Avagy némi metakommunikáció...és egyéb.
A téma karcolja annak a vörös zónának a szélét, amiről nem szoktam írni. De az elmúlt hetek eseményei, valamint egy mostanában elhíresült blog, a "Tékasztorik" http://tekasztorik.blog.hu/ , ami szintén foglalkozott ezzel a kérdéssel, megihletett. Az említett blogról annyit, hogy úgy hiszem, a kishölgy nem mindig a saját életéből veszi a történeteket, amiket leír, egykettőt már jómagam is hallottam korábban, máshonnan, de a stílusa nagyon szórakoztató. Az ihletről meg annyit, hogy nem fogok átcsúszni a mélyvörös zónába, úgyhogy aki szaftos történeteket keres, annak javasolnám valamelyik előfizetős privát tévécsatornát:)
Naszóval, megismerkedsz a lánnyal, szimpátia alakul ki, elhívod valahova. Mi is történik ott? Ugye beszélgettek, minden marhaságról, ami eszetekbe jut. A helyzettől függően ücsörögtök, sétáltok, csúszkáltok, etc. A kimeneti szál meg többesélyes. De mire odaérsz, már szinte biztosra tudod, mi lesz az. Mondjanak a tudósok, a politikusok, az egyház, meg az orvosok és a filozófusok, amit akarnak, alapvetően ösztönlénynek tartom az embert. Szóval, miközben marhaságokról beszélgettek, sétáltok, ücsörögtök, akármi, a háttérben folyik egy másik beszélgetés köztetek. Nekem meg van olyan szerencsém, néha átkom, hogy ezt is elég jól hallom, másrészről pont emiatt, kicsit tudatosan figyelek is rá. Kezdődik ugye azzal, hogy milyen ruhában jelenik meg a kishölgy. Ilyen alkalmakkor persze mindkét fél megpróbál némi optikai tuningot bevetni, férfiaknál ez általában kimerül a hajmosás, borotválkozás, dezodor, tisztaruha kombóban, nőknél kicsit nyűgösebb a dolog. Általában a "sejtelmesített" jelmez a nyerő, odavissza, azaz a csinos, de nem túl kihívó ruha az, ami inkább jelzésértékű lehet. Főleg ha a napi viselettől eltérő kicsit, szóval mondjuk szoknya farmergatya helyett. Nőknél, nyilván, pasiknak ciki. Persze, a köldökigérő dekoltázsnak is lehet mondanivalója, de az más tészta. És ami (nálam legalábbis) nagyon meghatározó, és elmeséli a "mit is akar a másik" történetét, az a szemkontaktus. Valahol, valamikor egy okos ember bemérte ezt pontosan (de hogyan?), hogy valahány másodperces egymás szemébe bambulásnak többletjelentése van. Most itt ugye még mindig a férfi-nő kapcsolatokró beszélünk, mert egészséges férfiaknál ugyanez inkább a "mif*sztnéző??" kérdést váltja ki. De valahogy ennek is több fajtája van, és hogy mi különbözteti meg őket, azt nem is tudnám most így csípőből leírni, de van ugye az egyszerű "figyelek" nézés, az "érdekes, amit mondasz" nézés, meg a "beszélj még hozzám, férfiállat" nézés, és időtartamtól függetlenül, valahogy mind más. Vannak aztán ugye a testtartások, távolság, az apró elszólások, szóval könyveket lehetne írni erről, és írtak is, de idővel ezeket félautomatán leradarozza az ember agya. És lehet sakkozgatni, mindenesetre jó játék ez, valahogy elvenné az egész savátborsát, ha mondjuk amolyan "Szia, Kata vagyok, 25 éves, és bejössz, de én a déli típusú pasikra bukom, és most ki is néztem egyet, szóval szívesen beszélgetek veled, de ne érj hozzám", vagy "Nos, szívesen elhallgatom, amiről beszélsz, bár igazából nem arra figyelek, hanem a szádat nézem" stílusban folyna minden. Jó játék, no.
Eszembe jutott egy sztori, ahol mindez becsődölt, és hasonló kicsit a tékasztoris életcseppekhez, mindenesetre mókás, tanulságos, és mostanában sokszor eszembe jutott:
Úgy egy háromnegyed éve történhetett az eset, átlagos nap, átlagos élethelyzet, esti lazítás közben becsapódtam egy nagyobb társasághoz, ahol ismertem néhány embert. Addig ismeretlen leánnyal szemkontatus, és beszédfonál felvesz, eldumálgat, elhülyéskedik, majd adott indokkal második találkozóra kér fel, pozitív válasszal. Ez eddig rendben. Az adott indok ráadásul itt reális volt, tényleg kellett épp egy kis segítség valamihez, amihez a lány értett. (Nem,nemfélreért). Aztán ugye fészbukon felvesz, telefonszámcsere, időpontmegbeszélés. Mindig kérdéses, hogy honnan számít a randi randinak, mindenesetre itt már a segítségmegbeszélésből affelé hajlottunk, a metakommunikációs antennáim legalábbis ezt suttogták.
Elballagok adott időben az adott helyre, leány nem jön. Semmi baj, nőknél a negyed óra késést automatán belekalkulálom, viszont ő kezdett erősen kicsúszni a tűréshatárból. épp mielőtt feladnám, megjelenik. Négy barátnővel. Fapofa, gondolatban enyhe szitkozódás. Helyrerakom, hogy oké, akkor nem randi. Ez is rendben. Keressünk nagyobb asztalt, üljek oda hozzájuk. Dumálgatunk, pletykálunk, és közben a metakomunikációs antennáim kezdenek zárlatot kapni, mert a lány nagy, sóvárgó szemekkel, ÚGY néz. Na, most akkor ki kivel van? Közben becsapódik egy cimborám, elkezdek vele beszélgetni, a lányok valami félelmetesen fontosat találnak egy laptopon, és azzal foglalkoznak. De közben, ha egymás felé fordulunk, csak megy az élcelődő flörtölés, meg a retinapetting. Kezdem unni a helyzetet, fáradt is vagyok, a cimbora közben benyögi, hogy ő lassan megy, ha én is elindulok, hazavisz autóval, hát gondolom, öntsünk tiszta vizet a pohárba. Odasúgom a lánynak, hogy én megyek lassan, de igazán találkozhatnánk valamikor KETTESBEN. Válasz: "Jó, megnézem a határidőnaplómban mikor érek rá..." Na, itt már a fapofa se sikerült, visszakérdeztem, hogy ezt a mondatot mennyire gondolta komolyan, mire ő állítja, hogy teljesen, mert igen elfoglalt ember, és (a többit kiszűrte az agyam). Sör kihörpint, kabát felvesz, cimborát indulásra buzdít.
Slusszpoén:
Felállunk, elköszönünk.
Lány: (Utánnamkap):"De akkor majd valamikor?"
Én: "Jó, megnézem a határidőnaplómban mikor érek rá..." Szia.
Persze, nyilván nem láttam azóta se...voltam annyira gerinctelen, hogy még küldtem neki egy smst, hátha alapon, de ugye, hogy egy régi népi közmondást idézzek:
"Szarból nem lehet várat építeni":)
A téma karcolja annak a vörös zónának a szélét, amiről nem szoktam írni. De az elmúlt hetek eseményei, valamint egy mostanában elhíresült blog, a "Tékasztorik" http://tekasztorik.blog.hu/ , ami szintén foglalkozott ezzel a kérdéssel, megihletett. Az említett blogról annyit, hogy úgy hiszem, a kishölgy nem mindig a saját életéből veszi a történeteket, amiket leír, egykettőt már jómagam is hallottam korábban, máshonnan, de a stílusa nagyon szórakoztató. Az ihletről meg annyit, hogy nem fogok átcsúszni a mélyvörös zónába, úgyhogy aki szaftos történeteket keres, annak javasolnám valamelyik előfizetős privát tévécsatornát:)
Naszóval, megismerkedsz a lánnyal, szimpátia alakul ki, elhívod valahova. Mi is történik ott? Ugye beszélgettek, minden marhaságról, ami eszetekbe jut. A helyzettől függően ücsörögtök, sétáltok, csúszkáltok, etc. A kimeneti szál meg többesélyes. De mire odaérsz, már szinte biztosra tudod, mi lesz az. Mondjanak a tudósok, a politikusok, az egyház, meg az orvosok és a filozófusok, amit akarnak, alapvetően ösztönlénynek tartom az embert. Szóval, miközben marhaságokról beszélgettek, sétáltok, ücsörögtök, akármi, a háttérben folyik egy másik beszélgetés köztetek. Nekem meg van olyan szerencsém, néha átkom, hogy ezt is elég jól hallom, másrészről pont emiatt, kicsit tudatosan figyelek is rá. Kezdődik ugye azzal, hogy milyen ruhában jelenik meg a kishölgy. Ilyen alkalmakkor persze mindkét fél megpróbál némi optikai tuningot bevetni, férfiaknál ez általában kimerül a hajmosás, borotválkozás, dezodor, tisztaruha kombóban, nőknél kicsit nyűgösebb a dolog. Általában a "sejtelmesített" jelmez a nyerő, odavissza, azaz a csinos, de nem túl kihívó ruha az, ami inkább jelzésértékű lehet. Főleg ha a napi viselettől eltérő kicsit, szóval mondjuk szoknya farmergatya helyett. Nőknél, nyilván, pasiknak ciki. Persze, a köldökigérő dekoltázsnak is lehet mondanivalója, de az más tészta. És ami (nálam legalábbis) nagyon meghatározó, és elmeséli a "mit is akar a másik" történetét, az a szemkontaktus. Valahol, valamikor egy okos ember bemérte ezt pontosan (de hogyan?), hogy valahány másodperces egymás szemébe bambulásnak többletjelentése van. Most itt ugye még mindig a férfi-nő kapcsolatokró beszélünk, mert egészséges férfiaknál ugyanez inkább a "mif*sztnéző??" kérdést váltja ki. De valahogy ennek is több fajtája van, és hogy mi különbözteti meg őket, azt nem is tudnám most így csípőből leírni, de van ugye az egyszerű "figyelek" nézés, az "érdekes, amit mondasz" nézés, meg a "beszélj még hozzám, férfiállat" nézés, és időtartamtól függetlenül, valahogy mind más. Vannak aztán ugye a testtartások, távolság, az apró elszólások, szóval könyveket lehetne írni erről, és írtak is, de idővel ezeket félautomatán leradarozza az ember agya. És lehet sakkozgatni, mindenesetre jó játék ez, valahogy elvenné az egész savátborsát, ha mondjuk amolyan "Szia, Kata vagyok, 25 éves, és bejössz, de én a déli típusú pasikra bukom, és most ki is néztem egyet, szóval szívesen beszélgetek veled, de ne érj hozzám", vagy "Nos, szívesen elhallgatom, amiről beszélsz, bár igazából nem arra figyelek, hanem a szádat nézem" stílusban folyna minden. Jó játék, no.
Eszembe jutott egy sztori, ahol mindez becsődölt, és hasonló kicsit a tékasztoris életcseppekhez, mindenesetre mókás, tanulságos, és mostanában sokszor eszembe jutott:
Úgy egy háromnegyed éve történhetett az eset, átlagos nap, átlagos élethelyzet, esti lazítás közben becsapódtam egy nagyobb társasághoz, ahol ismertem néhány embert. Addig ismeretlen leánnyal szemkontatus, és beszédfonál felvesz, eldumálgat, elhülyéskedik, majd adott indokkal második találkozóra kér fel, pozitív válasszal. Ez eddig rendben. Az adott indok ráadásul itt reális volt, tényleg kellett épp egy kis segítség valamihez, amihez a lány értett. (Nem,nemfélreért). Aztán ugye fészbukon felvesz, telefonszámcsere, időpontmegbeszélés. Mindig kérdéses, hogy honnan számít a randi randinak, mindenesetre itt már a segítségmegbeszélésből affelé hajlottunk, a metakommunikációs antennáim legalábbis ezt suttogták.
Elballagok adott időben az adott helyre, leány nem jön. Semmi baj, nőknél a negyed óra késést automatán belekalkulálom, viszont ő kezdett erősen kicsúszni a tűréshatárból. épp mielőtt feladnám, megjelenik. Négy barátnővel. Fapofa, gondolatban enyhe szitkozódás. Helyrerakom, hogy oké, akkor nem randi. Ez is rendben. Keressünk nagyobb asztalt, üljek oda hozzájuk. Dumálgatunk, pletykálunk, és közben a metakomunikációs antennáim kezdenek zárlatot kapni, mert a lány nagy, sóvárgó szemekkel, ÚGY néz. Na, most akkor ki kivel van? Közben becsapódik egy cimborám, elkezdek vele beszélgetni, a lányok valami félelmetesen fontosat találnak egy laptopon, és azzal foglalkoznak. De közben, ha egymás felé fordulunk, csak megy az élcelődő flörtölés, meg a retinapetting. Kezdem unni a helyzetet, fáradt is vagyok, a cimbora közben benyögi, hogy ő lassan megy, ha én is elindulok, hazavisz autóval, hát gondolom, öntsünk tiszta vizet a pohárba. Odasúgom a lánynak, hogy én megyek lassan, de igazán találkozhatnánk valamikor KETTESBEN. Válasz: "Jó, megnézem a határidőnaplómban mikor érek rá..." Na, itt már a fapofa se sikerült, visszakérdeztem, hogy ezt a mondatot mennyire gondolta komolyan, mire ő állítja, hogy teljesen, mert igen elfoglalt ember, és (a többit kiszűrte az agyam). Sör kihörpint, kabát felvesz, cimborát indulásra buzdít.
Slusszpoén:
Felállunk, elköszönünk.
Lány: (Utánnamkap):"De akkor majd valamikor?"
Én: "Jó, megnézem a határidőnaplómban mikor érek rá..." Szia.
Persze, nyilván nem láttam azóta se...voltam annyira gerinctelen, hogy még küldtem neki egy smst, hátha alapon, de ugye, hogy egy régi népi közmondást idézzek:
"Szarból nem lehet várat építeni":)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése