Ismét havizaj, ahogy illik. Mégpedig azért, mert december és ünnepek,
hull a hó és telizsák. És ilyenkor kerekedik a gyerek szeme, a szülő meg
gondolkodik, hogy mi a helyes. Mit is mondjunk a lurkónak? Ha valakinek
esetleg feltűnne, hogy a bejegyzés januárban íródott, kérem, ne vesszen
el a részletekben.
Most értem ide, jó?!
Tehát, a kérdéskör azért kapcsolódik decemberhez, mert ilyenkor több olyan ünnep is van- szám szerint kettő, megszámoltam- amit körbeleng egyfajta misztérium, főleg a gyerekek számára. A mikuláscsomagot ugyanis nem anyuka csomagolja piros celofánba és csempészi bele a cipőbe, hanem a télapó, és a karácsonyi ajándékért se apuka könyökli le a médiamárktban a kiskínait, hanem a jézuska hozza. Legalábbis a mi időnkben, értsd, a mi gyerekkorunkban ez volt. Illetve akkor még nem volt médiamárkt, de inkább én se veszek el a részletekben. Viszont, egyre több szülő véli úgy, hogy az efféle mesék nem többek gyerekhülyítésnél. Ide sorolhatnánk a húsvéti nyuszit, az álommanót, a gázmanót, vagy bármelyik kedves figurát gyerekkorunkból. Meg kell mondjam őszintén, nekem ezek mind emlékezetesek valahol, és személy szerint kellemes emlékek. Viszont tény, hogy akár így, akár úgy, a gyereket bizony átvágjuk vele. Vagy nem? Mert én a mai napig szoktam emlegetni ezeket a jószágokat, akkor is, ha pontosan tudom, hogy a gyerek nem hisz benne. De jópofa. Más kérdés, hogy mi a helyzet, ha hisz benne?
És megint másik téma, a fent említett kellemetes gyerekkori társak dárkmetál ellenpontjai: a zsákos ember, a krampusz, a mumus, és a rézfa*ú bagoly. (Ez utóbbi a városiasodással lassan kiveszik, de én falun nőttem fel.) Ők is be-beröppennek a gyermeki képzeletbe, ha valaki beleülteti őket. Talán egyszerűbb elmagyarázni a gyereknek, hogy azért ne lépjen le a busz elé, mert elviszi a mumus, mint hogy mi az a koponyaalapi törés, de melyik a jobb? Melyik tartja vissza jobban? Mert ugye ezek megint csak apró füllentések. És a gyerek, úgy 8-9 éves korig ezt bizony totál elhiszi.
Az egész kérdéskör igazából nem is a decemberi ünnepek kapcsán vetődött fel bennem, azokhoz csak hozzákapcsoltam. Akkor ugrott be, mikor a (még) cégemnél kaptam fel a fejem egy beszélgetésre, ami egy szemre hétévesforma kölök és az egyik terapeuta között folyt le, valahogy így:
Gyerek: -mennyibe kerül egy ilyen ló?
Terapeuta:- Hát ez...megfizethetetlen.
Namost. Ugye vagy ez van, vagy azt mondja, hogy háromezeröccázojró. A kérdés, melyik jobb a gyereknek? Talán nem volt jó a példa, adott esetben szerintem lényegesen jobb lett volna elmondani a gyereknek az igazat, de ez indította el bennem a hangyát.
Mert példa számtalan van. Ti is ismertek jó párat. Mit gondoltok tehát? Az efféle füllentések kedves dolgok inkább vagy szükségtelen hazugságok? Esetleg ez is, az is, helyzetfüggően? Kell ez a gyereknek, vagy sem?
**********please, leave a comment after the tone**********
Egyébként pedig boldog új évet mindenkinek:)
Így decemberben. Értitek.
Szerinted melyik jobb? .. mert én soha nem tudtam eldönteni:)))
VálaszTörlésIgazából én se:)
TörlésSzerintem még az átmenet az ideális megoldás. Tehát, ne csináljunk hülét a gyerekből, és ne kezeljük értelmi fogyatékosként, igenis magyarázzuk el neki, mi az a koponyaalapi törés, ha megkérdezi, miért ne lépjen le a busz elé. Igazából ettől jobban be is fog tojni, mint a mumustól:) A mikulás, meg a többi...nos, nem kell a végletekig ragaszkodni hozzá, hogy ezek vannak, tisztába lehet tenni, hogy honnan jön a mikuláscsoki, de lehet némi játékos varázslatos fátylat szőni köré. Szerintem.