Szpojler

Filmezünk, figyejjé. Mikor szoktunk filmezni a Thoriumon, na mikor? Uborkaszezonkor, ííígy van, oookos. Uborkaszezon meg akkor van, ha A: nincs miről írnom, de van kedvem írni, B: ha lenne miről, de arról pont nincs kedvem. B. Szóval. Tele van a fejem mindenféle marhasággal, úgyhogy helyette filmezünk, mert az jót tesz. Elsőként, kaptok szpojlert, mert már mindenkinek van pálcikaembere. Aztán lesz még több is. Mármint nem pálcikaember.

Tehát, a legutóbbi mozis élményeim következnek, dióhéjban, magánvéleménnyel. Kezdjük az aktuális nagyágyúval. Sztárék varsza, csillagék háborúja, hetedik epizód, az erőnek az ő ébredése. Legnagyobb félelmemet a film első tíz perce eloszlatta. Említett félelem abból fakadt, hogy Disney-ék átvették a Star Wars univerzumot és tartottam tőle, hogy az ő módijuknak megfelelően rózsaszín cukormázzal bevont habos puncstortát csinálnak belőle, szteppelő ewokokkal és konfliktuskezelésként fénykard helyett dalt és szeretetet használó jedikkel. No, ez nem így lett. Azt mondják, egy filmre nem szabad elvárásokkal beülni. Mert míg az előbbi esetben szerencsére, ez utóbbiban sajna, de egy másik elvárásom se teljesült. A film látványos volt, megadta a "sztárvárszérzést" volt minden ami kell egy jó csillagok háborújához, csak éppen eredetiség...na az annyi volt benne, mint tyúkszarban a d-vitamin, ahogy felénk mondják. Fogjuk a csillagok háborújának korábbi részeit, borítsuk bele egy vödörbe, rázzuk össze jól, és ami kifolyik, azt adjuk el új filmnek. Hm. Ez a film egyszerre volt jó, mert a starwars olyan, mint a pizza, nem tud rossz lenni, de csalódást okozó is. Festő megmondtaja tutit: ez nem volt annyira jó, mint lehetett volna, de arra kiváló volt, hogy egy trilógia kezdete legyen.

 Na.

A Kémek hídja "anyámfilm" volt. Ezek úgy festenek, hogy Anyus a nyakamba szakad valami filmmel, amiről még nem is hallottam, hogy mennyire tuti és jó és milyen jókat írnak róla és most játsszák és nézzük meg. Többnyire igaza van. Márminthogy, megnézzük és jó. Most is az lett. Spielberg bácsi ismét kitett magáért. A sztori kacifántosabb, mint hogy pontosan le tudjam írni így könyékből. Hidegháború, kémek és egy ügyvéd, akinek az jut feladatul, hogy az országának közellenségeként kezelt elfogott orosz kémet részesítse védelemben, kockáztatva ezzel, hogy ő maga is közellenséggé válik. De ha már demokrácia, legyen kövér. És megcsinálja. Nem az a fajta történet, amire alapból ráugranék, de ez valahogy ad egy olyan érdekes-másféle- szemléletmódot, ami izgalmassá teszi az egészet. Leülsz, ötös.

"A  tenger szívében"-nek egyszerre négy olyan összetevője is volt, ami gyorsan berángatott a sarki moziba, kilenceurós jegyér'. Árbócos fahajók, bálnák, Thor, meg a csinos női kíséret. Menet közben esett le, hogy ez bizony egy Moby Dick átirat, de ez semmit nem vont le a várakozásból. Moby Dick jó. És megérte azt a kilenc ferencjóskást. Az előző filmhez hasonlóan ez is "kicsit máshonnan" világított rá a dolgokra, nem volt annyira éles, gyerekmeseszerű határ jó és rossz között. Nem csak bátor tengerészek és gonosz bálnák voltak, hanem mindenkinek minden oldala előjött. A képivilágot nagyon eltalálták, Thor (Chris Hemsworth) kalapács nélkül is nagyot alakított, az egész gárdával együtt. Az eredeti történetet kicsit átformálva, átalakítva is valami tetszetőset hoztak ki belőle a májsztrók. Elhittem, na. Merem ajánlani.

No kérem. Ez egy amolyan "mit is kezdjünk magunkkal" este végeredménye. Felvetődött az iménti kérdés egy ismerős társaságában, hát úgy gondoltuk, mozizzunk. Végigpörgettük a lehetőségeket és az amerikai pite utánérzetű "zs" kategóriás tinifilmek, illetve a kínzásig elvont "üljünk le és hüppögjünk" jellegű filmek között ez tűnt az egyetlen élhető verziónak egy nem túl komoly, de izgalmas esti kikapcsolódáshoz, egy laza horrorral. Tévedtünk. Erre mondják kérem, hogy a popcorn ért a legtöbbet az egészben. Ha volna kategória a "zs" után, ez az lenne. Nem nagyon láttam még moziban olyat, hogy emberek felálljanak a közepénél és kimenjenek (kivéve a Fehér Isten-nél, de ott egész más okból), na itt igen. Horrornak gyalázatosan gyenge, az egyéb műfajok közül legfeljebb paródiának menne el, abból is önmagáénak. Felsorolhatnám, hogy mi volt gyenge, a sztori, a szereplők, a látvány, de nem teszem, mert nem tudnék olyat mondani, ami nem volt az. De. A popcorn. Az tényleg jó volt.

Az Aljas nyolcas, avagy Tarantino bácsi zúz. Tarantino bácsit sokáig nem szerettem, kicsit haragudtam is rá. Nem akarta bevenni a gyomrom a cél nélküli végtelen erőszakot a filmjeiben. Míg aztán valamelyik művénél rájöttem, hogy a jóembernek van egy nagy titka. Nem szabad komolyan venni. 

És így...ez egy bombajó film. Fröcsög benne minden, mint tarantinóéknál általában, de amint ezen túlteszi magát az ember és nem szorongatja az üres kukoricászacskót a biztonság kedvéért, teljesen élvezhetővé válik. Van ugyan egy erőteljes Jango-utánérzete, de még így is eredeti, brilliáns szereplőgárdával, kiváló filmes megoldásokkal és igazi, vérbeli (érted, VÉRbeli) Tarantino-érzéssel. Megéri.

Igen, tudom. Mindig beteszek egy filmet, ahol azt kell mondjam: nem, nem moziban néztem meg. És mindig megígérem, hogy nem teszek többet ilyet és hogy amint letöltöttem a filmet szedem is le a vinyóról, megtépem ruhámat és hamut hintek a fejemre. Most is. Mármint most is megígérem. Na. Ezt a filmet viszont érdemes lett volna moziban megnézni. Mentőexpedició, azt hiszem ez volt a végtelenül kreatívra sikerült magyar címe, az eredeti "A marsi" helyett, ami kevésbé kér enni. A film az a fajta hollywoodi termék, amin érezni, hogy hollywoodi, de jó. Persze, pontosan tudjuk, hogy a Marson ragadt jóképű fiatalember túlélési esélye 1 százalék, két tizedesvesszővel az egyes előtt, majd az első katasztrófa után még egyel és így tovább, de tudjuk azt is, hogy túl fogja élni, mert ez a film az álomgyárban készült. Ettől függetlenül is tudunk aggódni érte és vele, csodálni kreativitását, szurkolni neki, átérezni magányát és kitartását, egészen addig, míg haza nem evickél a vörös bolygóról. Emellé társul az enyhére, de érezhetőre sikerült társadalomkritika, ami dob egy nagyot a filmen éééés a látványvilág, ami még a a kis leptopmonitoromon is élvezhető volt, de igen, azt hiszem ez szélesvásznon lenne az igazi. Hollywood, több ilyet, a végén még lesz belőletek valami:)

Nos, további kellemes jó estét, drága feleim.

És ugye tudjátok, hogy lesz Warcraft film? Nem letöltögetjük ám, megyünk a moziba be.....!

Úgy-e?

!