Mars!

Hallom ám a minap, amúgy félfüllel, valamelyik otthoni médiumban, hogy azzal poénkodnak a népek, hogy embereket küldenek a Marsra és valóságsót csinálnak belőle. Ilyesmire nem igazán szoktam odafigyelni, letudom azzal, hogy valakinek búgatóport raktak a levesébe, oszt félrebeszél tőle. Dehát, csak mondja ám a múlt héten a sógor rádió is, hogy embereket küldenek a Marsra. Nemcsak küldenek, de telepítenek. Nem mintha a kinti médiát annyival komolyabban venném, de ha valamit ennyiszer elmondanak, akkor lehet, hogy ezek tényleg nem viccelnek. Vagy a fele sem tréfa. Hát járjunk csak utána.

Az van kérem, hogy ezek tényleg nem viccelnek és a fele sem tréfa. Mert hogy ember a Marson, az még csak hagyján, de a terv az, hogy egy kolóniát hoznak létre a vörös bolygón. Elűrhajóztatják a népeket, és...és azok ott maradnak és ott élnek, míg meg nem. Innentől határozottan másodrendűvé vált számomra, hogy lesz-e valóságsó, vagy sem. 

A projekt kiötlője és finanszírozója a Mars One nevű holland vállalat, akik célul tűzték ki, hogy egy 24 főből álló csoportot hajóznak át a Marsra, teljes felszereléssel, ellátmánnyal, miegymással, majd-elnézést a szóért-otthagyják őket a picsába'. Mindezt tenni készülnek a belátható jövőben. Jelenleg a legénység válogatása folyik, sőt, úgy tudom, az első kör le is zárult. Az expedícióra nagyjából bárki jelentkezhetett, (hogy voltak-e megkötések és mik, arról sajnos nincs információm) és jelentkeztek is, méghozzá szép számban! Hallottam több tízezrekről, de több százezrekről is, az igazság valószínűleg a kettő között van, mindenesetre sok. A Mars One honlapja szerint akad közöttük pár hazánkfia is. Aztán most válogatják a legjavát, majd felkészítik őket, közben fellövöldözik a Marsra a népek túléléséhez szükséges holmit, hogy ne nekik kelljen mindent helyben összebütykölni. Utána pedig, a tervezet szerint 2024-ben,  kipöccentik a világegyetembe az első adag újdonsült Marslakót, akik 210 napot fognak repülni és 2025-ben landolnak szép új hazájukban, majd 2026-ban indul utánuk a második bagázs, így lesznek összesen 24-en. Ez ugye mostantól némi ráhagyással tíz év. Reményeim és terveim szerint akkor még evilágot taposom, szóval ha minden jól megy, még az én életemben, illetve a mi életünkben ember költözik a Marsra. Azért ez nem gyenge. El kell kezdenem újra Asimovot olvasni. 

A Mars One így tervezi az újoncok édes otthonát:

Mikor aztán túljutottam az első "tyű, nagy dolgokat élünk" érzésen és döbbeneten, rögtön jött a következő gondolat, mint ahogy most valószínűleg szinte mindenkinél: elmennék-e a Marsra, emígy örökre? Na, ezt a problémakört én úgy fél másodperc alatt oldottam meg: "El a frászt, maradsz a valagadon, nincs ott semmi neked való"-gondoltam. De most tényleg. 

Mit is tudunk mi, "átlagemberek" a Marsról? Tudjuk, hogy

-Messze van. Pontosan nem, hogy mennyire, de határozottan messzebb, mint a sarki zöldséges, sőt, messzebb, mint a falu vége, de lehet, hogy még annál is messzebb.

-Vörös

-Kis zöld lények lakják

Aztán, ha kicsit még hozzáolvasgatunk, akkor azt, hogy

-A légköre nem belélegezhető az ember számára

-A gravitációja jóval kisebb a Földénél

-Hideg van, mint állat

-Nincs rajta víz (bár ezt nem tudják pontosan)

- Kő és por borítja az egészet

És ennek ellenére, vagy pont ezért, az ötlet, hogy itt éljék le  egész hátralévő életüket, rengeteg embert hozott lázba. Pontosabban, azt hiszem, nem ez hozta lázba őket, hanem az újdonság, a felfedezés, az emberiségből elsőként valamit megtevés, a kihívás. És ezért az övék is minden tiszteletem. Nem mintha tőlem idegen lenne a mindezen dolgok utáni vágy, de túlzottan szeretem a Földet és a hozzá kapcsolódó dolgokat, hogy itt hagyjam. Még úgy egy hétre elmenne az ember, körbenézni a Marson, de aztán annyi.

Aztán azon kezdtem el gondolkodni, pontosabban, fantáziálni, beleélni magam, megpróbálván átérezni a helyzetet, belehelyezni magamat a szituációba, szóval az ötlött fel bennem, hogy mit fognak ott érezni azok az emberek? Először biztosan nagyon izgalmas lesz. Talán a legizgalmasabb, amit valaha átéltek. Aztán biztosan félni is fognak. És joggal. Akárhogy is nézzük, rádiókapcsolat, valóságsó, Mars One márkajelzés a ruhán ide vagy oda, ők bizony ott egyedül lesznek. Ha lehetne nyelvtanilag fokozni az "egyedül" szót, azt mondanám, "egyedebbül", mint bármikor bárki volt, vagy lesz a Földön. Nem csak, hogy más emberek nem lesznek ott rajtuk kívül, de semmiféle más élőlény sem a Földről. Bármi, értsd bármi van, csak a 23 másik emberre számíthatnak és kifújt. Hogy egymásra vannak utalva, az lelkileg még oké, mert nem ez lesz az első, vagy az utolsó közösség, akik ennyire egymásra lesznek hagyatva, ilyen van "idehaza" is. Viszont az őket körülvevő világból se várhatnak segítséget, semmi olyan formában, amibe a Földön bele se gondolunk: nem tudnak felkapni egy botot a földről, vadászni, vizet keresni, nem is tudom, hogy fejezzem ki, amit gondolok...azt hiszem, végtelenül magányosak lesznek.

Aztán, a kényelem. És ezt most nem a fizikális dolgokra értem, hanem arra, hogy soha többet nem nyithatnak ki egy ajtót előkészületek nélkül, nem szaladgálhatnak teljes szkafander nélkül a szabadban, az a fajta élettér, amiben megkötések nélkül mozoghatnak, személyenként kb 50 négyzetméterre szűkül le. Mondjuk, az alacsony gravitáció ezzel szemben biztosan ad majd némi pluszt, olyanok lesznek, mint Superman, ha kisebb léptékben is.

Aztán, ott van az a tény, hogy életük hátralevő részét ugyanazzal a 23 másik emberrel élik le. Akár tetszik, akár nem. És azt a 23mat nem ők választják. Ha valaki összeveszik valakivel, nincs az, hogy "soha többé nem akarlak látni".  És ha mondjuk ketten közülük összemelegednek? Kíváncsi lennék, a Mars One számolt-e azzal a lehetőséggel, hogy a társulat megszaporodik. Mondjuk biztosan. De kíváncsi lennék, mi az irányadó terv erre nézve.

Ami az agyamban járt továbbá, az az elfoglaltság. A Mars One különböző kutatói feladatokkal látja majd el őket, ha minden igaz. De akkor is, könnyen el tudom képzelni, hogy nekik nagyjából csak ez lesz, esetleg a sakk, a beszélgetés, hogy most csak a finomabb dolgokat említsem (valószínűleg férfiak-nők mennek vegyesen). Eleinte minden új lesz, izgalmas, érdekes és különleges. De mit tesznek, ha elmúlt az újdonság varázsa? Nem nagyon tudnak mást. És  nem azért, mert esetleg nem akarnának mást, hanem mert nincs más lehetőségük.

És most, hogy ezt az utolsó sort leírtam, tudtam végre magamnak is szavakba önteni, mi nyomaszt engem ennyire ebben a gondolatban. Az, hogy nincs más lehetőséged. A Földön, néhány nagyon extrém esettől eltekintve, szinte mindig választhatunk, dönthetünk, indulhatunk más utakon. Ennek a kolóniának ezek a lehetőségek ijesztően (számomra legalábbis ijesztően) kicsire és kevésre szűkülnek le.

Nem, én nem megyek a Marsra. És mindezzel, amit leírtam, se lehúzni, se  lealacsonyítani nem akarok senkit az oda indulók közül, sőt, mivel mindez jó eséllyel az ő agyukon is átfut, no pont ezért fogok rájuk a legnagyobb hősként tekinteni. Így előzetesben is sok szerencsét és kitartást kívánok nekik!

Utólagosban pedig, enyhítendő a komor témát, felhívnám a figyelmüket még egy komoly veszélyre. Mi van, ha: