Agyrém

A múlt hetemet szabadságolással töltöttem otthon, különösebb ok nélkül, egyszerűen jól esett lazítani kicsit. Szép is volt, jó is volt, tegnap gondoltam még kihasználom az utolsó estét, legalábbis mértékkel, mert ugye ma reggel jöttem vissza Sógorföldre, és ilyenkor koránkelés, úgyhogy előtte nap mindig igyekszem időben ágyba kényszeríteni magam több, vagy inkább kevesebb sikerrel. Szóval, hat körül bevágtam egy laza vacsorát, nyolc körül találkoztam egy ismerőssel, aztán valamikor 11 és éjfél között haza is estem. A gond ott kezdődött, hogy az említett ismerős megkínált jóféle diópálinkával, ami savat csinál, ami éhséget okoz, és hősünk elalvás előtt bölcsen elfalatozta az egyetlen otthon fellelhető tápanyagforrást a kutyán kívül (mert azt azé' mégse' :)), a t**cós sóletkonzervet.
Nyugovóra hajtottam a fejem, és kezdődött a mozi. Hogy miféle és mennyiféle ökörséget álmodtam össze, és miért pont azokat, azt csak azért tudom, mert ébredés után átpörgettem magamban, mondván, hogy ennyi flúg még az én fejembe se fér bele. Igaz, aludtam délután is, tehát nem voltam túl álmos, a konzervkaja közvetlenül elalvás előtt meg előre megfontolt merénylet ilyen téren, de akkor is....

Nyugodt ébredés, szabad ég alatt. Az időjárás kellemes, langymeleg, felkelek, és elindulok dolgozni.-Nyilván, nem aludhattam túl mélyen, az igazi tudatalatti helyett inkább a felszínesebb dolgok jöttek elő, mint pl hogy holnap munka van.- Előkerül a kolléganőm is, tesszük a dolgunkat. Két dolog zavar csupán, az egyik a környezet, ami enyhén posztapokaliptikus, tele mindenféle fatákolmánnyal, és a nyakamat hasogató fájdalom, illetve az onnan kisugárzó szédülés.-Az ágyam helyett a pamlagon aludtam el, elég extrém pózban-Összefutunk a főnökkel is, nem lett normálisabb, mióta nem láttam. Épp egy csapat látogatót kalauzol körbe a borongósan is szép vidéken. A nyakfájás nem múlik, de valahonnan beugrik, mit is szokás csinálni az ilyesmiben szenvedő emberrel, hátulról, jó erősen fejbe kell kólintani. -Logikus.- Fájni fog, fájni fog, de muszáj. Elindulok megfelelő eszközt keresni a fatákolmányokban, közben belebotlok néhány nem túl barátságos, határozatlan fajú, denevérre emlékeztető lénybe, szerencsére különösebb affér nélkül. Némi válogatás után úgy döntök, a hosszúnyelű kalapács megfelelő, szerzek hozzá még egy darab rongyot is, amibe majd bebugyolálom, hogy mégse sértse fel a nyakamat, ha majd kupán vágnak vele. Némi győzködés árán ráveszem a kolléganőt, hogy tegye meg nekem ezt a szívességet.

Nos, itt azt hiszem felébredtem.
Úgy rémlik a tarkónkenés elmaradt, de innen egy darabig szakadozik a film. A következő, amire biztosan emlékszem, hogy

nyugovóra térek az egyik fatákolmány alatt, és próbálok csendben maradni, hogy ne vegyenek észre a settenkedő furcsaságok. Nem alszom túl mélyen.

Vajon tényleg lehet álmodni az álomban? Ez már elég Inception-gyanús...

Ébredés a fatákolmány alatt, paplan lerúg, kipislog. A star-wars világába kerültem.-(Mi a búbánatos? )Hogy ez honnan jött? Mostanában elég sokat emlegettük ezt a filmet, de jó ideje nem volt vele közelebbi kapcsolatom-Előttem széles aszfaltút, rajta jedik sétálnak beszélgetve, robotok sietnek a dolguk után, nagy a forgalom. Körülnézek én is, hogy mi történhet itt. Némi téblábolás után betérek egy épületbe. Hipermodern berendezés, nyugodt, de kicsit riadt hely. Közben kísérőm is akad, együtt mászkálunk a fotocellás ajtókkal felszerelt, krómacél falú házban, amikor is az egyik ablak előtt átsuhan egy tyrannosaurus rex. Baj lesz. -Már csak azért is, mert mióta gyerekkoromban egymás után elolvastam könyvben, majd megnéztem filmen is a Jurassic parkot, a t-rex beépült az "üldözős álmaimba", nem egyeduralkodóként, de előfordul. Nem juthat mindenkinek zsákos ember, no.- A királygyík egy robbanással áttöri a falat, és szinte azonnal üldözőbe vesz minket. Bemenekülünk az első zárható helyiségbe, a wc-be. Becsapjuk az ajtót, közben a felmentősereg is beront a túlsó bejáraton. De késő, a t-rex feje pont befér az ajtó fölött. Hamm!

Ő nem törődött vele, hogy nem az a tipikus sztárvorsz figura, én viszont felébredtem. Snitt, csapó, álomba nyűglődöm magam.

Iskola, vagy kollégium, mindenesetre egy mocskos matracon fekszem, és nem érzem túl jól magam. A szobában sincs túl jó illat, mert a kutyák mindent telepiszkítottak. -Nem kell egy Freudnak lennem, hogy kiderítsem, ez bizony kemény gyomorrontásszimbólum:)-Próbálok valami rendet tenni, de reménytelen. Közben beesik a takarítónő, és ahogy a torkán kifér, pöröl velem, hogy micsoda kosz van itt, miért nem küldöm ki a kutyákat, és nem igaz, hogy itt kell sz*rniuk, és

És ki tudja meddig mondta volna még, ha fel nem ébreszt a vekker. Mindenesetre arra emlékszem, hogy miközben kinyomtam a csörgőládát azt dünnyögtem magam elé: "na, ezt már sose tudjuk meg"


Szóval. Mielőtt bárki messzemenő következtetést vonna le, (csak mert tudom, hogy akad az olvasótáborban olyan, aki mindent megnéz a pszichológus szemével is:) jól vagyok, mostanában kifejezetten kiegyensúlyozottan. Az igazi probléma ébredés után nem sokkal megoldódott. Tehát ha elfogadtok egy jó tanácsot:
Soha, ismétlem SOHA!! ne egyetek t**cós babkonzervet lefekvés előtt!