Épp azon "vigyorgok" itt nézegetve a blogot, hogy a kettővel ezelőtti bejegyzésemben még arról írtam, hogy milyen tuti minden. Az pedig nem egy túl régi bejegyzés. Tényleg, minden oké volt. Na persze, hülyegyerek, mondtaja karma.
Ahogy az illik, gyakorlatilag pár nap leforgása alatt felborult minden. A kapcsolatom elcsesződik és rövid de kellemetlen véget ér, a munkahelyemmel összerúgom a port, megszívatnak a rendőrök, nem megy a biznisz és még az eső is esik.
Brrrr.
Nem jó. Szóval valahol valakinek igen rosszat kellett, hogy tegyek.
Aztán arra jövök rá, hogy a karmát lehet okkult-spirituális módon is értelmezni, meg reaálisan is, ahogy tetszik, a végén ugyanoda lyukadunk ki. A minket érintő események, főleg az effélék ugyanis nyilván rendelkeznek egy "véletlenfaktorral", da nagyon nagy részben egy általunk generált döntéssorozat kicsengései. Az meg befolyásolható. Visszamenőleg persze nem, szóval a "mi lett volna, ha" leginkábbis csak utólagos sebpiszkálgatásra lett volna jó. Illetve, röviden és hideg fejjel végiggondolva, tanulságnak. Azt meg azért hívják tanulságnak, hogy tanuljon belőle az ember. Nem, nincs jó kedvem. De viszonylag nyugodt vagyok. Elvégre a helyzet tiszta, hiszen csak egy opció maradt.
Felállni, továbbmenni.
De azért most kicsit kivan a f*sz.
Az meg a része a folyamatnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése