Agglegény formagyakorlat

Maga nős ember, vagy boldog,
Maga rossz ember, vagy jó?
Vagy a nőket pont úgy falja, mint a trójai faló?
Maga pártatlan, vagy páros,
Maga csal, vagy csalható,
Maga házastárs, vagy társasházban agglegény lakó?

Mert ugye agglegénynek lenni, az bizony státusz. Annak minden velejárójával. Viszont határozottan tanító jellegű. Ráébreszti az embert, hogy vannak dolgok, amikről eddig azt hitte, csak lassan, és bonyolultan végezhetőek el, az agglegény-alternatívákkal azonban gyorsan és egyszerűen is. Tehát az agglegénység-jórészben- túlélési forma. Valójában én csak agglegény "jellegű" életet élek (épp egy egész szépen alakulgató párkapcsolatban vagyok ;)), de az egyszemélyes háztartásom feje jómagam vagyok (és ezen egyelőre azt hiszem nem is fogok változtatni). Illetve nem is annyira egy, mert ott van ugye Kutya Úr, aki nagyon precízen fel tudja hinteni fekete szőrrel a ház minden pontját, valamint Nyúl Úr, aki meg fekete sz...hagyjuk. Namost, tekintetbe véve, hogy általában rohampocok módján élem a munkanapokat, meg kell oldanom, hogy viszonylag kis idő és energiabefektetéssel viszonylag kis kupleráj legyen körülöttem, és jól érezzem magam otthon(is:)). Szeretek például főzni. A gond az, hogy egy jóféle paprikáskrumpli elkészítése legalább egy óra, és rengeteg krumplihéj. A pogácsát nagyon szeretem, de aki csinált már, tudja, mennyi mocsokkal jár, hogy ne is emlegessem a lángost. A babgulyással pedig egy baj van: a bab, ami (főleg ha a feledékenyebbje nem áztatja be előtte nap) ha jó formában van, 3-4 órát is elrotyog, mire ehető állapotba kerül. Nade, az "agglegény" nem hülye. Teszkós chilis bab agglegény módra. Hozzávalók: Kék bevásárlókosár, 3 babkonzerv, 1 kukoricakonzerv, egy löncskonzerv, egy nagy fej hagyma. Hangos "csókolom" a pultnál. Összeborít, megrottyant, bekebelez. Körülbelül 1000 jó magyar forint, és másfél napi eleség. Kisebb csodákat lehet varázsolni továbbá rizsből, és tésztából, mindenféle szervesanyag hozzáadásával. Ha már a gyorsított eljárásoknál tartunk,a mosás egyik eleme, amit világéletemben utáltam, a teregetés. Főleg, ha sok apró dolgot (zokni, ld. ott) kell teregetni. Erre találta fel az agglegényvilág a teregetés helyett a "borogatást": lavórt vállmagasságban a fregoli fölé emelni, majd vertikálisan 180 fokkal elfordítani. (A holmik 80%a fennmarad. Tényleg.) Aztán ott van a reggeli torna-projekt: futás-súlyzózás-felülés-kutyaetetés-súlyzózás-felülés-reggelikészítés első fázis-súlyzózás-felülés-reggelikészítés második fázis-súlyzózás-felülés-mosógép beindítása-súlyzózás-felülés-lihegés. Vagy a levegőben történő ruhahajtogatás, és a 10 pár sötét zokni előnyeként alkalmazható random párosítás. Akárhogy is, nem feltétlenül rosszabb mindig, ami egyszerűbb. A tapasztalat az tapasztalat. Főleg, ha működőképes, márpedig az agglegénytechnikák működnek.
Tényleg:)

Utóhangzat: Agglegénysaláta kamrazug módra

Pár nappal járok a bejegyzés után. Egy ideje bújkál bennem valami megfázásféle, de ma határozottan kifejzte a kisördög, hogy nem viccel, beteg leszek, ha nem vigyázok. Na ilyenkor szoktam "ördögűző" estet tartani, ami annyira pogány gyógymód, hogy itt nem is merem leírni. Elég annyi, hogy kell hozzá egy meleg takaró, egy jó film, esetleg társaság, méz, és Mici néni^® -féle házi. Hatásos, tényleg. Naszóval, épp az Asszonypajtást^® , és a Kopasz^® cimborámat vártam, miközben megkezdtem a szeánszot, amikor is rámjött a konyhai kreatívkodhatnék. Frissiben rögzítem a dolgot, hogy én is emlékezzek rá később.

Hozzávalók: 1 fej saláta (még mielőtt kidobnám), kockatészta (eredetileg a kutyának főzve), hagyma, baconszalonna, és a kamra egy elfeledett zugából elővakart Maggi^® rakott húsos rizs alap.

A salátát apróra szabdaljuk, némi hagymát vágunk hozzá majd felöntjük salátalével. Közben feltesszük főni a tésztát. Pörköltalapgyanúsan megpirítjuk a hagymát, majd a paprikázás után felengedjük vízzel, hozzáöntjük a rakott húsos rizs alapot, és hagyjuk rotyogni. Összeérés után a salátáról leöntjük a levet, és jól átmossuk, majd kinyomkodjuk. A megfőtt tésztából hozzámerünk annyit, hogy a kutyának is maradjon egy vacsorára való. Nyakon borítjuk a pörköltalapgyanús- rakott húsos rizs alapos szósszal, és beleszeljük a szalonnát. Ha igazán autentikusan akarjuk elkészíteni, akkor mindezt menet közben találjuk ki. Főleg, hogy valószínűleg lehetetlen kétszer egymás után ugyanúgy elkövetni, hacsak nem szerezzük be direktbe ezeket az alapanyagokat. De akkor már azért nem lesz ugyanolyan.
(Mondjon aki, amit akar, de nem sikerült rosszra:).)