Neszeb@mmeg, romantika.

 

Kedves rádiónéző és tévéhallgató gyerekek, mi van ma? Na mi van ma? Ne sumákolj, te nagyfülű ott a sarokban, mondd meg szépen Thorium bácsinak, mi van ma? Iiiigen, április elseje. Ügyesokos. Ugyi már megszokhattátok, hogy április elsején mindig írok nektek valamit, ami hülyeség. aztán a végén elmondom, hogy hülyeség. Na, idén nem kell. 

Figyejjé.

Hogy most mé van itt pont ez a kép, mé, mé, kíváncsi banda. A magánéletem vörös zónás dolgairól nem szoktam írni a blogon, de ez most jöhet. Abba a szép jányba én ott bele vagyok szeretve. Kamu minden, amit eddig hallottál a témáról. Ez csak így lett. Mikor már épp feladtam volna és elkezdtem volna berendezkedni rá, hogy akkor ha száz évesen meghalok, a kutyáim rágják meg a maradékomat, akkor így a második koronahullám alatt lett az Asszony. Hozzámcsapta az élet nevű randomgenerátor, mint suszterinas a csizmát a falhoz. Hiába, hogy nem így vagyok szocializálódva, de érted, szép is, meg okos is, túlélt velem már több mint egy évet, fel is vagyok háborodva. Pofátlan módon ugyanazok a céljaink, szinte illegális módon el tudunk beszélgetni bármiről, nem veri le az orromat egyből, ha hülye vagyok, ellenben szól, ha már nagyon, nem dobálja meg a repülőgépet kaviccsal és nem törli az orrát a függönybe. Gyanús, de ez van. Egyszer összevesztünk he! És tudod mit csináltunk a végén? Na most betojsz. Leültünk és megbeszéltük!!

 Én se értem, ne kérdezz. 

Lényeg.

Közel egy év kapcsolat után ülünk valami keresztény ünnepből kifolyólag Vargáriában, Jóanyám, meg Asszony, meg a két Krisztián akik közül az egyik Keresztély, a másik Krisz, meg jómagam, azt pillogatunk ki a fejünkből a szilvórium hatása alatt, aztán mindenki beszél minden hülyeséget. Asszonnyal saját titkos nyelvünk van, amit a többiek nem értenek, mert ő sógornő. Mármint hogy osztrák, mert amúgy perverz lenne a mese. Na mindenesetre beszélgettünk sógorul egy öt percet, azt egyikünk jobbra burult a röhögéstől, másikunk balra, a többiek meg néztek, mint a cserebogár, mikor villámlik, hogy most akkor mi van. Hát fordítottam.

Nekiálltunk romantikázni Asszonnyal, miután valamelyik Krisztián, aki nem az, bekérdezte, hogy mi hogy jöttünk össze. És eszünkbe jutott a harmadik randink, amiről aztán mindkettőnk megosztotta a másikkal a saját verzióját. A harmadik randik ugye híresek arról, hogy ott dolgok történnek.

Na aszondja az Asszony: "Hú, tök jól éreztem magam. Bár csak eleinte. Emlékszem elmentünk kirándulni a kreuzensteini várhoz*. Igazi romantikus séta volt, mint a filmekben. Aztán hazamentünk hozzád, begyújtottad a kandallót és kinyitottunk egy üveg bort. Kezdtünk összemelegedni és nagyon reméltem, hogy meghívsz, hogy töltsem nálad az éjszakát. Aztán egyszer csak udvariasan de határozottan elküldtél, hogy késő van. Én meg teljesen paff voltam, hogy hát hülye ez az ember? Nem tudtam, most mit kezdjek a helyzettel. Fél éjszaka bőgtem a barátnőmnek a telefonba, hogy hát most akkor ez a legény csak szórakozik velem és nem is akar semmit? Teljesen kivoltam utána. Azért  örültem, mikor megint felhívtál, de voltam kétségeim."

Na aztán erre én is elmeséltem az én verziómat: "Hát leány, az tényleg egy jó randinak indult. Igen, a kreuzensteni vár* nagyon szép. Emlékszem, utána hazamentünk hozzám és megmondom őszintén, feltett szándékom volt, hogy meginvitáljalak, hogy maradj reggelig. Tudom, aztán hirtelen hazaküldtelek és láttam a szemedben, hogy nem érted a helyzetet, de ez nem olyan dolog volt, amit az emberfia egy harmadik randin ott és akkor elmagyaráz. Az az igazság, hogy választanom kellett két opció közül, hogy hazaküldelek és jó eséllyel találkozunk még, vagy meginvitállak, hogy aludj itt, mely esetben ez a bimbódzó kapcsolat rövid és csúfos véget ért volna, bármilyen további találka esélyének a mélybe való eltemetésével. Viszont, így egy év után már be merem vallani az okot: aznap a randink előtt balga módon csilis babot ebédeltem. Az aztán este hat felé, mikor leültünk nálam, elérte a bélrendszeremnek azt a szakaszát, ahol fontolóra kezdi venni, hogy mi akar lenni belőle. Gyakorlatilag vért izzadtam és már nem tudtam milyen kifogást kitalálni, hogy miért kell épp a fürdőbe/vécébe/konyhába kimennem, hogy, hát, hogy is mondjam, ne fingj@m össze magam előtted a harmadik randinkon. Mindenesetre örülök, hogy nem a második opciót választottam, mert szerintem akkor most nem ülnénk itt. "

Na, ebből lett a röhögés. 

Szerintem a romantik a gyengék fegyvere. Ez így szép és kerek és én örülök neki, hogy így lett. 

Ámen.

*: aki még nem volt a kreuzensteini várban, annak ajánlom. Aki nem is akar odamenni, az meg buzi.