Havizaj-November: Nyelvtudás nélkül, teljes gőzzel.

Felmondtam hétfőn. De úgy felmondtam, hogy csak úgy csörrent. Ennek több oka van, most csak így dióhéjban:

- tovább akarok lépni szakmailag,

- mióta a cégnél dolgozom, folyamatosan fogynak mellőlem az emberek így egyre több munka marad rám,

- illetve rajtam kívülálló okok miatt elég stresszes mostanság a vezetőség, amit viszont mi is megérzünk.

 

  

Hát ennyi, dióhéjban. megint indul az állásvadászat.

Mindenesetre szóba került, hogy ha tudok valakit magam helyett, akkor ajánljam bátran. Gondoltam, hejj, bedobom a lehetőséget szittyaföld lakóinak, hátha örülnek. Kivágtam hát egy hirdetést fácsebukra, ezt ni (elég hosszú, ha unjátok, olvassátok el csak az utolsó pár bekezdést, ott a lényeg.) :

Sziasztok, egy álláslehetőséget szeretnék közzétenni, állatgondozói munkakörben. Igyekszem mindent részletesen leírni, hogy minden kérdést előre megválaszoljak és elkerüljük a későbbi félreértéseket. Kérek minden érdeklődőt, hogy böngéssze végig a körmölményemet, minden lényeges benne lesz, ígérem:)

Tehát, az állás, melyhez segítséget szeretnék nyújtani tulajdonképpen az én jelenlegi állásom. Ugyanis mivel továbblépek, ezért felmondtam, így legkésőbb márc 1-el üresedik a helyem, a főnökeim pedig szívesen veszik, ha ajánlok valakit és úgy gondoltam, érdemes felkínálni hazánk fiainak a lehetőséget. Ebből következik az is, hogy nem én vagyok a közvetlen munkaadó, hogy csak közvetett beleszólásom van a dolgokba és a végső szó sem az enyém lesz, de szívesen továbbítom "A" megfelelő embert.

Tehát, az állás hivatalos megnevezése "állatgondozó és általános szervezői tevékenység", a munkavégzés helye pedig szeptembertől júniusig Bécs 14. kerület, júni-augusztus pedig alsó-Ausztria, Böheimkirchen mellett. (Nyáron odatelepül a cég). A munkaadó egy lovasterápiával foglalkozó egyesület. A munkakör pediglen egyrészt a cég állatállományának gondozása, (etetés, tisztán tartás, stb) ez jelent 17 békés, barátságos paripát, egy kisebb nyáj birkát, egy szakajtó tengerimalacot, meg két pofátlan nyulat. Másrészt a ház és az udvar rendben tartása, a fehérnépek és a jószág által tönkretett, illetve maguktól tönkrement dolgok megjavítása, és általános segítségnyújtás ahol éppen kell. Szóval amolyan mindenes.
Szállás konkrétan nincs, de ha megszorul az ember, ott tud aludni egyszer-egyszer.

A munkaidő heti 40 óra, tehát főállás, reggel héttől délután fél négyig, egy félórás fizetett ebédszünettel. A munkanapok rugalmasak, mivel valakinek minden nap ott kell lenni, tehát hétvégén/ünnepnapon való munka lehetséges. Gyakorlatban ez úgy fest, hogy előre megkapjuk minden hónapban a beosztást, és ha valamelyik napon, ahol be van osztva az emberfia nem tud bemenni, akkor szól okosan és átrakják. Továbbá néhány kivételes esettől eltekintve öt napnál több munka egyhuzamban nincs, ha mégis, akkor nyilván több szabadnap van utána.

A fizetség 1600 € bruttó évente 14szer, tehát ez azt jelenti, hogy 1200-1250 kerül kézhez kortól és családi állapottól függően, nyáron és karácsonykor plusz egyhavi fizu, mint általában Ausztriában.

Most jön a lényeg.
Akit keresünk, annak a 3 leglényegesebb tulajdonsága, hogy

20 és 40 közötti férfiember, jó német nyelvtudással (!).

Végzettség nem szükséges, azonban állatokkal való előtapasztalat, némi kézügyesség és az u.n józan ész előny. A munkához kell egyfajta általánosan jó kondíció is, nem kell testépítőnek lenni, de nem árt, ha az ember nem botlik meg a saját árnyékában.
Saját gépkocsi és jogosítvány (lehetőleg szintén saját) nem kimondottan feltétel, mivel azonban enélkül gyakorlatilag megoldhatatlan a napi szintű bejárás, tulajdonképpen az.

Akinek mindez felkeltette az érdeklődését, kedvet érez a munkához és megfelel a leírtaknak, az kérem, küldje NÉMET nyelvű önéletrajzát és motivációs levelét az e-mail címemre: vultosa@gmail.com

Előre is elnézést, ha nem fogok mindegyikre külön visszaírni, de mindegyiket megnézem, megígérem. Sok sikert a munkakereséshez mindenkinek!

Potyognak is erősen az érdeklődők. Eddig úgy tíz. Abból kb 6 jutott el odáig, hogy német önéletrajzot küldjön, 1, hogy német motivációs levelet is. Kaptam több olyan levelet is, amiben megmagyarázzák a jelentkezők, hogy miért nem küldenek német önéletrajzot. Hm...a helyzet az, hogy nálunk a cégnél alapfeltétel a német, mivel elég sok új infó esik be napi szinten, amit a jóemberek (ha nem mondtam volna, osztrákokról van szó) németül igyekeznek átadni. Szóval máshogy nem megy, ez van.

Bájdövéj. Elég sokat foglalkoztam már írásban és szóban is a kérdéssel, hogy nekimenjünk-e egy külföldi melónak nyelvtudás nélkül. Pontosabban, hogy érdemes-e belekezdeni a melókeresésbe külföldön, ha nem beszélünk külföldiül. Egy előző kirohanásom erről itt olvasható. Ezt kéretik csak ezen bejegyzés átolvasása és esetleges kommentálása UTÁN megnézni, mert ugye a "havizaj" alapelve a nyitva hagyott kérdés, ergó nem akarok előzetesben senkit befolyásolni. Namost, vonatkoztassunk el az én munkahelyemtől, mert ott ugye, mint az írva vagyon, esélytelen használható némettudás nélkül elhelyezkedni, de az általános tapasztalat azt mutatja, hogy mindig akadnak olyan partizánok, akik anélkül élnek és dolgoznak egy adott országban, hogy akár csak tesséklássék is makognák az ottani nyelvet. Más kérdés, hogy hogy élnek és mit dolgoznak.

Szóval, kedves egybegyűltek TI mit gondoltok erről? Nekimennétek a vakvilágnak mindenféle nyelvtudás nélkül?
Tessék kérem, mondjátok meg az őszintét!

Egy ismeretlen fotós képei az elveszett memóriakártyáról

Olyanformán vagyok, tudjátok, a technikai újításokkal, mint a székely ember a gőzgéppel, hogy értem én, de mi hajtsa? Szóval, valahogy, ha bekerül egy új elektronikus akármi a piacra, akkor általában akkor és csak akkor veszem használatba, ha valaki szánt szándékkal a kezembe nyomja. Ilyeténképp mindig le vagyok maradva pár évvel az aktuális technikától. Emlékszem még a haverok kaján vigyorból erőltetetten simára igazított arcára, mikor 2005 körül valamelyiküknél megláttam egy pendrájvot, és megkérdeztem, hogy ammegmifene? Nem mondom, hogy síkhülye vagyok a témához, de bármely ellenvéleménynek is teret adok. Viszont erősebb az érdeklődéshiány. És egy új kalapácsot nehezebb elveszteni, mint egy új telefont.

Így alakulhatott a következő is: Úgy hat éve megjelent az általam vezetett személygépjárműben, azon bizonyos Opelben egy memóriakártya. Nem mondom, hogy odakerült, mert egyszercsak ott volt, lőn és vala. Nem tudom, hogyan és honnan, de ott figyelt. Namost, a fentiekben írtaknak megfelelően én ezt a cuccot bevágtam a rendeltetésével ellentéten aprópénz, blokk, és egyéb cseprő dolgok tárolására használt hamutartóba. És azóta is ott pihengetett, egészen a múlt hétig. Akkor ugyanis volt egy ritka laza napom a cégnél. És hogy, hogy nem, eszembe jutott ez a holmi. Hinnye, mondom, nézzük meg, mit tud! Fogtam magam, és elvonultam a műhelybe.

 Ennek a műhelynek szentelnem kell pár sort, a teljes megértés végett. Ez egy viszonylag nagy alapterületű sufni, amiben a szerszámokat tároljuk, illetve munkaasztallal és néhány okos géppel vagyon felszerelve. A cégem többi munkatársai, akik nem én vagyok, tehát a "többiek", ezt a helyet egy egyszerű ok-okozati összefüggés miatt kerülik. Ez pediglen a következő: 1: Az ott lévő dolgok egy része, mint a flex, vagy a fejsze ijesztő. 2: Ami nem ijesztő (csavarhúzó, fogó) annak többnyire nem érthető a működése. 3: Ami nem ijesztő és érthető is a működése, azt úgyse találnák meg. 4: Mivel úgyse találják meg, vagy ijesztő, vagy nem érthető a működése, és általában úgyis a Dániel szereli meg a dolgokat, egyszerűbb, ha szólunk neki. 

Végkövetkeztetés: a műhely gyakorlatilag az én külön szentélyem, bármikor, ha épp nincs dolgom, elvonulhatok ide anélkül, hogy bárki más betévedne. (Ez azon esetek egyike, mikor kifejezetten örülök, hogy a főnökeim nem sprehenzi ungáris, illetve hogy a google- fordító magyar-német fordítás esetén egy erős zagyvalékot ad vissza. Úgyhogy a műhely meg is marad annak, ami.)

Tehát, elvonultam a műhelybe, széjjelborítottam a telefonomat. A memóriakártyára az volt ráírva, hogy nokia, meg a telefonomra is, hát mondom csak össze lehet hozni őket. Ha nem megy, legfeljebb rásegítek hegesztővel. (Jó, ez vicc volt, ennyire nem gáz a helyzet.) Miután párszor majdnem eltörtem, végre belekerült a gépezetbe a kártya, és lőn. Nézegetem a kijelzőt, hát azt mondja, a 2 gigabájtból 1,7 szabad. Mondok, akkor ezen van valami. Nos, volt is. Pár fájl, ami valószínűleg egy a telefonom által használhatatlan program része, némi zene, és jópár fotó. Sem a fotókat nem láttam soha, sem az ember nem ugrott be róla, akihez köthetném őket. Úgyhogy továbbra is rejtély, kié lehetett a cucc. Mindenesetre, a képek, amik feltehetőleg egy nyaraláson készültek, 2008-ban, egész szépek. Kifejezetten szépek. Egyik-másik már-már művészi, főleg ha egy telefonnal csinálták őket. Nos, úgy gondoltam, megérdemlik, hogy közzé tegyem őket.  És a gondolatból tett lőn, tessék, a fotók.

Utóirat: Ha valaki valamely valószínűtlen véletlen folytán felismerné a saját fotóit, remélem nem haragszik, hogy közzétettem őket.

Utóirat#2: Ez esetben természetesen hajlandó vagyok ingyen és bérmentve visszaszolgáltatni a memóriakártyát, ha így hat év távlatából igényt tart rá.

Utóirat#3: Amennyiben megmondja az illető, milyen zenei stílust kedvel, illetve kedvelt akkoriban:)

Havizaj-október: Invazívó

Jó estét, jó szurkolást. Volt még szeptemberben ez az ötleményem, hogy havizaj. Hogy interaktívvá tenni a blogot, bedobni témákat, feldobni a labdákat, feltenni a nagy kérdést, ti meg elkapjátok, lecsapjátok, megválaszoljátok. Mindezt havonta egyszer tematikusan. Tehát nyitva hagyni kérdéseket és mondja meg a nép, mit gondol. És ezt egyelőre nem adom fel, adok neki még egy esélyt. Ha meg nem eszi, akkor kapja, amit eddig. Ez most amolyan visszadatált havizaj, mert ugyan már november van, de októberben el voltam havazva, megkeresett hónap elején egy Pablo Halapenio nevű spanyol tudós, hogy kifejlesztette az örökmozgót, de egy vérszomjas ork törzs el akarja rabolni tőle, elrejthetné-e nálam a pincében? Persze, mondom, aztán nekiálltam összerakni egy robotzsarut, aztán...na lusta voltam írni, az van.

Szóval, invazívó, invazív fajok. 

"Invazív faj – magyarosan: özönfaj - azon tájidegen faj, amely agresszíven és nagy tömegben terjed, tűrőképessége, szaporodó- és terjedőképessége révén elfoglalja a természetes vagy az ember által létrehozott élőhelyeket, módosítja és veszélyezteti azok terméshozamát, stabilitását, fennmaradását, és ezáltal ökológiai, gazdasági és/vagy egészségi károkat okoz. Az invazív fajok jelentős része szándékos betelepítés eredményeként jelenik meg új hazájában." /Nem tudom, ki írta pontosan, de hogy ne essek plágium gyanújába, innen van./

Tehát, az invazív faj, özönfaj, vagy inváziós faj olyan állat, vagy növényfaj, ami eredeti élőhelyéről általában emberi közreműködéssel-akaratlagossal, vagy sem-máshova is áttelepül, ott szaporodik és sokasodik, és k*rva világot csinál, felborítja az ökológiai egyensúlyt- így a nem annyira hivatalos megfogalmazás.

Példának okáért, hogy értsük miről van szó, itt van nekünk a magas aranyvessző. Ezt a növényt biztos, hogy mindenki látta már, aki elsétált egy tó, vagy folyóparton. Magas, aranyszínű, vesszőforma. Mily meglepő. Ha így nincs meg, akkor ő az:

 Szép, nem harap, nem mérgező. Biztosan van aki allergiás rá, de mindig akad valaki, aki allergiás valamire. Szóval akár el is férne. A gond az, hogy nem fér el, annyian van. Ha ugyanis ez a gyöp megtelepszik valahol, akkor olyan sűrű -hogy egy szakszóval éljek- dzsindzsát alkot pár éven belül, hogy abban aztán rajta kívül semmilyen más növény meg nem marad. Ha visszagondolunk gyerekkorunk nádas-kórós-virágos folyópartjaira, az egészen más képet mutatott, mint a mostani aranyözön. 

Aztán, vegyünk egy csigát. Jól sózzuk be, majd a felforralt vízben...folytatná a francia. De a magyar aszondja: nézzük meg spanyolul. Lehet be kellene fejeznem a nyelvjátékot, eltértünk a lényegtől. Nos, bemutatom a spanyolcsigát:

Ezzel a jószággal ugyebár lépten-nyomon találkozunk, ő szokta eső után elárasztani az utcákat és lezabálni a salátát a kiskertben. Nade. Tekintve, hogy a blog olvasóközönsége nagyjából a huszonöt és ötven közötti publikumból áll: gondoljatok csak vissza, így volt-e ez mondjuk tizenöt éve is? Nem? De? Nem. Akkor is volt, aki ugyanezeket elkövesse, csak ő így nézett ki:

 Megvan? Ő kérem a nagy meztelencsiga, erőt, egészséget neki. És biztos vagyok benne, hogy van, aki most kap a fejéhez, hogy "Ja, tényleg! Hát ez hova lett?" Hát ez kérem oda lett, hogy a spanyolcsiga, amiből anno alig láttunk egy párat, miután megérkezett Magyarországra, szépen munkába állt,  és felzabálta a pöttyös rokon petéit. Bár az emberek nagytöbbsége nem feltételezne egy csigáról céltudatosságot, itt úgy tűnik mégis erről volt szó, a spanyol csupaszcsiga bizony célirányosan megkajálta a konkurencia petéit, és pár év leforgása alatt átvette a helyét. 

Nézzünk egy utolsó példát, amitől a jányok se pfujjognak.

 

A képen látható sokmindenféle katicabogár valójában egyazon faj képviselője, a harlekinkaticáé. Ők egyszerűen így sikerültek, ahogy nálunk van kékszemű, barna szemű, meg zöld szemű ember, barna, szőke és vörös, náluk van sárga, sárga alapon kisebb-nagyobb pöttyös, narancs, meg az a vicces gótmetálbeütésű ott felül. Viszont, találkoztatok-e mostanában a klasszikus hétpettyessel? Nem nagyon, ugye? Nos ez azért van, mert ő viszont egy másik katicafaj, és a forgatókönyv náluk is a csigákéhoz hasonlóan íródott: bejön, petétzabál, kiszorít.

A biológusok, ökológusok, mezőgazdászok aztán elég sokszor keresztre akarják feszíteni ezeket a fajokat. Most itt már általánosságban az invazív fajokra értve, nem csak erre a három kiragadott példára. A helyzet ugye az, hogy ők megbontják a fennáló ökológiai egyensúlyt, honos fajokat szorítanak ki, esetenként károkat okoznak a terményben.

És a kérdés.

Kell-e, jogos-e piszkálni egy fajt, ami többnyire a mi segítségünkkel új életteret talált, ott elterjedt és jól érzi magát? Fogjuk-e fel úgy, mint egy olyan változást, ami már a mi időnk előtt is sokszor megtörtént, (ha nem is ennyire gyakran), és végülis ha már itt van, had legyen, vagy úgy, hogy veszélyes az egyensúlyra, nem itt van a helye, védjük a honos fajokat és tegyünk ellene?

Nos?

És további szép estét, azt viszont kérdés nélkül.