Keserédes

Olyan furcsa hangulatba kerültem...néha mostanság előjön...mikor nem tudom egyértelműen eldönteni, jó-e, vagy rossz. Valahol a kettő között lehet, sem ez, sem az, de ez is, és az is, erre mondják azt hiszem, hogy keserédes. Bár az újságok napi horoszkóprovatait nem tartom többnek helykitöltő sormintának, amit ráérőidőmben átböngészhetek, az általános horoszkóptípusokat sokszor találom igaznak magamra, és másra nézve is, de legalábbis megkeresem azokat a tulajdonságokat, amiket írnak. Bika vagyok, oroszlán aszcendenssel, a stabilitáskereső, négy lábbal a realitások talaján élő Föld-jegy beoltva egy álmodozó, nyughatatlan Tűz-jeggyel. Furcsa párosítás, és nehéz kordában tartani őket, békét keresni közöttük, ha már így egymás mellé kerültek. Mostanság megint változik az életem, illetve hát változtatok rajta. Az oroszlán szereti az ilyesmit, de a bika néha berzenkedik ellene. Aztán persze az egyik a szarvát rázza, a másik vicsorog. Én meg próbálok kedvére tenni mindegyiknek. Most itthon ücsörgök, a nagybüdös nyáriszünet első olyan napján, amikor igencsak ráérek. Páromat a lovardában akasztják ki épp a gyerekek, a fontosabb teendőimet elintéztem tegnap, én meg Árnyék Úrral nézem az esőt, ami végre, másfél hét kánikula után megeredt, és mászkálnak a gondolataim. Hol patájuk van, hol agyaruk, hol mindkettő, hol egyik sem. Mindenesetre az esőnek nagyon örülök. Mindenre ráfért már.

Nem tudom-nem hiszem-hogy bárkinek teljesen érthető lenne ez a bejegyzés, de egyszerűen jól esett leírnom.