Rablóbank

 

Pí, gyönyörű testvérem, olyat mesélek, hogy leesik a nyakadból a fuksz, figyejjé. 

Vótam az ótépébe. 

Nem mintha nagyon dolgom lett volna ott, vagy az ótépével úgy általában, csak épp Magyarország földjét tapodtam és mivel hajnal négykor Kutya Úr hasmenést kapott, tehát időben felkeltem, korán reggel nekivettem magam Kombathely kies városának. Mondok, elrendezem a városban ami kell, de ahhoz meg pénz kell, ahhoz meg legközelebb az ótépé van. Beaplikálom igényesen a nem annyira ótépés kártyámat a masinába, az zörög egy sort, aztán nagy nevetségemre behozza a vindóz hetes kijelentkező ablakát. 

Masina annak rendjemódja szerint kivindózol és lekapcsol. Ez úgy még nem is baj, hanem a kártyám továbbra is a belsejében figyel. Jóvan, mondom, majd kipöki. Jön a vindóz bejelentkező panel, én röhögök. Közben beállít egy kishölgy, neki mondom, hogy itt nem lesz neki császármorzs, mert a gép épp a kártyámmal verekszik. Meg mutatom neki a vindóz hetes bejelentkezőablakot. Ő is röhög. Masina megint zörög, majd újra jön a vindózhetes kijelentkező, majd újra kikapcsol. A kártyám továbbra is a beliben. Aztán újra bekapcsol és jön a bejelentkező. Itt már kezdtem valami tendenciát sejteni a dologban.

Hogy aztán egyértelmű lett, hogy ez bizony nem adja vissza a kártyát, felhívom a gépre nem túl feltűnően írt hibabejelentőt. Hangra valami ijedt, főiskola mellett az albérletért dolgozó embereke veszi fel a negyedórás gépi tájékoztató után, mondom neki mi van. Mondja, hogy hát ennek nem fogok örülni, de, én meg mondom, hogy ezt a mondatot meg se hallottam, inkább be se fejezze. Azért csak befejezi, hogy mivel nem ótépés a kártya, az bizony ha megevődött, akkor meg van edve. Szombat reggelről lévén szó a bankban senki, a kártyát két nap múlva adatvédelmi okokból megsemmisítik. 

No aztán itt felteszek az embernek pár kérdést, ami azóta is foglalkoztat. Először is, lekérdezem, hogy tisztában van-e vele, hogy a kártya, mint olyan, jogilag nézve az én személyes tulajdonomat képezi. Mondja, hogy igen. Kérdezem, hogy akkor tiszta-e, hogy ha az én tulajdonom bárki más hibájából, legyen az az ótépé vagy a kovácspisti, elveszik, elromlik, akkor azt a fent említett kovácspistinek, vagy ótépének, megintcsak jogilag, kurvakötelessége nekem megtéríteni. Tudjaőde. Mondom neki, hogy nem de, hanem megoldást teccik keresni, nekem a kártyát tessék visszaszolgáltatni, ne hülyeségeket beszélni. Mondja, hogy sajnájjukdenemtehetünksemmit. Jó, mondom akkor nekem új kártya kell. Gondolom ennek a költségeit állja az ótépé. Újabb meléébeszélés következik. Ekkor, már tudatában, hogy ez veszett fejsze nyele, csak a jóleső rosszindulat kedvéért lekérdezem, hogy mivel a negyedórás géphang szerint ezt a beszélgetést rögzítették és ugyebár szintén közel mindenhez amit rólam rögzítenek jogom van hozzájutni, szeretném lekérni a beszélgetés hanganyagát. Némi unszolás után megad egy lehetőséget, amiről egyértelmű, hogy senki nem fogja használni. Majd kezdi, hogy ha azért szeretném a beszélgetés hanganyagát, mert, mondom neki, hogy nem, nincs mert, ebből feljelentés lesz. 

Ember beszarik. Nyilván ő tehet szegény a legkevésbbé az egészről, ő csak az albérletet akarta fizetni a főiskola mellett.

Én leteszem.

Aztán rákövetkező héten néhány plusz körrel, egy óra csuszival a melóból és egy másfélórás kínlódással a bécsi dugóban a hátam mögött rendelek új kártyát, aholis még majdnem nekem kell bebizonyítanom, hogy nem a poén kedvéért kell. Egy hét múlva jön postán, mondják. Hogy nem jön, rákérdezek, hogy mibré, mondják, hogy hát ott átvehetem a bankban. (Nyitvatartási idő 9-15, rendes halandó ugyan nem jut be munkaidőben.) Mondom, hogy postai küldésben állapodtunk meg. 

Jaaajó, akkor küldik postán.

Namost, persze, nem fogom feljelenteni az ótépét. Mert ugye, próbáld meg feljelenteni az ótépét. Meg az új kártya végülis a bosszúságon kívül nem került semmibe. 

Csak azért azóta ez nem hagy nyugodni, hogy hogy is van ez.

A bank, mint olyan, egy szolgáltatás. Mint a fodrász. Te fizetsz nekik, ők ezért csinálnak valamit. Ez eddig tiszta. Viszont. Ha a fodrász belenyír a hajadba, akkor két lehetőséged van. 1: letöröd a fodrász kezét. 2: közlöd a fodrásszal, hogy te ezt most akkor nem annyira fizeted ki. És ha a fodrász felháborodik, akkor elmégy a fogyasztóvédelmi hatósághoz és a fodrászatot bezárják. Mert ugye a józan ész azt diktálja, hogy ennek ez a rendje. De nem a bankoknál.

Én most egy pillanatnyi bosszúságról beszélek, jelentősebb kár nélkül, de akkor is, vakarom a fejem, ezen elindulva, hogy rendjén van-e ez? (Meg ugye megy ez ennél jóval nagyobban is.) Ha az autószerelő rosszul állítja be a kerekedet, hát visszamégy és ingyen megcsinálja újra. De ha a bank elszúr valamit, akkor így jártál.

Ha a pék összekeveri a sót a cukorral akkor kidobatják vele a kenyeret. Ha a bank elfelejti, hogy mit beszélt meg veled, akkor még te kérsz elnézést. 

Ha az étteremben ételmérgezést kapsz, a konyhafőnök megy a hűvösre. Ha a bank megeszi a kártyátad, akkor örülhetsz, hogy van másik.

Ha a matektanárod egyik pillanatról a másikra duplájára emeli az óradíjat, akkor kiröhögöd. Ha a bank küld egy egyoldalú szerződésmódosítást, akkor azt csak elfogadni tudod.

Mert ugye próbálj meg bármi mást tenni...

Hát nem gyerekek, szerintem ez így nem oké. 

Az idő pénz, a pénz hatalom, a pénz márpedig a banknál van. Továbbá pénz beszél és kutya ugat. Csak visszaugatni nehéz.

No.

Annyit akartam kihozni ebből, hogy nem tetszik ez nekem. 

Ezzel ugyan nem vagyok sokkal előbbre, a kártyám holnap talán megjön, és nem borult fel a világ se, csak mondom szólok. 

Hátha másnak se tetszik majd.

Aztán valahol valamikor kitalálunk majd egy alternatívát.

Mondjuk az ágyneműtartót.

Akinek jobb ötlete van, szóljon rám.

Köszi. :)