Keksz, drog, rendőrroll

Na kedveskéim, miután legutóbb lecsesztelek benneteket, (tegyük hozzá, nem minden ok nélkül) mára kaptok engesztelésül valami lazát és szórakoztatót. Csak hogy mosolyogjatok egy sort. :)  Elhoztam nektek egy másodkézbőli sztorit egy ismerőstől, amitől magam is majdnem hanyattfordultam, mármint a sztoritól. Így hát nincs szívem nem a világ elé tárni. Csak most, csak nektek, csak itt :D

Jó étvágyat hozzá.

No kérem. Az elejét az elején kell kezdenem, méghozzá egy rövid leírással. Ez az a rész, mármint a leírás az elején, amit az ember  általában átlapoz. Na jó, kivéve Tolkiennél, mert akkor a könyv harmada kimaradna. Viszont, kérlek, hogy itt ne tegyétek, mert a látszólag jelentéktelen információtöredékek később hatással lesznek a történetre.

Az ismerősöm származását tekintve ukrán, nemét tekintve hölgy, korát tekintve valahol negyvenöt felé járhat. Az első tény csak akkor tűnik fel, ha megszólal, a második általában elsőre, a harmadik viszont egyáltalán nem. Valami vámpírgén lehet a csajban, mert kábé egy jólfejlett húszasnak néz ki. 

Bécs egyik elég sznob környékén lakik, egy elég nagy és elég szép lakásban, közvetlenül fölötte, egy másik elég nagy és elég szép lakásban pedig a kisfia, aki amúgy huszonvalahány éves és egy jól megtermett férfiember.

Na szóval, anyuka egyik pénteken eeement mulatozni. Ez egy amolyan hajnalig tartó zsibongás volt, aminek következtében másnap volt némi buksifájás. Ettől viszont nem tudott aludni, szóval szombaton csak tettvett. Aztán szombat éjjel megint csak nem jött álom a szemére, úgyhogy vasárnap reggelre úgy érezte magát, mint aki két napja nem aludt. (Hö.) Akkor viszont elérte az álommanó. Fiaember beszólt a lakásba, hogy össze akar szerelni valami szekrényt, lehet kicsit hangos lesz. Most előtte viszont még hamargyorsan elmegy bevásárolni, kőevalamiabótbó. Lányzó mondta neki, hogy tej, meg keksz, más nem.

Ez eddig oké. Csakhogy, a drága hölgy rögtön ezután ráfordította a kulcsot belülről a bejárati ajtóra, amit amúgy nem szokott, kikapcsolta a telefonját, amit amúgy szintén nem szokott, majd azzal a lendülettel bedőlt az ágyba és úgy elaludt, mint akit agyonvertek, amit meg aztán végképp nem szokott. 

Fiatalember fél óra múltán hazajött e keksszel (bakker, ezt így írják?), meg a tejjel. Nyitja az ajtót, hát zárva. Hívja jamutert, hát nem veszi fel. Kopogtat, hát semmi (mivel lányzó félálomban azt hitte, hogy a szekrényszerelés miatt van a huppogás). Úgyhogy emberünk felment magához, majd egy újabb fél óra múlva ismét bepróbálkozott anyusnál, ismét eredménytelenül. 

Itt már elkezdett aggódni.

Hogy aztán néhány óra múlva még mindig semmi életjel nem jött az alsó lakásból, emberünk pánikba esett, és felhívta a rendőrséget, hogy hát valamit tegyenek, mert az édesanyja már nem a legfiatalabb és pár órája nem lehet bejutni a lakásába és se csoszaj, se kopaj nem hallatszik. 

Rendőrség vette a lapot és az ilyenkor bevett rutineljárásnak megfelelően értesítette a tűzoltóságot valamint a mentőket, majd a három erőszakszervezet együttes akcióban kivonult a helyszínre.

Tűzoltóék annak rendje módja szerint beburították az ajtót. Hölgyemény viszont annyira mélyen aludt, hogy még erre is csak épp egy pillanatra ébredt meg, gondolván, a fia húzkodja a szekrényt a felső emeleten. 

Szóval, hogy a lányzó saját szemszögéből folytassam a történet (automatikus tárgyrag), egyszercsak arra ébred, hogy a fia, továbbá két rendőr, két tűzoltó, meg egy mentőtiszt van az ágyánál, utóbbi épp a pulzusát vizsgálja.

Talán meg kellett volna említenem még korábban, hogy lányzó meztelenül alszik. Tehát, miután a mentőorvos megállapította, hogy a hölgy makkegészséges, csak álmos, a rendőrök fiaemberhez fordultak a következő kérdéssel:

"Namost fiatalember, akkor árulja el legyen szíves, hogy  hol is van pontosan az idős hölgy, aki miatt felhívott minket? Mert ő itt szemmel láthatóan nem az".

Ezután, mivel még mindig nem vette be a buksijuk az előadott sztorit, hogy biztosra menjenek, átkutatták mindkét lakást drogok után. 

Végül, hogy nem találtak semmit, és lányzó megmutatta a személyijét, valamint alátámasztotta fiaember mondandóját, mindenki békében (és röhögve) ment a dolgára. Az ajtót meg lehetett javíttatni. 

No. Egészségetekre.

Kívánok nektek gyönyörű hétvégét. :)