Hatalmas reneszánszát, vagy neoreneszánszát éli a tetoválás. A korosztályunkban-értsd tágan, 18 és 30 között- alig lehet már olyasvalakit találni, akin ne lenne legalább egy varrás. Divat lett...ez van. Láttam nagyon igényes munkákat, és nagyon elrontottakat is. Kacérkodtam párszor a gondolattal, hogy mi lenne, ha... de mindig az villant, be, hogy hetvenévesen el kell majd magyarázni a csillogó szemű unkáknak, hogy miért is van a nagypapa alkarján átlőtt szívecske, Mari felirattal, mikor a nagymama pedig Bori... A viccet félretéve, ez nem egy rajz, amit ha megunsz letörölsz, ez egy életre szóló döntés. Még akkor is, ha -mint teszik ma sokan- egyszerűen azért varratják fel az ábrát, mert kiemeli a bicepszet, hangsúlyozza a darázsderekat, szexi a köldök körül. Aztán a bicepsz megereszkedik, a darázsból dongóderék lesz, a köldök kitellik. És akkor nem lehet levetni, mint egy ruhadarabot. Számomra a tetoválás inkább jel, valami, aminek mondanivalója van.
Úgy érzem, életem fordulóponthoz érkezett, változások szelét szimatolom, nagy részben ez vitt rá a döntésre. Aprócska ábra lesz, olyan helyen, amit takar a ruha. Nem a világnak, elsősorban nekem szól majd. Egy stilizált fa, körülötte néhány rúnával. Mondanivalója van, és emléke. Bár jó eséllyel csak számomra, esetleg néhány hozzám közel álló ember számára... A tervek már kiadva, jövő hónapban megyek a Pók karmai alá...
Én is nagyon régóta gondolkozom egy tetováláson, nagyon régóta szeretnék egyet, de mivel ez valóban több szempontból is egy komoly dolog, nem akartam elsietni a mintaválasztást; Valami olyat szeretnék, amit hetven évesen is büszkén viselhetek magamon, mert hozzáad valamit a személyiségemhez, de legalábbis kifejezi azt...:)
VálaszTörlésNa igen,én már régóta forgatom magamban ezt a mintát,csak most érett elhatározássá:)
VálaszTörlésDe ez megint csak gondolkodásfüggő...nekem pölö mind a kettőhöz nagyon szép emlékek fűződnek, megvarratnám megint, ha lehetne, hiába jegyzik meg mellettem elhaladva, hogy "nimá ribancrendszáma van" vagy bármi hasonló...jó, persze aki divatból csinálja az megérdemli, hogy 60 évesen magyarázkodnia kelljen róla, de akinek azért van mert....-akármi-, annak nem lesz kellemetlen elmesélni....mert ez is egy emlék...csak kicsit másképp:)
VálaszTörlésAmúgy kösz a tömör és velős kommentet:)
Olvasookolvasok, most meg megint ott tartok, hogy lenne mit írnom, pedig nem akartam:D
Á, ha van valami mélyebb oka annak, hogy valamit magadra varratsz, mint az, hogy az a divat (de hülye mondat), akkor rendben van, ha önkifejezés, akkor önkifejezés, ha emlékek, akkor emlékek...;)
VálaszTörlésSzerintem.
Szeretem a tetoválásokat, rajzoltam is párat, fel is varrták... csak nem rám. Színeztem tetoválást, az jó móka, bár féltem, hogy fájdalmat okozok. :D Ennyi a kapcsolatom a tetoválásokkal, neked pedig hajrá, és azért mutasd majd meg. ;)
VálaszTörlésIgazából,ha csini is, de megvan benne az is, amire én gondoltam,akkor helyén van a dolog:)Nem szóltam le amúgy azokat sem,akik divatból csinálják,csak én nem tenném,ennyi:)Mondjuk Pók már morog,hogy kicsi lesz,de az az Ő baja.Era: írj:
VálaszTörlésGica:ha más nem,majd lefényképezem,és felnyomom ide...