Arbeits-los!

Régen írtam róla, mi a helyzet a Spiritben, alias a munkahelyen. Pedig volt mostanában olyan felfordulás, hogy "a világháború ahhoz képest közönséges kofalárma." (Regős Bendegúz)  Na, majd most.

Kezdjük az elején. Kezdetben vala a semmi és Isten lelke lebegett felette. Na jó, ennyire ne. Szóval, ugye ilyenolyan elszólásaimból már ismeritek az eddigi, illetve most már mondhatom, ezelőtti felállást, de azért leírom hamar:

-Van egy főnököm, aki főnöknek nem veszélyesen rossz, emberileg viszont egy ökörborjú

-Egy kolléganőm, aki aranyosan őrült, az aranyos őrültsége viszont idővel idegesítő őrültséggé vált a szememben

-Ez a kettő egy pár, annak ellenére, hogy kb 30 év van közöttük

-Nekem ez, és még pár dolog nem kifejezetten tetszik, illetve kifejezetten nem tetszik, ezért tervben van a melóhelyváltás.

Akkor pörgessük meg az eseményeket: A kolléganő kivágta a főnököt a kapcsolatból, a főnök kivágta a kolléganőt a munkahelyről. Először csak félig, aztán valami izmos szörfös félisten is került a képbe, akkor teljesen. Egy úriember. Elkezdtünk hát új kollégát keresni. Jöttek is az emberek, mit emberek, arcok, mit arcok, karakterek, így ni:

-A fodrász-

Huszonéves szöszi csaj, jópofa, szorgalmas, de szebbnek tűnik, mint ügyesnek, persze a főnök szorgalmazta a következő karakterrel szemben, el is találtam szólni magam, hogy "na jó, emez szebb, de nem mindegy?"

-Ursula-

Nekem ő volt a kedvencem. Képzeljetek el egy amolyan igazi tenyerestalpas fehérnépet, azt a fajtát, aki ha ledobna húsz kilót, akár csinos is lehetne. Mondjuk én nem kinézet alapján válogattam. Én legalábbis. Mert szerencsére a mi véleményünk is latba esik, de azért a főnök az főnök, ő dönt. Na szóval, a leány olyan, mint a Dr. Bubó Ursulája. Megkérdeztem, mi amúgy a foglalkozása, azt mondja autószerelő, én meg majd' lefordultam a fejőszékről. Nem röhög, tényleg azon ültem épp. Vagyis kempingszék, de rendeltetést váltott. Már el is képzeltem ezt a sűrű fehérnépet egy kék kezeslábasban, ahogy fülig olajosan épp a túlokos vevőt fenyegeti egy franciakulccsal.  Meg-azt mondja-amúgy hegesztő. (Eddigre felálltam a fejőszékről, biztonsági okokból.) Ja, mondom, az is nőies szakma. A csajszi egyébként egy özönvíz előtti VW kisbusszal érkezett, tudjátok az igazi hippibusszal, ami saját bevallása szerint hátul a nyulainak (!!) van berendezve, hogy utazhassanak vele. Ilyen nincs mondom, én ezzel az emberrel akarok dolgozni. De a főnök nem ette. Ostoba. 

-A legény-

Velem korabeli, jó kondiban lévő srác, akkora vigyorral a képén, mint a Marianna-árok. Nekem szimpátikus volt, de ugye a főnök jobban szereti a nőtársaságot....

-Az antimarketinges-

Ez a lány megmutatta, hogyan kell rossz "első benyomást" kelteni. Így kell: jelentkezz be bemutatkozás céljából kábé arra az időpontra, amikor az ember fia végez a munkával, szeretné kifújni magát, és letenni a 3,14chaaját. Aztán késs el, és mikor az már valószínűsíti, hogy nem jössz, és épp a -lassan szertartásossá váló- Family Guy-jal egybekötött vacsoráját költi, állíts be. Az említett vacsorázó ember ráadásul ismeri magát annyira, hogy kiül az arcára a nemtetszés, na, mikor ez történik, akkor még kezdj el fintorogni is. Ő így csinálta. Leülsz, egyes.

-A démonűrnő-

Fekete hajú harmincas, fekete cuccokban, és bemutatkozik, hogy "Lilith". Okulva az eddigiekből a fejőszéket eddigre eldugtam, így baj nem történt, de egyre szélesedő vigyorral kifaggattam, szigorúan szakmailag, hogy " -Nem Lili? Tényleg, rendesen th-val, mint a mélység mondabeli úrnője? Ne már, de ez becenév? Nem? Komolyan? Anyám, mekkkooooorrrraaaa!" Én csíptem.

- A "szekszibiccs"

Ezt a lányt előre beharangozták, hogy a főnök teljesen el van ájulva tőle, mert milyen aranyos, meg kreatív, meg...megjegyezte a kollegina, hogy ja, új párra vadászik a vén f*sz. Megjött a leány, hát...csinosnak csinos, ez tény. Aranyos is, kedves is. Ez is tény. De hogy erre a munkakörre lenne alkalmasabb is....az is tény. Na, itt kezdődött a második kör. Este MSNeltem a zasszonnyal, mondok neki, hogy ebből baj lesz, nem akarok egy új főnök kedvencét, satöbbi, ő meg aszongya, hogy "ne szuggeráljam a bajt, mert megtörténik". Igaza lett, és mégsem.

Még ugyanaznap este, mikor a legutolsó karakter itt volt, hallom ám, hogy a főnök fennhangon kalauzol körbe valakiket. Lemegyek cigerettázni, hááát, a szekszibiccs tért vissza, és hozott magával mégegyet. A Ferencjóska meg, már a főnök, hatalmas bájvigyorral az arcán mutogatja körbe nekik az udvart. No, másnap koradélután jön ám oda hozzám, hogy beszéljünk. Várjál, mondom, megkeresem a fejőszéket. Jó, ezt nyilván nem mondtam, de a következő beszélgetést kommentálni fogom a gondolataimmal.

(Jól van Jóska, menjünk, úgyis beszélni akarok veled...)  

F: - No Daniel (ugye, nem Dááááááániel, ld korábbi bejegyzés), mit szólsz a lányhoz, szuper nem?

Én: -Jjjjaaa, nem rossz, bár nálam még mindig a Monika (Ursula) van a topon. (Tudom, vén szivar, nem ezt akartad hallani, de ez van...)

F: -Viszont itt volt tegnap a barátnője, akivel találkoztál. Ő is nagyon aranyos. Ez a két lány nekem nagyon megfelel spirituálisan (Persze, nem a körte alakú fenekük, hanem a spirituszuk. Hülye.) és most ilyesmire van szükségem, tudsz róla úgyis, hogy együtt voltam a kolléganőddel, most egy kis megnyugvásra van szükségem, és ez a két lány nagyon jó barátnő, mindenképp együtt akarnak dolgozni, szóval arra gondoltam, lecserélném az egész brigádot. Mit gondolsz erről?

Én: -(Fejőszék. Tehát vehetem úgy, hogy ki akarsz rúgni, mert megcsapott a vaginaillat. Bár nagyon szépen fejezted ki, ügyes. Nos. úgy is el akarok jönni egy ideje...most legalább van ok...) Hááát, Franz, rendben, legyen így. A háromhónapos felmondási időm betartásával, vagy amíg azon belül más munkát nem találok.

Ez nem annyira tetszett a Ferencjóskának, de ez van, benne a munkaszerződésemben, szóval nem tudott mit csinálni. Írásba adattam vele, úgyhogy, hölgyeim és uraim, június 1-től ki vagyok lépve, fel vagyok mondva, ki vagyok téve, nézőpont kérdése....

És örültem neki, mint kiskutya a farkának. Három kövér hónapom van munkát találni. Lekerült a vállamról az a stressz, ami az eddigi állásinterjúknál megvolt, hogy ha megkérdezték, mikor tudnék kezdeni, az kellett mondjam :"Amint felmondok, ÉS találnak helyettem valakit, ez lehet egy hét, de két hónap is...." Erre nem szoktak mosolyogni. A felmondási idő itt ugyanis oda-vissza alapon működik. Most viszont nyugodtan mondhatom, hogy "Holnap, legrosszabb esetben holnapután...". Ez nagy fegyvertény. Mikor eljövök, elvileg valami extra pénzt is kapok. Jó, a történet még bonyolult egy-két ponton, lehetnek benne buktatók, de majd kikerülöm őket és örülök, hogy így alakult. Épp ma kaptam egy korrekt munkaajánlatot egy korábban meglátogatott egyesülettől, úgyhogy még válogathatok is kicsit. Tervezgetek.

 Királyság.

Vétel, 

vége.