Mennyit lát a Nagy Testvér?

 

Van nekem egy hetedhét országra szóló komám, annak pedig egy remek módszere az összeesküvéselmélet-hívők felizgatására. Az említett módszer amúgy egyszerű mint a zsírozatlan faék és egy rövid ámde csattanós kérdésből áll: "miért?". Azaz, mi a búbánatnak ölne bármelyik kormányzat, vagy titkos háttérhatalom dollármilliárdokat és évszázadokat abba, hogy meggyőzzék a népeket arról, hogy a Föld gömbölű, ha nem az? Merugyeháthogyha szimplán azt mondják nekik, hogy lapos, akkor mi változik? Kovács II Béla fémhegggesztő kisiparos akkor se fog tudni űrhajót hegggeszteni és lelépni a Marsra, hogy ne kelljen adót fizetnie. Legfeljebb így csinálna, hogy "éjnye, ezt nem gondútam vóna" és minden menne tovább, mint addig. Avagy mi a pupomnak kínlódna bárki az atombomba, a napalm és a biológiai fegyverek korában azzal, hogy repülőgépekről permetezze a kemtrélt Bélára és Béla rokonaira, mikor ha Bélát és Béla rokonait nagyon el akarnák tenni láb alól, akkor Bélának még éjnyegni se igen lenne ideje. Namost, ugyanezen elméleten felszaladva szoktam mosolyogni a legújabb módin, mely szerint a kovidoltással becsippelnek minket, hogy tudják merre járunk és mit mókolunk. Kérdés: miért? Egyfelől, minden tiszteletem Kovács II Bélának, de nem biztos, hogy bármely kormánynak vagy háttérhatalomnak pont az érdekes, hogy ő épp a felvégi, vagy az alvégi kocsmában fogyasztja-e a fröccsöt. Másfelől, ha valaki mégis kíváncsi arra, hogy mit csinálsz, hol vagy, mik a szokásaid ésígytovább, arra van egy sokkal kézenfekvőbb módszer, amit most valószínűleg pont a kezedben tartasz: a mobiltelefon.

Namost, az van ugye, hogy a mobilodon eleve van egy pozíciókövető. Továbbá amikor random weboldalra beregisztrálsz, vagy csak megnyitod, akkor kapsz egy rakat kérdést. Szolgáltatótól függően ennek a kérdőívnek illetve  magyarázatnak a hossza a durva és a nagyondurva között változik, viszont a végén összefoglalva ott figyel a kérdés, hogy elfogadod-e? És kezed a szívedre, ilyenkor úgy csinálsz, mint amikor az asszony veszekszik veled: az élet egyszerűbbé tételére nem agyalsz rajta, hanem szimplán elfogadod. Ezzel ugye hozzájárulsz, hogy a fészbuk meg a gugli megtudja rólad, hogy te a sonkásgombás, vagy a négysajtos pizzát szereted-e, hogy porsét vagy trabantot tervezel-e venni, illetve hogy a maláj lányokat, vagy a néger férfiakat részesíted-e előnyben. Aztán innentől ennek megfelelően kapod a nagy és bölcs internettől az ajánlatokat a megfelelő cégektől, akik megfelelő összeget fizettek ezért a fészbuknak meg a guglinak, és ha te a trabantos-malájlányos pizzát szereted, akkor nem kell csodálkozni, ha azzal kapcsolatos reklámokat kapsz. Ez eddig a maga módján még oké is.

Azonban.

Kérdéses, hogy meddig terjed ki ennek a megfigyeltségnek a határa. Ebben ugyanis vannak gyanús dolgok. Létezik az az urbánlegenda, hogy a telefonod lehallgat. Azaz hallja, hogy mit beszélsz és annak megfelelő reklámokat küld. Ami ugye még a maga módján se oké. Erről aztán már sokat beszélgettem  népekkel, hogy mennyi lehet igaz belőle, végül arra jutottam magammal, hogy ez maradjon inkább urbánlegenda. Az van ugyanis, hogy már olyan szinten a mindennapi életünk minden, vagy legalábbis sok pillanatának része a nagy és bölcs internet, hogy el is felejtjük, hogy mikor és mire használtuk, mint ahogy azt se tudjuk felidézni, hogy mikor tüsszentettünk utoljára.

Mondok egy konkrét példát, ami segített erre a véleményre jutni. Réges rég egy messzi-messzi galaxisban egy éjjel összerúgtam a port egy menyecskével, mert hogy horkolok, ő meg nem tud aludni ettől. Két napra rá elkezdtem horkolásgátló szerekről és terápiákról szóló reklámokat kapni. Hoppá mondok. Aztán hogy nagyon megerőltettem az agyam, rájöttem, hogy persze, hiszen a békülési fázis egy része meszendzseren meg vacappon folyt, ami ugye regisztrálta, hogy az átlaghoz képest feltűnően gyakran kerülnek elő a "horkolás" és az "irgumburgum" szavak, ergó összerakta, hogy horkolásból kifolyólagos irgumburgum elleni valamire van szükségem. (Mármint az ő véleménye szerint, azóta is büszkén horkolok egyébként. ) Tehát az van, mint fentebb mondám, hogy bele se gondolunk, mikor mit tolunk onlájn, de az onlájn bizony belénkgondol. Mondjuk tegye fel a kezét, aki az előbb ráguglizott az urbánlegenda kifejezésre. Ugye, már nem is emlékeztél rá, mi? Innentől érthető is lenne a folyamat.

Azonban, vol 2.

Hogy legyen itt még egy magánéleti tény, mostanában elég sok időt töltök egy szépszemű fehércseléddel, nevezzük itt N.-nek. Vele meg valahogy előkerült ez a téma. Mert ő bizony állítja, hogy a telefonja, amit ebből kifolyólag Anasztáziának nevez (érted, orosz kémnő) bizony hallgatózik. Japerszemondok. Aztán tegnapelőtt felkaptam a fejem. Voltunk tekeregni meg dolgokat beszerezni a városban. Többek közt N. egy cimborájának valami furasajtot, amit Bécs kies városában csak egy helyen lehet kapni, meg amúgyis egy elég speckó valami, ugyanis karamellás íze van. Rosseb az ízlését a cimborának. Mindenesetre másnap reggel N. mutatta a telefonján, hogy kapja a karamellás furasajtról szóló reklámokat. Pedig bizony nem guglizott rá, üzenet se küldött róla. Erre mostanában direkt odafigyelünk, a fent leírtak miatt. Aztán, a mese folytatódik. A szolgálati telefonom egy a neveltjeim által csak "kábszerdílerteló"nak nevezett özönvíz előtti, elpusztíthatatlan nokiamodell. Tudod, az a fajta, ami pont csak telefonálásra jó, viszont egy feltöltéssel két hetet röhögve kibír. Namost, N. valamelyik nap ezt lefotózta, mondván, hogy ennek lassan már eszmei értéke lesz. Figyelj-másnap elkezdtem régi telókról szóló cikkeket kapni. De ez a durva, hogy én, nem is ő. Oké, ezt mondjuk még helyreraktuk, hogy valahogy összebartereztek a telefonjaink a wifin keresztül. 

Nade, mondom, most már elég a jóból, a puding próbája az evés, csináljunk kísérlet. Fogtam magam és kerestem egy olyan kifejezést, amit az emberfia a mindennapi életben viszonylag ritkán használ, hogy kizárjam a véletlenszerűséget a történetből, viszont a nagy és bölcs internet biztosan rábukjon és felkínáljon rá néhány dolgot. Ez a -nem röhög- "kondilóma" szó lett. (Ez egy szemölcsfajta, amit úgy lehet szerezni, ha, hogy is mondjam na, kukacos földbe bököd az ásód. Érted.) Szóval a napi rutinom során néha elbökkentettem a semmibe, vagy akár kontextusban is, hogy kondilóma, tettem ezt szinonímákkal és különböző nyelveken. Közben vigyáztam, hogy nehogy akár "véletlen" is ráguglizzak. Eredmény? Semmi. Se egy nyúlfarknyi reklám valami kenőcsről, se valami orvosdoktor telefonszáma, se prevenciós tanácsadás. Se a gugli, se a fészbuk nem foglalkozott velem. Szegény én.

Azonban, vol.3.

Épp újságolom N.-nek onlájn, hogy hejj, lássakend, csak nem működik ez, legfeljebb Anasztáziánál. Menet közben görgetek a fészbukon, hogy lefigyeljem, azóta se kaptam-e semmi ásószemölcs elleni reklámot. Hát nem. Aztán egyszer csak szembejön egy orgonitreklám. Mondok, mi a bré? Mi dolgom nekem az orgonittal*? Aztán görgetnék is tovább, hanemhát bevillanik egy kép, két nappal azelőttről. N. és én ülünk nálam a konyhában, borozunk, főzök valami embernek valót és közben az ezeregy téma között épp arról mesélek, hogy mi hülye van a világon, hogy aranyáron árulják és veszik az orgonit. Hoppá, mondok újfent. Pörgetem, pörgetem az agyamban, de ugyan rá nem kerestem neten semmi formában az orgonitra. Kérdezem N-t, ő se. Mondom, mostanában a témából kifolyólag jobban is regsztráljuk az ilyesmit. Mintha megjegyeznéd, mikor tüsszentettél utoljára. De akárhogy is, az orgonitreklám meg ott figyel. Márpedig az is szentség, hogy ettől függetlenül se vadásztam mostanában orgonitra a neten (érthető okokból, lásd a *-nál). Szóval, itt nincs mese, hacsak ez nem egy naggggyon nagy véletlen, akkor bizony valaki valahol valamiért fülelt és most kénytelen leszek orgonit venni. Hát ugye, innentől kezd erősen remegni a lába ennek az urbánlegendának. Most vagy Anasztázia suttogott az én telefonom fülébe, vagy az egyém is egy Anasztáz és bizony, hogy szakadjon a nyakába egy viziló, hátsó lábbal előre, lehallgat. 

Mindenesetre erősen elgondolkodtató.

Hogy vajon meddig mennek el a megfigyeléssel, hol vannak a határok, mi az amibe tudtunkon kívül beleegyezünk és mi az amiről nem is tudunk? Ez most pörög kicsit az agyamban. Most már majdnem nyugodtabb lennék, ha kapnék egy kondilómareklámot. 

Fenébe is.

Az adatvédelemről meg ennyit...

*= Orgonit. Eh. Szintén egy összeesküvés-elmélet-melléktermék. Hogy magyarázzam. Fogysz egy rakat csillogó kavicsot, belekevered műgyantába, kialakítasz köré egy legendát, hogy ez a cucc megvéd mindenféle káros sugárzástól, mint pl a wifi, mert ugye már többezer embert láttunk a wifiklinikán kínok közt nyöszörögve feküdni, aztán hogy a legenda csírát hajt, az otthoni módszerekkel - elnézést - szaréhugyé előállítható "kőzetet" kemény pénzekért eladod. Mondom: eh.