ikonnal. Oda én enyhén spiccesen vigyorogva becsattogtam, hogy najakkor. Azt gondoltam, majd valami kedves emberek átveszik a csomagot és adnak cserébe egy sorszámot, vagy valami efféle megszokott dolog lesz. De nem ám, minden automatán megy. Sok szekrény, középen egy masina érintőképernyővel. Hát, előjött a parasztgyerek a nagyvárosban effektus, böködtem a képernyőt, hogy összerakjam a szükséges lépéseket. Pedig komolyan, hülyebiztosra volt megcsinálva. (Majdnem.) Aszondja: 1: dobd be a pénzt. 2: csukd be a széfet. 3: vedd el a jegyet. Okémondok. 1: bedobtam a pénzt. 2: Rásóztam az automata melleti széfre, az okosan be is záródott. 3: elvettem a jegyet. 

Azt áltam ott, a bécsi főpályaudvar közepén gondolkodva, hogy ez oké, de akkor hogy a viharba' kerül a börönd a széfbe??

Aztán leesett. Annyira nem erősségem a sorrendiség. 

Fogmosás

Ma reggel is elememben voltam. Pontosabban még péntek este, mikor is nagyhertelen elmenten elintézni a hétvégi bevásárlást. Vettem pár dolgot, ami kifogyott, vagy ki fog fogyni, többek közt fogkrémet. Amúgy oda se figyelve emeltem le a polcról a legolcsóbbat. Aztán ma reggel tényleg elfogyott a fogkrém, amúgy oda se figyelve vettem elő a fiókból a pénteken vásároltat. Ugyanúgy oda se figyelve bontottam meg, csak akkor akadt fent a szemem, mikor a várt mentolos íz helyett valami jelegtelen aroma áradt szét a számban és a fogaim elkezdtek összeragadni. Óvatosan és vertikálisan fordítottam a búrámban lévő kamerát a fürdőszobaasztalon lévő tubus felé és most először tudatosan is elolvastam, hogy

"protézisragasztó".

Tudjátok mit lehet pökködni tőle??


No legyetek vidámak és szobatiszták.
Ria, ria, rockmaraton.