SÜN !!!

Némi "cukiság" következik, egy kis állat kis történetével karöltve.

 Álmosan támolygék be hétfőnek reggelén a Spiritbe, látom ám, egy ketrec, benne meg semmi. Mondják is a népek, hogy nem semmi az, hanem süngyerek, csak elbújt. Beleturandék az szalma közé, hát, valóban, süni volt a falóban.

A kollegina találta szegény jószágot, az út mellett feküdt a testvérével együtt, teljesen legyengülve. Valószínűleg elveszthették az anyjukat. Szemre nem lehettek többek egy-két hónaposnál, a másik kölyök sajnos el is pusztult másnapra. Ez a kis tüskeböki se volt túl jó formában, arra is alig volt ereje, hogy ráfújtasson az emberre, csak feküdt a szalma között. No, kaptam magam, ebédszünetben nekiültem az internetnek, hogy kitaláljam, mivel lehet feltáplálni egy ilyen tüskelabdát. Alapjáraton rovarevő ugye, de azért legyet fogni elég szaporátlan munka. Azt írták az okosok, hogy megeszi a süneledelt (köszi), szükség esetén a konzerv macska -és -vagy kutyatápot, illetve a főtt tojást. Minden baja lesz a tejtermékektől, továbbá nem eszik zöldséget és gyümölcsöt sem. Állítólag a természetben is csak azért piszkálja az almát, hogy kiszedje belőle a kukacokat. Úgyhogy, fogtam egy adag macskatápot, meg némi tojást, és csináltam belőle valami nagyon barátságtalan kinézetű pürét. Ezt aztán egy fecskendő segítségével és némi unszolás árán belediktáltuk. Másnapra már virgoncabb lett, harmadnapra pedig egészen összeszedte magát, és nekiállt önállóan is enni. Időközben konzultáltam egy régi kedves tanárommal a főiskoláról, mert ugye felvetődött a kérdés, hogy az ilyen elanyátlanodott állatot vissza lehet-e engedni a természetbe? A Tanár Úr szerint ha összeszedi magát, valószínűleg már megáll a saját lábán is, úgyhogy illendőbb lenne visszaengedni oda, ahova tartozik. Tündéri jószág, még meg is tartanám, de ha vissza lehet szoktatni, én is erre a megoldásra szavazok. Úgyhogy, kicsit még hízlaljuk, megvárjuk míg elmegy a rossz idő, és Sün Úrfi megy a saját útján. Remélem, szerencsével jár.