A Festő-Saga

Elő-szó. Nem tudtam, lesz-e kedvem blogot írni, vagy illik-e most efféle témákkal foglalkoznom, de rájöttem, hogy ez mentegetőzés. Az élet nem áll meg, kedvem van, írok. Jobb ez így mindenkinek.

Na.

Van egy komám nekem, a Festő. Ez mondjuk-mily meglepő-nem az anyakönyvi neve, azért hívják így sokan, mert-mily meglepő- festő a szakmája. Én speciel a keresztnevén szólítom, de ebben a sagában maradjon csak Festő. A pali úgy a huszas közepe felé jár és a neve ellenére állítom, hogy festőként dolgozott a legkevesebbet. Mióta én ismerem, volt már minden, épp csak akasztott ember nem, egyszer még főiskolás is. Ami érdekessé teszi a Festőt, meg a munkahelyeit, hogy emberünk, amellett, hogy szerintem alapvetően egy intelligens és szerethető ember, nagyjából egy kiképzés alatt álló viking berserker fejével rendelkezik, ami ellentmondásokhoz vezethet. Engedelmetekkel, és az övével, íme egy kép róla, hogy értsétek, miről van szó:

Az utóbbi időben továbbá hallottam tőle olyan és annyi munkahelyi sztorit, ami bőven megér egy bejegyzést. 

 Media Marktos korából (igen, az is volt) származik az egyik kedvencem. Ácsorog az emberünk békésen a kisgéposztályon, a piros mediás pólóban. Valaki megkopogtatja hátulról a vállát, ő mondja neki, hogy pillanat, meg hogy tessék. A kuncsaft nekiáll elregélni, hogy villanyborotva érdekelné, Festő közben szembefordul vele. A potenciális vevő gondolkodik egy sort, majd így szól:

-Aztán lehet, hogy inkább másvalakit kellene megkérdeznem....

A jóember ezután, de nem ezért, úgy fél éve, elment ellenőrnek a volánhoz. Ez aztán ugye kifogyhatatlan sztoriforrás. Aszongya: kezdőként az érzelmi hullámzás mindkét végletét megélte. Az első büntetésnél majdnem rosszabbul érezte magát, mint a jegytelen utas. A másik véglet meg az volt, mikor kiborult. Felszáll a buszra, regöli, hogy jegyeketbérleteket. Középtájon egy focista jellegű nyikhaj az orra alá tolja az államkincstár által, sportolópalántáknak kiállított, viszont egy éve lejárt szabadjegyét. Hosszas magyarázkodás kezdődik, mely nagyjából abból áll, hogy a focista bizonygatja, hogy ez a jegy érvényes, Festő meg hogy nem, mert lejárt, tehát legfeljebb érvényes volt. A nyikhaj nem enged a huszonegyből, Festőnek meg rossz napja van és úgy érzi, egyre rosszabb lesz. Ötödszörre állnak neki a taposómalom jellegű "-de ez érvényes -hogyan lehetne, ha lejárt" párbeszédnek, mikor szakad a cérna. Festő kiborul és a kedves utazóközönség csodálatára leordítja a futballista fejét, majd a következő megállónál lependeríti a buszról. Vesz egy nagy levegőt és folytatja az ellenőrzést. A busz végében, holtrasápadva ül egy nyüzüge kölök, Festő nem érti, mi baja, de összeszedve maradék udvariasságát neki is mondja, hogy jegyeketbérleteket. A srác még fehérebb lesz, kotorászik egy darabig a zsebében, majd remegő kezekkel főhősünk elé tartja az államkincstár által, sportolópalántáknak kiállított szabadjegyét...

De, meséli, vannak rafináltabb csalók is. Volt egy ürge, aki vagy két hétig folyamatosan egy tízezressel akart fizetni a buszon felszálláskor. A jegy valami háromszáz forint, a sofőrnek meg nem volt ennyi aprója, hát mindig mondta neki, hogy "na jóvan, mennyé, legközelebb hozz aprót!". Aztán idővel leesett neki a tantusz, hogy hát őt itt palira veszik. Jön ám legközelebb az ürge, már csak úgy megszokásból meglebbenti a tízezrest és indul hátra. "Pillanat!"-mondja a sofőr, majd kiállít az embernek egy jegyet, elveszi a tízezrest, beteszi a kasszába. "Tessék komám, a visszajáró!"-mondja a trógernek, ezután benyúl az ülés alá és kivesz egy körülbelül focilabda nagyságú ámde tízszer akkora súlyú zacskót, benne az előre kiszámolt 9700 forintnyi, tételét tekintve huszasokból, ötvenesekből, százasokból és kétszázasokból álló visszajáróval és elégedett vigyorral a pacák kezébe nyomja.

Ha már pénzezünk: kevésbbé mulatságos, de tanulságos: elhagyott egyszer valaki egy nagy bőrtáskát a buszon. A sofőr meg fogja, bele se néz, reflexből beteszi az ülés mellé, hogy majd keresi valaki. Jön is az ember egy óra múlva, vörös fejjel, remegő kezekkel, hogy megvan, ugye megvan??? A sofőr odaadja az idegzsábának a táskát, az feltépi és meredten néz bele, mintha számolna valamit. Aztán láthatólag megnyugszik, visszanyeri eredeti színét, mosoly és veríték ül az arcára. Kiemel a táskából egy húszezrest és a megrökönyödött vezető kezébe nyomja. "Köszönöm uram. Amúgy hat misi van benne, úgy látom hiánytalanul..."

Ja, a Festő, meg a viking fej. Aszongya, egyszer száll fel a buszra, mondja, hogy jegyeketbérleteket. Adja is mindenki okosan, csak a hátsó padon ül egy jóember elgondolkodva. Festő bevillantja neki az igazolványt, mondja, hogy jegyeketbérleteket. Az ember meg ránéz, előveszi a jegyét, odaadja, és azt mondja: "Ja, ne haragudjon, azt hittem poénkodik. Nem gondoltam, hogy ilyenek is mehetnek ellenőrnek..."

És zárszóként. Állítja az emberünk, hogy kezd túlzottan ráállni az agya az ellenőrködésre. Valami lehet benne. Ülünk a törzsmulatónkban, vagy nem, én akkor nem is voltam ott, fene tudja, na lényeg a lényeg, bejön egy jókiállású bakfis, bulira kiöltözve aligruhában, harci színekre kikenve, Festő meg azt mondja: /Elnézést, idézet következik/:

 "Na, ez már baj. Nem az volt az első gondolatom, hogy úgy megdugnám, hogy O lába lenne két hétig, hanem hogy minek jár bulizni, ha jegyre sincs pénze...tegnap büntettem meg!"