Azt mondják a keleti bölcsek, hogy érdemes mindig a jelenben élni. Ezt nem feltétlenül és kizárólag amolyan carpe diem móduszban gondolják, hanem arra értik, hogy mindig arra figyeljünk és annak örüljünk, ami van, ne azon aggódjunk, ami lesz, és ne azon tépelődjünk, ami volt. Hallottam nemrég erről egy aranyos sztorit: A zen mester a "jelenben élés" fontosságáról beszélt tanítványának. "Látod,-magyarázta- mindig az a fontos, ami van, nem az, ami lesz, mert az még nincs, és nem az, ami volt, mert az már nincs. Élj minden percben csak az adott percben, csináld mindig azt és csak azt, amit éppen csinálsz. Látod, ha én újságot olvasok, akkor CSAK újságot olvasok, ha teát iszom, akkor CSAK teát iszom, ha meditálok, CSAK meditálok. " Másnap reggel a tanítvány elképedve látta mesterét, amint a reggelizőasztalnál pirítóst majszol ÉS újságot olvas. "Mester-vigyorgott-most akkor hogy is van az, amit tanítottál?" "Úgy látszik-felelte a zen mester-még nem érted a lényegét. Látod, amikor én pirítóst eszem és újságot olvasok, akkor CSAK pirítóst eszem és újságot olvasok."
Na hát, én meg rájöttem, hogy a nyugati férfiakban van ennek a dolognak egy harmadik aspektusa. Amikor csinálnak valamit, akkor CSAK azt csinálják. Nem azért, mert bölcsek, hanem mert így vannak összerakva és nem tudnak mást tenni. És ilyenkor aztán koncentráció bekapcs, külvilág kikapcs.
Namost, hülyeséget, carpe diemet, zen mestert, meg mindent félretéve. Több és okos tudós is megvizsgálta már, több és különböző szempontból a kérdést, és mind arra jutott: a férfiakban bizony sokkal kisebb az úgynevezett párhuzamos figyelem képessége, azaz nem tudnak több felé figyelni egyszerre, legalábbis sokkal kisebb mértékben, mint a nők. Manapság vannak ellentmondó kutatások is, de most maradjunk a régieknél. Semmi esetre sem jelenteném ki sarkalatosan, hogy a "férfiak nem tudnak" a "nők meg tudnak" több felé figyelni, csak a mérték más, szóval előbbiek kevésbé, utóbbiak jobban. Számomra például totálisan kivitelezhetetlen az, ahogy néha Jóanyám szokta tölteni a vasárnap délutáni csendespihenőt: ül az ágyon, előtte egy könyv, amibe bele-bele olvas, közben rejtvényt fejt és tévét néz. És nem akad fenn, ha közben valaki beszélgetni kezd vele. És ha nagy vonalakban is, de tisztában van mindegyik tevékenység tartalmával.
Volt egy elmélet, ami szerint ez a fajta agyműködésbeli különbség azért alakult ki, mert az őskor óta a férfi és női feladatkörök úgy oszlanak meg a két nem között, hogy a férfiaknak egyszerre csak egy dologra kell figyelniük: VAGY a vadászat, VAGY a szerszámkészítés, VAGY a verekedés, mert ugye egyszerre egyik se megy a másikkal, míg a nők párhuzamban végzendő dolgokkal vannak elfoglalva, mint a gyerek ringatása ÉS a főzés ÉS a veszekedés ÉS és és. (Szerintem amúgy ez az elmélet nagy vonalakban hülyeség, de aranyos:))
Mindegy. Lényeg a lényeg: az jutott aztán eszembe, vajon hány kapcsolatban lett már ebből félreértés? Hogy a férfi csinál valamit, odafigyel, mert nem tud máshova, közben a nő valami fontosat szeretne megosztani, mert neki az a természetes, hogy a másik meghallja, hiszen ő is meghallaná, de ugye nem, vagy ha igen, akkor se fogja fel, vagy ignorálja az elhangzottakat, és akkor jön az, hogy "figyelsz te rám egyáltalán? Fordított helyzetben meg, mikor a férfiember magyaráz és a nő közben nekiáll valami másnak, akkor meg a: "rám figyelsz te egyáltalán?"
Szóval a kérdés, így januárra:
-Hisztek-e ebben az elméletben?
-Kerültetek-e már kellemetlen helyzetbe emiatt?
-Van-e ötletetek a megoldására?
No ennyi mára. Most, hogy végeztem az írással és újra felfogom a világot magam körül, megyek és megvacsorázok. VAGY olvasok.
Jó éjt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése