Emzérájder, öcsém!

Két kerék.
Két ütem.
Kétkomponensű üzemanyag.
Kétségtelenül a motorokról beszélünk.




Mint ígértem a plüssmackó által félbeszakított bejegyzésben, megosztom Veletek gondolataimat a motorozásról. Szóval, valahogy úgy kezdődött nálam ez az egész, hogy úgy három éve(?) vettem egy simsont. Pusztán anyagi megfontolásból tettem, mert az opelparipa, a maga benzinzabáló módján erősen péntárcakárosító tud lenni, ha az emberfia 40-50 km-t vezet átlagban naponta. Valójában soha nem érdekeltek a gépek, így a járművek se, ha elment mellettem egy egy szép autó, vagy motor, megnéztem, és...és ennyi. Namost a vírust akkor kaptam el, amikor felültem a simsonra, elkezdett fütyülni a szél a fülem mellett, telement az orrom az út porával, és rájöttem, hogy a sokat emlegetett "szabadságérzet" nem csak legenda. Innentől nem volt pardon, motor kellett a vala... fenekem alá. Hogy mi adja pontosan ezt a "szabadságérzetet", azt nehéz megmagyarázni, mert elvileg egy lehúzott ablakú autóban furikázni majdnem ugyanilyen, valójában, aki ült már motoron, az tudja, hogy egészen más. Talán őseink érezhettek hasonlót egy tüzes paripán száguldozva. Olyan, mintha kitágulnának a határok, bárhova eljuthatnál, ahova akarsz, és maga az utazásélmény is egészen más, ha egy motoron ücsörögsz, mintha egy zárt kaszniban: gyakorlatilag közvetlenül érzed a téged körülvevő levegő illatát, hőmérsékletét, még a táj látványa is mintha közelebb jönne. Mondjuk a fent említett simson messze volt egy "tüzes paripá"tól, mint Makó Jeruzsálemtől. Ráadásul delikvensünk finoman szólva hülye volt a gépekhez, így elég sok problémát okozott a motor karbantartása. Sajnos, bármi romlott rajta, segítséget kellett kérnem. Márpedig romlott, szinte naponta. Így néhány hónap szenvedés után elhatároztam, hogy megválok a német csodától, és beruházok valami...más jellegűre. Itt követtem el A hibát. A következő masinám egy drága, ámde sz*r gép volt. Bár szép. Nagyon szép. De a jó tulajdonságai itt véget értek.


A Red Rose-t elég ütöttkopott állapotban vettem, mondván, hogy majd felújítom (hozzánemértés). Az első meglepetés akkor ért, amikor a szervizben közölték, hogy hááát...nem volt jó ötlet. A gép rosszabb állapotban volt, mint gondoltam (hozzánemértés), és drágább volt hozzá az alkatrész, mint gondoltam (hozzánemértés). Mindenesetre kapott egy szép fényezést, mintákat, miegymást, szóval kívülről gyönyörű lett...de heti szinten elromlott rajta valami, aminek a javíttatása nem kis pénzbe került. Az egyetlen haszna a dolognak az volt, hogy mint jó szamár, a saját káromon elkezdtem megtanulni, hogy mégis hogy épül fel egy motor, hogy lehet házilag kisebb javításokat elvégezni, mire illik odafigyelni. Ez a folyamat még mindig tart, de hálIsten már tűrhetőbben állok :) A kiindulóponthoz képest mindenképp. Nos, miután be kellett látnom, hogy magával a szépségével annyira megyek, hogy nézegethetem, megváltam az Apriliától is. Elég jó áron. És mivel a hangya már elszaladt, elhatároztam, hogy az árából leteszem a nagymotorjogsit, és beruházok egy erősebb, gyorsabb, de olcsóbb motorra. Így került a kezem alá a Motorradwerk Zschoppau egyik szösszenete, az
MZ ETZ 251.



Persze ez még mindig egy amolyan "oldschool" tragacsnak számít a modern motorok világában, de, DE! a maga negyedliteres motorjával elég erős szerkezet, bőven megy annyit, hogy viszonylag kezdő motorosként ne merjem továbbhúzni a gázkart, és a forgalomnak ne fenntartója, hanem aktív részese legyek, valamint ne kelljen autóba ülni, hogy "előbb odaérjek", és az azóta összeharácsolt motorbütykörész-tudásommal a legtöbb kisebb gondját megoldom otthon, óccsóé'. Ha pedig megáll a tudományom, még mindig megvan az az előnyöm, hogy egy gépésziskolában dolgozom, sok motorbolond gyerek között:) Szerencsére mindig akad(t) segítségem, akár a tanítványok, akár a gyakorlati oktatók, akár exapósjelöltem (Isten nyugosztalja), akár valamelyik hozzáértő ismerős személyében. Szerencsére egyre inkább tolódik a segítség az elméleti támogatás felé, és a "fejlődésből" kifolyólag egyre ritkábban van szükség bütykölésre. Nem mintha nem követnék még el mindig marhaságokat, de...ritkulnak ezek az estek, határozottan. És hát...az MZ nem csak egy márka, az MZ egy érzés:) Persze, egy szemszögből mondhatjuk, hogy ezeréves keletnémet kramanc, és messze nem egy kategória az újabb gépekkel, de valahogy...megvan a saját élményvilága. Néha látom az emberek szemében a csillanást...jééé MZ:) Mindenesetre mostanában se kedvem, se pénzem, és főleg pénzem nem lesz új motorra beruházni, de sokszor átfutott már az agyamon, hogy ha lenne se biztos, hogy megválnék ettől a csettegőtől. Most hétvégén kalézoltunk egy jóízűt egyik barátommal az MZ-n, dombosvölgyes-erdősmezős tájakon áthaladva egy country dzsemborira tartva, és az ő szavaival élve "Néha csak becsukta a szemét, és élvezte". Persze én sofőrként nem csuktam be a szemem, de tényleg olyan...szabadságillata van az ilyesminek.
Egyszerűen szeretem.