Józsi egy negyvenes agglegény, műszakvezető a gyárban, és Bécs tizedik kerületében lakik egy önkormányzati háztömb harmadik emeletén, balra az első lakásban. A "Helios" néven elhíresült gondolatkísérlet pedig arról szól, hogy mi történne, ha amúgy ukmukfukk elmenne az áram.
A gondolatkísérleteket azért hívják gondolatkísérletnek, mert csak agyban zongorázza őket le az ember. Mint a Schrödinger macskás kísérlete. A gyökér, mármint a Schrödinger amúgy meg akarta csinálni élőben is, csak a korabeli állatvédők megígérték neki, hogy csomót kötnek a nyakára, így szerencsére gondolatkísérlet maradt. A Helios arról szól, hogy az emberfia gondolatban végigmegy rajta, mi történne, mi mindennel kellene számolni, ha hirtelen és tartósan megszűnne az áramellátás. Gyanúm szerint azért hívják Heliosnak, mert egy izmosabb napkitörés például tudna ilyet előállítani. Aztán a népek kezdik ezt annyira komolyan venni, hogy Bécs kies városában idén tényleg tartottak egy háromnapos konferenciát valamelyik minisztériumban, mindenféle gyüttment politikusok, meg hozzáértő emberek részvételével, és végigtolták agyban, hogy mi lenne, ha.
Ugyanis az van, hogy így elsőre nem is gondolná az emberfia, hogy mi lenne, ha. Ja, nincs menkő, oszt? Csakhogy, mostanság már annyi minden függ az áramtól, amit mindennapinak és természetesnek veszünk, hogy a fától az erdőt elve alapján bele se gondolunk. Hogy mi lenne, ha. És ez amúgy az utóbbi húszhuszonöt évben lett így, mert emlékszem, kölökkoromban még rendszeresek voltak az áramkimaradások. Úgy hetente, kéthetente egyszer volt egy árammentes esténk. Ilyen esetekre volt a fiókban zseblámpa, gyertya, meg snapszer. Igazából szerettem ezeket az estéket. Na jó, kivéve vasárnap, mert akkor dízni volt.
Nade.
Józsi ott jön a képbe, hogy ma nekieresztettem a kőkeimet (értsd: a tanítványaimat) a kérdésnek és ez beindította az én fantáziámat is. Józsi amúgy egy fiktív karakter, bármely hasonlóság valós személlyel csupán a véletlen műve. Bécsben is csak azért lakik Butapest helyett, mert előbbit jobban ismerem.
(Meg utóbbit nem is igen állhatom, ha őszinte vagyok. Bocs....)
Szóval, Józsi otthon ül a délelőttös műszak után, issza a Stigl sört és nézni a tévében a Máónikasót. Józsi ennek örül, mert a Stigl sör finom, a kábeltévén meg bejön a magyar RTL. Aztán bummkakukk, Máonika kiszáll az éterből, a nappaliban lekapcsol a villany, és a szomszéd töröknél elhallgat a teknó. Józsi nem túl okos, de a jéghátánis fajta, ezért rögtön eljut a logikus következtetésre, és mintegy konklúzióként kimondja a tényt:
"ottb*ssz*meg*kur**nyja".
Józsi bepróbálja a biztosítékszekrényt az előtérben, de semmi. Kiballag az lépcsőházba, kézzellábbal elmagyarázza a szomszéd töröknek, hogy nincs áram, a török hasonló metódussal elmondja, hogy nála sincs. Rövid úton kiderül, hogy az egész tömbben nincs. Na, gondolja a Józsi, ebbű kocsma lesz. Fogja az okosfont, hogy ráír a cimborákra. Azám, de nincs internet. Akkor hívjuk fel őket. Az se megy. Teringettét, gondolja emberünk, bemarkol a hűtőbe egy Stiglért, amit azonmód felpisszent, egy másodikat a zsebébe csúsztat, és lebellag az utcára, hogy majd a hatos metróval eldzsaváz a krimóba. A komák úgyis ott lesznek.
A metróállomáson értetlen arccal ténferegnek a népek. A kijelző néma. A metró meg csak nem jön. Józsi beleszalad egy másik magyarba, kérdezi tőle, hogy mistájsz van. "Nincs áram koma, az van."-mondja a hazafi. "Hülye"-gondolja Józsi,
-ezért kár volt kinyitni a szánkat-és elindul gyalog a kocsmába, lévén csak két megállóra van. A városban az autóforgalom beállt nullára. Persze, a közlekedési lámpák halottak. Innentől semmi nem megy sefelé, a délutáni csúcsban. Józsit majdnem elcsapják a zebrán, mertugye a gyalogoslámpa se működik. Hiába mondja emberünk a hülye osztrákjának, hogy "usszájbahogy", nemérti. Mindegy. Minnyáittakocsma. A kocsma sötét. Pontosabban csak annyi fény látszik, amit a novemberi nap lenyugvó fénye ad a légypiszkos üvegről visszapattanva. Bent a tulaj vörös arccal áll a pult mögött. Ejnbírbitte-mondjajajózsi. Hát az bajos lesz, mondjajacspos, mert megdöglött az áram, ergó a pumpa is, ami a sörcsapot hajtja. Kész, ölégvót, Józsi hazaballag, útközben megissza a megmaradt árva Stiglt a zsebéből, azt lefekszik aludni, hogy majd holnapra megoldódik.
2. nap
Józsi kimentette az olvadó hűtőből a dugipálinkát, hogy nehogy megpenészedjen, innetől későn ébredt. A telefonja lemerült, úgyhogy azt se tudja mennyi az idő. De a Nap már gyanúsan éles szögben süt be a konyhaablakon, úgyhogy tuti késésben van. Mármint a Józsi. A Nap nem foglalkozik ilyesmivel. Csatt, zuhany. A víz szortyog és éppcsak langymeleg. Gyors öltözködés, majd husslemetróhoz. A metró még mindig nem jár. Tömegben áll a nép a peron mellett de nem történik semmi. Józsi kalkulál, gyalog fél óra alatt benn van úgyhogy megindul gyalog. Majd leírja a túlórából. A városban a forgalom áll. Hősünkben most tudatosul, hogy az áramkimaradás jó eséllyel tartós. Útközben, ahogy szokott, megáll a Billánál egy szalámisszendvicsér' meg egy redbullér'. A fotocellás ajtó nem nyílik, kézzel taszajgatják a népek. A pultokban senki, a kasszáslány ijedten pislog a világba, hogy ő így nem tudja lepittyenteni az árut. Valami suhancok már futnak a viszkivel. Józsi beér a gyárba. Kuss mindenhol, főnök sehol. A szalag áll, a kávéautomata halott, a lift nem működik. Kábé tízig snapszeroznak, aztán mindenki megy a dolgára. Józsi hazafelé mégegyszer bemegy a Billába és mivel éhes, de a kassza nem működik, leemel egy fagyasztott pizzát a pultról majd odavág egy kétojróst a kislánynak és kiballag. Otthon unalmában megissza a maradék dugipálinkát.
3. nap
Füst. Józsi a füstre ébred, enyhén másnaposan és vacogva. Nincs fűtés és a szomszéd tömb ég. A "faszénem"-gondolja, "faszénem hívják a tűzoltókat"... ja, mert nem lehet- nyugtázza magában, és kipattint egy Stiglt a leolvadt hűtőből, miközben a pokrócot próbálja körbetekerni magán, hogy a novemberi hideg ne berzengesse a csüdjét. A fagyasztott pizza már kiolvadt a konyhaasztalon de mégy nyers. Ami így is fog maradni, konstatálja, lévén se villanytűzhely, se mikró. A lépcsőházban orditozás folyik, kinéz, hogy mistájsz. Nem jut sokra, becsönget a szomszéd törökhöz, hátha az okosabb. Csengő nem működik, török nem szól. Józsi éhes, a tonhalas szendvics megbüdösödött a hűtőben, úgyhogy nekiveszi magát a városnak.
A szomszéd tömb nem fest jól. A forgalom még mindig áll és valami nagyon bűzlik. Mármint tényleg, fizikálisan. Józsi nem túl okos, de a jéghátánis fajta, plusz szaki, tahát valahol a tegnapi pálinka és a mai első Stigl htaármezsgyéjén kommandózó agytekervényei mélyén összerakja, hogy a baj, illetve a szag oka az lesz, hogy a város csatornarendszere elektromos pumpákat használ. Menkü nékű meg azt meglehet. Szóval jön fel a szennyvíz. A Billában katonák vannak. Az ő felügyeletük mellett osztogatja a kislány a megmaradt zsemlét, kézzel megírt blokkot ad mellé. Józsi megkérdezi, kaphat-e egy Stiglt. Józsit elhajtják a búsba. A nap hátralevő részét az utcán tölti és megpróbál fát összelopkodni, hogy este a gázsütő aljában tüzet tudjon rakni.
4. nap
Teljes a csend a városban. Autók nem járnak, metró nem zúg, repülőgép nem megy svehát felé. Józsi lemegy az utcára, aztán vissza a lakásba megkeresni a szekrény aljából a viperát. A hadsereg igyekszik rendet tartani, de kevés sikerrel. Ötös-hatos csoportokba verődve fosztogatnak az utcán a huligánok. A szennyvíz lassan felbugyog a csatornafedeleken, folyóvíz nincs. Józsi éhes, fáradt és elvonási tünetei vannak. Beveri a szomszéd itallerakat ablakát és kiemel egy üveg vodkát. Közben felszabja az alkarját egy szilánkkal. Az egyik katona ráordít osztrákul, de ő ezt nem érti, úgyhogy elszalad. Közben azon gondolkodik, lekapcsolta-e a tűzhelyt otthon. Aztán rájön, hogy mindegy. Beballag a kórházba összevarratni a karját, közben elfogy a vodka fele. A kórházban alig lézengenek emberek és iszonyú hullaszag van. Inkább hagyja. Elindul kifelé a városból.
15.nap
Józsi vidékre költözött. Illetve menekült. Itt se rózsás a helyzet, de egy fokkal jobb, találni fát az éjszakai tűzhöz és vannak még autók amikben van benzin. Utántölteni nem lehet, a kutak nem működnek. A karja még mindig duzzadt és fáj, lefertőtlenítette a maradék vodkával és egy végsőkig kitartó falusi háziorvos összekapcsozta, de a gyógyszert már szétlopkodták. Az utakon nem jár senki, csak a hadsereg rendfenntartói húznak át néha. Józsi egy öregasszonynál talál menedéket, aki még töri a magyart és favágásért és vízhordásért cserébe szállást ad neki a sparhelt mellett.
30. nap
A kormány úrrá lesz a helyzeten és újraindítja az elektromos rendszert. Józsinak közben kackiás szakálla és penetráns szaga nőtt és megtanult nyulat nyúzni. A karja begyógyult nagyjából, csak egy lila csík emlékeztet az üvegszilánkra. Beleszeretett egy falubeli lányba, a Lizába, és agyonlőtt egy fosztogató afgánt.
35. nap
A kormány elsődleges hatállyal helyreállítatta a telekommunikációt és a termelést. Aztán a hálózati áramot. Józsi kevés megmaradt motyója között válogatva megtalálja a telefonját és a telefontöltőjét. Kétórányi töltés után, miközben életre pofozta Margit néne bojlerét és közel egy hónap után ivott egy kávét, bakapcsolja a készüléket. Negyven nem fogadott hívás és huszonhat SMS várja. Józsi nincs fenn facebookon. Az utolsó üzenetben a főnöke kérdezi, hogy jön-e dolgozni, elvégre a gyár újra megy.
97. nap.
Józsi nem megy dolgozni. Józsi nem túl okos, de a jéghátánis fajta. És tudja mi a stájsz. Leszokott a cigiről és az alkoholról. Elvette a Lizát feleségül és Margit néne szomszédságában berendezkedett egy elhagyott házban. Nyulat tenyészt és azon ábrándozik, mit fog majd mesélni az unokákak arról, milyen volt, mikor harminc napra elment az áram.
Józsi sztorija csak egy, a fantázia szülte és lényegében végtelen eshetőségek közül. Tény, hogy ráfüggtünk az erőforrásra. Tény, hogy a kimaradásának sokféle következménye lehet. Tény, hogy ez egy gondolatkísérlat volt. A többi fantázia. Az meg nem káros. Gondolkodjanak kendtek is, hátha kisül valami belőel. Ugye. Aztán tessék megosztani velem.
Vegyetek gyertyát azért, jobb a békesség.
Na, lámpaoltás.
Érted, lámapaoltás...
'Cakát népek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése