Szépség, ideál

Az előszónak, mely ez itt, szigorúan véve semmi köze az alaptémához. Ellenben el kell mondjam, ország-világ előtt. Tegnap este figyelmetlenségből felrúgtam egy pohár pálinkát, és a nedű a padlóra ömlött. Erről nagyon nincs mit mondani, az se mentség, hogy nem vagyok jó passzban. Én már szembe néztem a tényekkel. Amennyiben a Thorium blog nem üzemelne egy ideig, az azért van, mert Nepálban, egy kolostorban keresem a megvilágosodást és a megbocsátást. Olyan helyen, ahol nincs wifi.

Maga a téma viszont azért jött, mert szembe nézett velem (szintén tegnap) a napi sajtóból a Rubint Réka. A Schobertné Rubint Réka, a fittnesszkirálynő megvan? ő na:

Ellenben ez a bejegyzés nem is róla fog szólni, meg nem is a pálinkáról. Az utóbbit már lezártam magamban, az előbbivel meg később foglalkozunk, ő azért van itt, hogy tudjátok, hogy indult a gondolat.

Na kérem, szépségideál. Illetve szépség és ideál. A szépségre mondta valami bölcs ember, hogy "Szép az, ami érdek nélkül tetszik". Ez szerintem egy jó gondolat, nagyjából el is tudom fogadni. Szűkítve azonban a hurkot, én most itt az emberi szépségideálra, illetve az emberi szépségre, mármint magának az embernek a többiek szemében való szépségére akarom kihegyezni a dolgot. Mondhatnám arra,- hogy mindenki értse,- hogy "kinek mi gyön be."

És erre aztán nincs recept, továbbá ilyesmin alapból nem is szoktam vitatkozni senkivel, mert ez már ízlés dolga, az ízlést meg ezer dolog alakítja születéstől kezdve, tehát mindenkié más. És mégis, vannak emberek, akik több mindenkinek "gyönnek be" és vannak akik kevesebbeknek. Tehát kell, hogy legyen mégis valamiféle objektív mérce, ami alapján azt mondhatjuk, hogy ez az ember "szép", vagy "nem szép". A szubjektív mérce aztán ezt kiegészítheti úgy, hogy: "szép, de nem gyön be", vagy "nem szép, de begyön". Erről sem akarnék hosszan regélni, bármely kedves olvasó, aki elmúlt már 14, és az értelmi intelligenciája magasabb a hengeresférgekénél érti, miről van szó. Van akit szépnek tartunk, de nincs meg benne "az" a valami és lehet fordítva is, vagy mindkettő, vagy egyik sem. 

Na, most figyelj. Ami viszont szeget ütött a fejembe, az az, hogy ezt a kérdést-maradván most a klasszikus férfi-nő kontextusban-úgy szoktuk megfigyelni, hogy nekünk, férfiaknak melyik csaj jön be, vagy a csajoknak melyik férfi jön be. De egészen vicces megfigyelni, hogy a férfiak melyik hímről gondolják, hogy ő jóképű volna, illetve a nők melyik nemtársukat tartják szépnek. És itt jön a képbe a Rubintréka. Amennyiben valaha is úgy alakulna, hogy ez a blog eljut hozzá, ezúton is elnézést kérek, ez nem a személye elleni támadás. Tehát, Réka azért ütött szöget a fejembe, most hogy szembe jött, mert pár hónapja szintén ő jött szembe egy facebook-oldalon. Ahol is a kommentekben az emberek az egekig magasztalták. És ezek az emberek szinte kivétel nélkül nők voltak. Leírták, hogy a Réka egy nőideál, gyönyörű, sportos és minden nő szeretne olyan lenni, mint ő.

Kedves hölgyeim, bele kell, hogy szellentsek gyönyörű világotok illatozó rózsakertjébe, Rubint Réka férfiszemmel nem jó csaj. Ez nem egy egyéni vélemény, általában nem tartjuk annak. És itt jöttem rá, hogy valami oltári szakadék van etéren a férfi és a női meglátás között, és gyártottam is rá egy elméletet: szerintem azért, mert mindkét nem tök más dolgokat figyel meg erősebben és tart mérvadónak mindkét nemnél. Tehát, maradva Rékánál, a nők valószínűleg jó alakúnak tartják. (Sértődés ne essék, valóban sportos, edzett, de) nálunk férfiembereknél a Réka alakját illető dicsőítés már ott bukik, hogy kisfiúsan keskeny csípője van, ez pedig minekünk általában nem tetszik. Fogadjunk lányok, hogy ti ezt eddig észre se vettétek rajta? És itt le is szálltam a Rékáról. minden tiszteletem az eredményeinek. 

(De akkor is ronda vagy b..meg...)

Namost, ez az egész história nem csak nőkre van ám kihegyezve. Valószínűleg mi ugyanilyen difisen működünk az ő szemükben. Vegyünk egy ellenpéldát. Ha kellene egy ismert férfikarakter mondani, aki az én szememmel nézve jó kiállású legény, és mondjuk alkalomadtán szívesen felvenném a külsejét pár napra, akkor nekem hirtelen mondjuk a klasszikusan marcona arcvonásokkal és egy kőszénbányász testalkatával megáldott svéd akciószínész, Dolph Lundgren ugrik be. 

Namost, őrá meg a jányok szoktak úgy csinálni a szájukkal, ha szóba hozom, mint mi a Rékára. Így, hogy "phöjj...". Szóval erről ennyit.. De nem kell feltétlen filmszínészeket, vagy sportolókat keresgélni, csak egyszerűbb volt. Biztosan mindenkinek van az ismerősi körében olyan azonos nemű emberke, akiről nem érti, hogy miért gyön be/nem gyön be általában a fiúknak/lányoknak. 

Viszont azért volt jó színészekkel és sportolókkal példálozni, mert őket nem ismeri mindegyikünk személyesen, de tudjuk, hogy néznek ki. Így kiszűrhető a témából az ember többi összetevője, a kisugárzás, a jellem, a karizma, amik bebonyolítják az egész elméletemet, ezért nem is akarok itt foglalkozni velük. Ez a kérdéskör most tisztán az objektíven vett külcsínyről szól. Hogy még abban is nagyok a véleménybeli eltérések, ha a különböző nem képviselőit kérdezzük. Teljesen más szemmel nézzük a többi embert mi férfiak és a nők, legyen szó rólunk férfiakról, avagy a nőkről. Határozottan meg tudunk lepődni, hogy a saját nemünk képviselői közül kit tartanak általánosságban "szép"nek a másik nem képviselői. Mert valahogy, másképp mérjük ezeket a dolgokat. Egészen másképp.

És bizonyára sok tudós elme írt más sok vastag könyvet erről a témáról. És írják őket a mai napig. Ezért, hogy mik is azok az apróbb-nagyobb jelek, tulajdonságok, amik általában tetszenek a férfiaknak és/vagy a nőknek a férfiakon és/vagy a nőkön, ezt szintén nem fogom leírni, mert nem férne rá az oldalra. Csak gondolatébresztőnek került ide ez a pár sor. 

És ha legközelebb egymás között vihorásztok, lányok, egy harmadik fehérnépen, kérjétek ki egy férfi-ismerősötök véleményét is. Lehet, hogy koppantok egyet. 

(Na igen, ezt most kihegyeztem a nőkre. De stilisztikailag nem illett volna ide a végére, hogy "és ti is, férfiak, blablabla..."

Szóval, csak ezért volt)