Lúdvérc-é, vagy angyal, mely megszállá elmémet egy időnek előtte, magam sem tudom. Időről-időre fel kell kapjam azonban éken fogó pennámat, s sületlenségeket firkálgatnom, úriasan, emígyen, mint ehelyt is. Hogy ez mitől leend, emberfia meg nem magyarázza, de tán jobban es van ez ilyformán. Ki nem eszi, étkezzék egyebütt. Belémártom hát frissen faragott tollvégemet a' kék tusba, s elregölöm kendteknek, mindeneknek fegyelmeztetésére, mely tapasztalatokat szereztem a gyesznó, s tróger emberekrül, kik felebarátaik tudatlanságát meglovagolván kévánnak hasznot kicsikarni. Okuljék bévülle, ki olvassa!
Hajdanában-danában történe ez még, mikor es pedellusként, száraz kenyérért nevelém a purdék hadát, hogy egy nyáron, mint Micella medvének a' gyermekmesében, semmi dolgom nem akada. Gondolék hát egy nagyot, s mondám azidőtájti szívem hölgyének, jer, fehérnép, kerítünk valamely foglalatosságot aratásig, s kicsángálunk külhonba. Tervbe vétetett hát Albion ködös uruszága, avagy Írhon, hol tündérek repkednek az erdőkben, koboldok őrizik az aranyat a' szivárván lábánál, s két orcára vedelik a lakosok a barnasert. Ékes betűvel kiáltványt tevék hát közzé a' világháló hirdetőjén. Nem telle bele sok idő, s jelentkeze is egy úrhölgy, kinek purdéira vigyáznunk lett volna dolgunk. Bérezést igazán kellemest ígére, s mellé koszt és kvártélyt es. No mondám, ebből még akármi es lehet.
Váltánk egynemely leveleket a' hölggyel, s kezd szájam íze megsavanyodni, midőn az édes ígéretekre csak olyanformán akara hajlani, amennyiben vérrel-verítékkel megkeresett jövedékem egy uras részét számára királyi postával előre megküldöm. Mint mondá, mindez csak azért szükségeltetik, hogy fedezze vele a' minket szállító postakocsi, és a külhonban szükségesnek vélt visum költségeit. A javadalom, melyet ígére, még így es messze felette lőn a befektetésre kért aranyaknak. Szöget üte azonban oskolában kiművelt koponyámba, hogy mióta az európai népeknek közösségébe Szittyaföld is belépe, nem kell visum úrinépeknek az utazáshoz. Hej, a teringettét, szörnyen megmérgedék vala. Galammbal levelet szalajték a' világhálós hirdetőtábla jószágigazgatójához, hogy tenne már igazságot, mert itt kétfejű borjú születe. Postafordultával jöve es a levél, melyben a jószágigazgató köszönetét nyilvánítá fegyelmemért, s közlé, hogy az nemes hölgy, ki mézes ígéreteivel csábította jómagunkat, valójában tróger, s csalárd, kinek becstelen személyére már ő es felfigyele. Végül a hölgyet elkergeték a' hirdető közeléből es, mink pedig kijutánk Írhonba, ha más úton es. De a leckét megtanulánk, s figyelmünket ezután nehezebb lőn elterelni.
Úgy látszik azonban, az efféle ürdüngös, garabonciás népek, sose kopnak ki az világbul. Mely szerencse azonban, hogy mindőjük ugyanúgy, ugyanazon sematika után próbál csellel-loppal javakhoz jutni, s ilyeténképp könnyen lefülelhetőek, ha az emberfiának van némi világosság elméjében. Történe kevés idővel ezelőtt egy hasonló atakk. Mint említém korábbi memorandumaimban, Isten kegyelméből végre-valahára úri kényemnek megfelelő foglalatosságot kaptam, s ehez mérten vadászok most kvártélyra. Állandó társam, nemes Kutya Úr, ki a keresztségben az Árnyék nevet kapá, természetszerűleg velem tart. Kettőnknek némileg göröngyös a megfelelő kvártély előteremtése, de az úr pokolban is úr és mindent megold, ha apránként es. Megmozgaték hát minden követ, mint a' régi mondás tartja. S a világháló hirdetőjén fegyelmes lettem egy anzixra, mely közvetlenül személyemnek szóla, saját kezembe. Eszerint felajánlásra kerüle számunkra egy kvártély, méghozzá becsületes áron. A kvártély ura jelenleg külhonban tartózkodik, az ámerikások földjén, de mindenben együttműködik személyemmel, aggódnom nem kell egy pillantásig sem. S ehelyt mintha valamely lúdvérc, vagy angyal, magam sem tudom, egy amolyan aranyzsinórt rángata volna meg elmémben, melyhez érczes hangú bronzcsengettyűt kötöttek a bölcsek.
S a' bronzcsengettyű nem szóla hiába. Repülének a' galambok a' levelekkel, s hamarost tudtomra adá a' jó úr, hogy kvártélyát előzetesben megtekintenem lehetetlenség, mivel annak kulcsai ővele rekedtek ámerika földjén. Probléma azonban nem kell, hogy lőjön, hisz megírhatunk egy kontraktot, magam postakocsival elküldetem neki a jussot, ő pedig ugyanazon kocsival eljuttatja személyemhez a' kvártélynak kulcsait...
Persze, a jó úr közreműködésemből kifolyólag azóta nem szerepel a hirdetőn. S emígyen, halljátok emberek, s figyelmezzetek: soha, de soha ne küldjetek aranyakat senkinek, míg nem láttátok az illetőnek orcáját, s portékáját kezetekbe nem foghattátok. Észnél köll lenni, mert mint a' közmondás tartja: többet ésszel, mint ész nélkül.
Fogadja meg hát ország-világ!
Kelt Pornóapáti uradalmában, a' családi birtokon, Újév havának nyolcadik napjában, kevéssel alkonyat előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése