Ez a bejegyzés egy ember emlékének szól. Nem voltunk talán túl közeli viszonyban, nem is tartottunk fenn sokáig, vagy túl gyakran kapcsolatot, de míg ismerhettem, megszerettem. Azok közé tartozott, akik tiszteletet ébresztettek bennem. Higgadtsága, mentális ereje, jólelkűsége...a lénye. Akárhogy is, mellbe vágott a hír, hogy csütörtökön, ötvenegynéhány éves korában meghalt. A halál is a világ örök körforgásának rendje, kell a hely az újonnan érkezőknek, kell a megnyugvás. Furcsa, ha olyasvalaki adja át a helyét, akit ennyire tetterősnek ismertünk. De talán ez is a körforgás.
Isten kísérjen utadon, Pista bácsi, gyújtok érted egy gyertyát, és mondok egy halk imát.
Járd végig a csillagösvényt...
^^
VálaszTörlés