Česky átbašová

És hazaértünk az kies Prágából. Ezért most fogok írni egy bőséges útibeszámolót, képekkel és leírásokkal tarkítva. Vagy nem. Legutóbb se ment. Mármint amikor legutóbb Prágában voltam. Valahogy fura lenne leírni egy várost, mikor mindent meg lehet találni róla a gúgliban, fényképezni meg nemigen szoktam, inkább elraktározom a szép dolgokat a kis szívemben. Prága nagyon szép és a nyaralás a Zasszonnyal jól sikerült. Nem rövid, nem hosszú, nem szaladgálós, nem unatkozós. Lehet, hogy ezért kicsit fura lesz a témaválasztás, de bármit láttok leírva ezután, mindig gondoljátok mögé, hogy Prága nagyon klassz hely, a maga középkorban megrekedt belvárosával, ezer tornyával, sikátoraival, hangulatos kiskocsmáival, szívesen visszamennék bármikor és bátran ajánlanám bárkinek. Gyönyörű, romantikus (és mindez turistabarát árakon...).

Most a csehekről magukról szerzett benyomásaimat fogom megosztani. Szóval, a csehek az abszolút antiéletvidám népség. Nagyjából olyan képet vágnak állandóan, mintha a foguk fájna. És ezt helytől, időtől, nemtől és kortól függetlenül. 

Mert hogy a recepciósunknak ilyen feje volt, az oké, én is haragudnék a világra, ha recepciós lennék. De ugyanilyen a rendőr (oké, nála ez meg szakmai előírás), a boltos, a kocsmáros, az utcai hotdogárus, a pincér, meg minden. Ja, a bohóc. Igaz, épp esett az eső...de akkor is, áll két pali bohócjelmezben Prága főterén egy kapualjban, valami vidám macskazenét gitároznak, rúzzsal hatalmas vigyor festve az arcukra és közben látszik, hogy fertelmesen utálják az egészet. Persze, kötelező a szuvenírbolt. Ott is áll az eladó, mint az akasztásra váró, köszönni is alig, legfeljebb akkor szól, ha attól fél, hogy leversz valamit. Jó, nem szabad általánosítani, találkoztunk olyannal is, aki úgy vigyorgott ránk, majd leesett a feje, de nem ez volt az általános. 

És hát így kezelik a vendéget is. Félreértés ne essék, sehol nem várom el, sőt kifejezetten herótom van tőle, ha bájvigyorral körbeugrálnak, lesve minden szavam. Nem, ezzel ki lehet kergetni a világból. De itt ha bementünk valahová, sokszor olyan érzésem volt, hogy "jó napot" helyett "elnézést" kellene köszönni. Jó, hát megkérdezik, miteccik, de csak úgy muszájból. És általában amolyan sürgető jelleggel, gyors, gyors, mommá!! Szóval, többször láttam kiülni a döbbenetet az arcukra, mikor a "mit kérünk"-re az "egy itallapot" volt a válasz. (Plusz kör, vazze!!) És mire visszaértek az itallappal, rögtön jött a kérdés, hogy és enni miteccik, mert ugye nehogy átnézze a kuncsaft a választékot. Ha meg végeztél, még le se nyeled az utolsó falatot, már rohannak elszedni előled a cuccost. Ja igen, étlap. Meg az árak. Lehet, hogy mások a szokások, nem tudom, de nálunk általában a pincér az asztalon hagy egy étlapot. Itt ezt mindig külön kérelmeznünk kellett (hasonló megdöbbenésre), egész pontosan azután szoktunk rá erre, hogy rájöttünk, az árakba bizony mindig belekalkulálnak egy enyhébb, vagy nagyobb mértékű "átba**ási tarifát". Mint már említettem, másodjára voltam most Prágában, volt némi tapasztalatom e téren, ezért a Zasszony volt jobban meglepődve, mikor az első ebédünknél az étlapban 170 koronáért szereplő kaja ára 210 lett a blokkon. A forint-korona átváltása olyan 1-11 a korona javára, szóval kb 300 ftot nyertek ezzel, nem ver minket földhöz, de furcsa, mindenképp furcsa. És ez nem egyedi eset, így, vagy úgy, de szinte mindenhol bepróbálkoztak. Nem durván, nem erőszakosan, nem nagy összegekkel, épp csak annyira, hogy kicsit elfantáziáljon az ember az édesanyjukkal és "jóvan, borravaló, nem éri meg a veszekedést" címszóval kifizesse. A belváros a legprofibb, ott ezt legalizálták. Egyszerűen ráírják a blokkodra, hogy szervízdíj ennyi és ennyi. Ezt így még el is tudom fogadni, mert legalább tudod, hányadán állsz. 

Emlegettem a forint-korona átváltást, ezzel is volt egy jó esetünk. Egy internetes szállodavadász oldalon keresztül (a booking.com volt na, úgyse fizetnek a reklámért...) foglaltuk a szállásunkat, ahogy az oldalon meg volt adva, okosan, euróért. Volt némi bonyodalom az utalás körül, de végül hurrá, elment az euró. Erre írnak ám hamarost egy e-mailt a szállodából, hogyhát, ez oké, de azért a becsekkolásnál majd adjunk még 70 koronát, mert közben változott az árfolyam. Ez ugye nincs 800 hufi, szóval megint csak nem az ingerküszöb feletti összeg, úgyhogy írtunk nekik, hogy hát, ha euróban van megadva az ár, akkor nem illene ezen böfögniük, de egye fene. Aztán rájuk hagytuk. De azért ugye...fura. 

Viszont, asszem volt egy végső pont mindkettőnknél az utolsó nap, amikor úgy voltunk, hogy a következő bármilyennemű pénzkiadásnál úgy rúgjuk bokán a csehet, ha bepróbálkozik, hogy az unokája is sánta lesz. Egyikünk sem az a garast a fogához verő típus (szoktunk is néha nézni okosan hónap végén), de azért ami sok, az...szóval, ez egy hivatalos pénzváltó volt. Nem tudom, mi számít hivatalosnak pontosan, de nem ez az utcai sunyi, hanem rendesen tábla, hogy "cséndzs", meg üvegablak, meg nyakkendős okos. Odatolunk az ürge orra alá egy húszeuróst, erre beírja a kis számológépébe, hogy 320 koronát ad érte. Na, adok egy kis segédletet. Egy euró 270-300 ft. A csehek alapból is ritka gyengén váltják az eurót, olyan 25 korona körül, tehát kb 260 forintért. De a kedves fiatalember ajánlata szerint nagyjából 160 forintot ért volna eurónk darabja. Otthagytuk, nyilván, de nem hagyott nyugodni a dolog, visszamentem és megkérdeztem a palit, hogy most mondja már meg, mennyiért váltja a pénzt? Erre megmérgesedett (gondolom rájött, hogy hoppá van), elfelejtett angolul és mutogatta az árfolyamtáblát. Azon az állt, hogy 25 ért veszik az eurót. Tehát még így is legalább 150 koronával kellett volna többet ajánlania...Hát, meg kellet már kérdeznem, akkor ezt akkor hogy számolta ki az előbb... Erre valamit csehül mérgelődött, én meg kiröhögtem és otthagytam. Hát, ennyi, a csehekről. De mondom, ezt leszámítva, vagy még ezzel együtt is megéri. És nem lehet általánosítani sem, bizonyára. Prága szép, a többi meg le van ejtve.

Viszont, ezt meg kell mutatnom. Híres a cseh abszint, hát hoztam haza egy flaskával. Holnap lesz nálam egy kisebb ünneplés, majd ott megkóstáljuk. De ez már csak az üvegért is megérte...