Shadowrun

Na kérem, kedves rádiónéző gyerekek, megvan az új harcimalac. Mármint motorkerékpár. Említettem múltkoron, hogy beleszerettem yamaháék 535ös virágójába, és mindenképp olyat szerzek. Na hát nem. Azasszonyingataaag. Még szerencse, hogy nem vagyok asszony. 

Ellenben, és, valamint.

Hogy, hogy nem, a célegyenesben meggondoltam magam, mégpedig azért, mert rábukkantam egy gépsárkányra, ami árban nagyjából hasonló kategória, viszont kicsit testesebb a virágónál, és úgy 60 köbcentivel többet lök. Feltettem a fenekem erre is, arra is, és az utóbbi lett a nyerő, nekem kényelmesebb. 

Veszprémben csaptam rá erre a hónaljszárogtóra, a honda 600-as "shadow"-jára, egy kereskedőnél. Alkudni lehetett, és csak 16000 km van benne, ha hihetünk a kilóméterórának, meg az alkusznak. Szombaton levitettem magam Zasszonnyal, aztán röff haza a géppel. Az elmúlt héthez képest az idő is kegyes volt, kétszer kapott el zápor, egyszer locsogás, szóval ha kicsit nedvesen is, de hazaértem. Úgy értem, ahhoz képest, hogy eddig folyamatosan esett, ez se rossz. Mindenesetre a próbaút így megvolt, különböző időjárási és útviszonyok között, és azt kell mondjam, minden szép, minden jó, mindennel meg vagyok elégedve. Nem túl nagy, nem túl kicsi, nem kapja oldalba az első szél, de nem is kell két liszteszsák a nyakamba, hogy be tudjam dönteni, nem ugrik ki alólam, mégis van huzatja bőven. Egyszerű, praktikus, elegáns, klassz. Nagyjából, amit akartam. Vagyis pontosan. Szóval. Kórus következik, zárszóra:
Bo-o-orn tú-ú bí-í vá-á-á-á-ájd!!:)

A fotókért köszönet Bexnek /www.bexter.hu/.